Az ismerősöknek, barátoknak, családtagoknak általában egyértelmű forgatókönyvük van arra az esetre, ha egy hozzájuk közelálló személyt csak vegetálni látják a párkapcsolatában. Szakítani kell, mondják, és emellett megdönthetetlen érveket képesek felsorakoztatni, osztják az észt, és nem tudják elképzelni, mégis mi olyan baromi nehéz abban, hogy valaki véget vessen a külső szemlélő számára halódónak tűnő kapcsolatának. 

Nos, most már tanulmányokra is hivatkozhat, ha ön nehezen dönt egy ilyen helyzetben, és már kellőképp az agyára ment mindenki, aki jobban tudja, hogy kellene élnie, és mire vagy épp kire van szüksége a kiegyensúlyozott élethez.  

A Utah Egyetem kutatói elsősorban arra keresték a választ, hogy mely tényezők befolyásolják a párkapcsolatban élők szakítói, illetve együttmaradási kedvét. Az eredményeik azt mutatják, hogy meglepő módon a kapcsolat befejezésének motivációi szinte semennyire sem különböznek, függetlenül attól, hogy valaki házasságban vagy csak sima párkapcsolatban él a társával. 

A szakítással kapcsolatos kutatások többsége azt próbálja megjósolni, hogy egyes párok együtt maradnak-e vagy sem. Ugyanakkor a döntéshozatali folyamatról nem sokat tudtunk eddig, tehát hogy egy kapcsolatban melyek a pro és melyek a kontra érvek, amelyek alapján az emberek mérlegre teszik a döntésüket

– világított rá a Social Psychology and Personality Science folyóiratban megjelent tanulmányban a kutatás vezetője, Samantha Joel.

A szakítást vagy a maradást befolyásoló kulcsfontosságú tényezők megismeréséhez a kutatók nyitott kérdésekből álló kérdőívet készítettek, amelyeket az önkénteseknek a kapcsolatuk vonatkozásában kellett megválaszolniuk. Ezekből 23 indokot állapítottak meg arra vonatkozóan, hogy miért szakítunk, és 27-et arról, hogy miért maradunk együtt a másikkal. Úgy találták, hogy a három legjellemzőbb indok a kapcsolat megszakítására:

A PARTNER SZEMÉLYISÉGÉBEN FELLELHETŐ ZAVARÓ TÉNYEZŐK, A BIZALOM MEGRENDÜLÉSE, ÉS AZ, HA A MÁSIK ELHIDEGÜL TŐLÜNK. 

Ez ugyanúgy igaz a házas és a párkapcsolatban élő párokra, a maradási kedv azonban egészen más indíttatásból fakad a két csoportnál. Azok, akik átlagosan két éve élnek együtt a párjukkal, több pozitív okot soroltak fel azzal kapcsolatban, hogy miért nem szakítanak: ezek között említették az érzelmi intimitást és azt, hogy úgy érzik, a párjuk az ő másik felük. 

A házasságban élők ezzel szemben a praktikus tényezőket tartották inkább szem előtt, úgy mint a rengeteg, kapcsolatba fektetett anyagi és érzelmi energiát, a család iránt érzett felelősséget vagy a bizonytalanságtól való félelmet. 

A kutatók tehát arra a következtetésre jutottak, hogy egy kapcsolatból kilépni sokkal, sokkal nehezebb, mint elsőre gondolnánk. 

A szakítás rettentő nehéz döntés. Külső szemlélőként mindig könnyű azt mondani, hogy a másiknak szakítania kellene, mert a problémái már kezelhetetlenek, de belülről nézve ez egyáltalán nem ilyen egyszerű. Ráadásul, minél több ideje vagy együtt a másikkal, annál nehezebb a döntés

– hangsúlyozza Joel. 

Hozzáteszi továbbá, hogy az emberek okkal lesznek szerelmesek, és hogy evolúciós perspektívából nézve a párkeresés folyamata sokkal fontosabb lehet, mint a megfelelő társ megtalálása. Eszerint lényegesen könnyebb belépni bármilyen, már eleve halálra ítélt kapcsolatba, mint kilépni belőle.