Környékeztem már meg foglalt nőket

Oberon és részben Veronika levelére válaszolva: véleményem szerint mindenki maga döntheti el, hogyan éli az életét.

Ezzel a mondattal kezdődik Rex álnevű olvasónk alább teljes egészében olvasható levele, de még egy pillanatra tegyük félre Rex levelét, és elevenítsük fel, miket írt Oberon és Veronika, merthogy Rex többször is utal kettejükre, nem csak a fenti bevezetőben.

Nos, Oberon meglehetősen érzelemmentesen festette le, hogy ő nős férfiként hogyan szokott szeretőket tartani, és hozzáteszi, ha a nők a rosszfiúkra buknak, akkor ő adja a rosszfiút. „Szomorú, de ez van” – számol be Oberon. Veronika őt megelőzően írt, ő szintén kapcsolatban él, szeretőt keres az interneten, de bosszantja, hogy a férfiak itt sem mindig viselkednek úgymond férfihoz méltóan: van, aki egy ideig udvarol, aztán szó nélkül eltűnik.

Most akkor végre nézzük, mit ír erről a kérdésről Rex, akinek azonban nincs stabil párkapcsolata, viszont előfordult már, hogy a szeretőjének volt. A témát persze ezek után sem tekintjük lezártnak, ha önnek van kedve hozzátenni, elmesélni saját tapasztalatait, kérjük, írjon a Randiblog alábbi címére!

„35 múltam, egyedülállóként létezem, viszonylag sok szeretővel (egy időintervallumban 2-3), amely mentes részemről és részükről is a megcsalástól. Gondolom, ez az Oberon esetéből fakadóan a létezhetetlen kategóriáját súrolja, de ez van. Természetesen környékeztem már meg foglalt nőket, és ha összejött, az 100%-ban az elégtelen minőségű kapcsolatuknak volt köszönhető. Ahol pedig nem jött össze, ott a kapcsolat megjavításának egyik emocionális eszköze voltam.

Természetesen én is vágyom komoly kapcsolatra, de időt adok neki, tapasztaltam már annyit, hogy megkíméljem magamat és másokat is az izzadt akarástól. Az idő persze telik, tisztában vagyok vele, ellenben a boldogság senkinek sem jár, azaz vagy bekövetkezik egy melós és harmonikus állapot – nyilván katalizálva a folyamatot –, vagy „komoly” keretek között, hosszú távon erre nem kerülhet sor.

A rossz és a jó fiú infantilis kategóriákat pedig meghagyom azoknak, akik ebben a kettősségben látják a világot. Rájuk tényleg illik a megnevezés (fiú...), a férfiak ellenben tudják, mit akarnak, felelősséget vállalnak és beismerik – maguknak is – ha hibáznak. Képesek dönteni és saját belső törvényeiknek megfelelően, oldottan belenézni a tükörbe. Továbbá képesek megtalálni a számukra zsigerileg vonzó nőt, akivel az érzelmi, értelmi és testi vonzalmat – a maguk igényeihez mérten – teljességgel kielégíthetik, megélhetik.

Nincs megalkuvás, és nincs hazudozás sem. Szenvedély, spontaneitás, tettek és önbecsülés. Ez utóbbiak az origó, és kizárólag ezek várhatók el A Nőtől is. Mentális értelemben semmi jó vagy rossz kislány. „Egyszerűen” Nő. Vannak ilyenek? Igen, kevesen, de szerencsére tanulható a fent említett attitűd.”