Több strand bevételéből jutalékot kellett volna kapnunk

Elolvastam Ádám levelét

– írja nekünk egy férfiolvasónk egy újabb levélben, ami a Randiblog Inbox alábbi címére érkezett. Ezúttal a beküldőnek a Becse álnevet dobta a gép, és Becse azt a gondolatmenetet viszi tovább, amit Ádám kezdett meg nemrég ebben a posztban. A téma az, hogy a férfiak általában csak a vékony nőket kedvelik és a teltebb nőkre a sztereotípia szerint rá se néznek, de Becse tapasztalatai nem igazán ezt mutatják.

Egyrészt ott van ő maga: Ádámhoz hasonlóan több barátnője is volt már, aki nem tartozott a vékony kategóriába, szóval őrá se lehet mondani, hogy csak a karcsú lányokat részesítené előnyben. Másrészt Becse alább szép lassan sorra veszi az exeit, és elmeséli, hogyan viselkedtek ezen nők környezetében a férfiak. Hát nem szeretnénk előre lelőni a poént, de azért annyi már a címből is sejthető, hogy nagyon is rájuknéztek a férfiak.

Önnek mi a tapasztalatai? Folytassa ön a beszélgetést, vagy írjon valami teljesen más témában, ami randizáshoz-párkapcsolatokhoz kötődik! Várjuk levelét!

 (A borítóképen Ashley Graham modell látható.)

„Ahogy én látom:

Volt 175 cm magas, 75 kg teltkarcsú. Nem lehetett az utcára kimennünk úgy, hogy meg ne nézték volna. Bár a strandokon szinte mindig egyrészes fürdőruhát hordott, több strand bevételéből jutalékot kellett volna kapnunk a miatta fellendülő forgalom miatt.

Volt 178 cm magas, 75-80 kg szintén teltkarcsú, olyan alakkal, hogy szem nem maradt szárazon, amerre elment. Ha céges rendezvény volt, szinte biztosan nála érdeklődtek a felszolgálók először, hogy mit hozhatnak neki (ezt minden esetben a dekoltázsától kérdezték meg). Nem kevéssé alkalmatlan cégvezetője meg következetesen a melleinek osztotta ki a feladatokat (nem csoda, a szemmagassága a mellmagasságig ért – szemkontaktus RULEZ).

Volt 160 valahány cm magas, 55-65 kg (mikor, hogy). Néha panaszkodott, hogy nem túl nagy-e a feneke. Mindig meg kellett nyugtatni, hogy a feneke nem nagy, hanem gömbölyű, ami egy teljesen más kategória.  Amúgy a nők, lányok, asszonyok saját magukkal szemben tanúsított elégedetlenségét soha nem értettem igazán. Valamelyik nap az irodában egy kolléganőm megjegyezte egy másik kolléganőmnek, hogy milyen jól áll neki a fekete. Mire a válasz:

Tudom, tudom, le kéne fogynom 5-6 kg-ot.

Sosem voltak olyan olyan tulajdonságok, amikre különösen buktam volna (szőke, barna, magas, alacsony, sportos, telt, rövidhajú, hosszúhajú, stb.). Amennyire vissza tudok emlékezni, mindig azokra a nőkre, lányokra figyeltem fel, akik elfogadták magukat, mert ez átsugárzott rajtuk. Ettől vált mindegyik különlegessé ebben a „ha nem úgy nézel ki mint XY manöken vagy színésznő, akkor zéró vagy” világban. Végül a sportos nőket a kevésbé sportos hölgyek elé helyező, következetlen férfiakon való hangos röhögés illusztrálására szerettem volna belinkelni Bujtor István egy régi riportját. Ezt legmélyebb sajnálatomra nem találtam, ezért leírom.

Bujtor a Hamis a baba c. film görögországi forgatásáról beszélt. Ebben a filmben szerepelt egy igen dús idomú hölgy, aki a forgatás szüneteiben rendszeresen monokinizett (amúgy teljesen legálisan) a szálloda úszómedencéje mellett. Úgy a 2-3. napon felháborodott feleségekből összeállt csapat tört rá az igazgatóra, mondván, tiltsa meg a monokinis napfürdőzést mert az egyébiránt csupa megbízható Günterből, Stephanból, Matthiasból (meg Béla, meg Jenő, meg Géza) álló férjeikkel nem lehet bírni, folyamatosan a hölgy csöcseit (bocs, de Butor István pont ezekkel a szavakkal mondta) bámulták.”