horoszkóp
shutterstock 557050663

Jött a születésnapja, és konkrét listát kaptam tőle

2018.03.09. 16:20

Mivel sok érdekes történetet olvastam már itt, úgy döntöttem, megírom én is a történetem, remélem érdekes lesz! Szóval, én egy 24 éves értelmiségi nő vagyok, voltak már rövidebb-hosszabb kapcsolataim, de úgy érzem, van egy történet, ami talán izgalmas lehet az olvasóknak.

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

Franciska álnevű olvasónk levelét osztjuk meg ebben a posztban. Franciska egy tinderen kezdődött kapcsolatáról számol be, és bár voltak egyéb nehézségek is, a fő problémát az okozta, hogy a férfi anyagi dolgokról teljesen máshogy gondolkodott, mint Franciska. Önnek is volt hasonló élménye? Ha van kedve, kérjük, írjon nekünk ön is a Randilbog e-mailcímére! Várjuk véleményét, gondolatait, és főleg saját tapasztalatait, történetét!

Körülbelül 2 évvel ezelőtt ért véget az ominózus kapcsolatom a fiatalemberrel. Akkoriban én még elég naivan gondolkoztam a férfiakkal kapcsolatban. Az úriember akkor 25 éves volt, és elég rámenős. Tinderen ismerkedtünk meg, már az első pár levélváltás után elég szimpatikusak voltunk egymásnak. Ő nem értelmiségi származású, sőt elég egyszerű gondolkodású ember, de ez engem akkor még nem zavart.

Elég határozott, kedves, nyitott pasinak tűnt, igaz, kevés fényképe volt fenn a közösségi oldalakon. Majd néhány üzenet után folytattuk a beszélgetést Facebookon. Ott is kevés fénykép volt tőle, de kértem, hogy küldjön, ezt meg is tette. A fotók alapján úgy gondoltam, adok neki egy esélyt. Jött is a nagy kérdés: „lenne-e kedvem, találkozni személyesen is?” Persze, hogy volt.

Egy belvárosi kis cukrászdában találkoztunk, majd a randit sétával és forralt borozással fejeztük be, kb. 3 órás volt. Bevallom, imponált a határozottsága és a magabiztos kiállása, kissé elcsavarta a fejem. Teltek a hetek, hónapok, egyre jobban egymásba gabalyodtunk. Ő egyre lelkesebb lett idővel, én pedig egyre kevésbé. Néhány hónap után kezdtem azt érezni, hogy megfojt. Nagyon ragadós, és egyre levakarhatatlanabb lett. Én meg csak sodródtam az árral.

A szex elég jó volt vele, ha más nem is. Amikor találkoztunk, mindig hozott valamit, valami apróságot, sütit, ajándékot, ékszert, egyszer még egy képet is festett nekem! Elhalmozott mindennel, annak ellenére, hogy én ezt sosem kértem. Anyukámnak is küldött időnként ajándékot. Ezután kezdődtek a bonyodalmak.

Ugyanis a srácról kiderült, hogy az előző kapcsolatából van egy gyereke. Ez akkor engem sokkolt, főleg hogy nem volt velem őszinte, hanem kb. 4 hónap után közölte velem a dolgot. Ezt a dolgot, akkor még lenyeltem úgymond, elfogadtam, megmagyarázta, miért nem mondta el, nem akart ezzel kezdeni, félt hogy elriasztana, ami így is lett volna.

Teltek a hetek, kezdett idegesíteni pár dolog. Egyre követelőzőbb lett. Jött a születésnapja, és konkrét listát kaptam tőle, hogy mit szeretne kapni. Mivel jobban kerestem nála, úgy gondolta, ez nekem anyagilag belefér. A lista tetején egy iPhone volt (lehet használt is, de az lenne a legjobb, ha nekiadnám az enyém, magamnak meg vennék egy újat, mi az nekem), majd egy arany nyaklánc következett a listán. Ezek voltak a legfőbb vágyai. Több tízezres ajándékok, pedig még csak néhány hónapja ismertük egymást. Állandóan kapni akart tőlem valamit, hiszen ő is elhalmozott engem, ugyanezt várta tőlem is. Mondanom sem kell, nem kapta meg, amit kért, és amikor ez kiderült, kicsit morcos lett, de ennek nem adott hangot.

Ahogy egyre jobban kezdtük megismerni egymást, úgy lett számomra ő egyre kevésbé szimpatikus. A családom jómódú, elég jó anyagi helyzetben van. Ezt ő úgy gondolta, kihasználja. Azt találta ki, hogy édesapám adjon nekünk pénzt, ő majd befekteti és egy közös vállalkozásba tesszük majd bele. A legjobb az lenne, ha egy saját éttermet, vagy kávézót nyitnánk. Majd ő irányítja a hátteret, a pénzügyeket, én meg csinálom a többit (sosem dolgoztam még kávézóban, nem is tervezem...), mindezt apukám pénzéből. Mondanom sem kell, szerencsére nem lett a dologból semmi.

Eltelt még néhány hét, és én úgy döntöttem szakítok vele. Áthívtam, megbeszéltük, összecsomagoltam neki. Ő ezt nem akarta elfogadni, felfogni. Nem akart elmenni a lakásomból, már ott tartottam, hogy áthívom a tesóm, vagy valamelyik barátnőm, hogy segítsenek kidobni. Majd mikor nagy nehezen hosszas könyörgés után végre sikerült rávennem, közölte, hogy tartozom neki pénzzel, mert ő sokkal többet tett ebben a kapcsolatba, mint én, anyagilag, szóval adjak neki 10 000 Ft-ot legalább. Én meg adtam, csak menjen. Majd mikor elment, a szobámba visszatérve vettem észre, hogy nyitva az ékszeres dobozom, és hiányzik belőle néhány tőle kapott ékszer. Nem azzal volt a baj, hogy elvette, hogy elvitte, hanem hogy ezt szó nélkül tette, kvázi ellopta. Mert ha elkéri, megkapta volna.

Miután szakítottunk, elkezdődött a majd egy évig tartó kálváriám: naponta hívogatott, annak ellenére, hogy minden létező közösségi oldalon letiltottam, a telefonszámát is, egy másik számról, telefonról letiltott számmal hívogatott naponta, vagy kétnaponta, körülbelül egy éven keresztül. A hab a tortán az volt számomra, hogy a hűtőm mögé rejtett el egy cigarettás dobozt, és végig ott szívta a cigarettát az erkélyen, amíg én fürödtem, vagy készülődtem. Nekem persze folyamatosan azt állította, hogy leszokott…

Nagyon nagy szenvedés volt ez az időszak, de tanulságos is volt, azóta elcsendesültek a kedélyek, nem hívogat, remélem ezután is így lesz!

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!