Megírtam egy normális hangvételű választ, a repjegyemet kidobtam a kukába

Dömötör levelére reagálnék, mint hasonló szituációt átélt férfi.

Egy újabb olvasói levél következik a Randiblog Inbox posztsorozatban, és amint ez gyakran lenni szokott, a mai történet egyben válasz is egy korábbi levélírónak, Dömötörnek. Dömötör arról írt lebilincselően részletgazdag levelében, hogy miközben külföldön dolgozott, megismerkedett egy magyar lánnyal, és bár eleinte jól alakultak a dolgok, nem sokkal később fájdalmas véget ért a kapcsolat.

Nos, az alábbi levél beküldője, Zsombor is hasonlón ment keresztül, de az ő története jóval rövidebb idő alatt zajlott le, és Zsombor utólag eléggé máshogy áll hozzá a történtekhez, mint ahogy Dömötör tette. Ha most ezek után ön pedig Zsombor levelére reagálna a saját tapasztalataival, semmi akadálya, e-mailben várjuk az ön történetét az alábbi címre!

„A harmincas éveim elején járok, nem is olyan rég költöztem külföldre, aztán egyik alkalommal, amikor otthonról utaztam a jelenlegi lakhelyem felé, szintén egy magyar lányt sikerült megismernem, aki már elsőre teljesen elbűvölt. Nemcsak korban, de zenében, könyvekben, érdeklődési körökben is passzoltunk egymáshoz. Ezek egyébként elég fontosak nekem, de az eddigi kapcsolataim során mindig nekem kellett lejjebb adnom – már ami a műveltségi szintet illeti –, így érthetően nagyon megörültem, amikor találkoztam vele.

Rögtön elhívtam egy másnapi sétára, amire egyből igent mondott. Ő csak egy néhány napos kirándulásra érkezett egyedül. Egyébként Dömötörhöz hasonlóan engem is egy eléggé introvertált lánnyal hozott össze a sors. Másnap munka után már alig vártam, hogy találkozzunk. Beültünk egy kis belvárosi borozóba, irodalomról és zenéről beszélgettünk, aztán sétálni indultunk, majd pedig csókolóztunk, és utána már kézen fogva folyattuk a sétát. Nagyon boldog voltam, nagyon jól éreztem magam mellette.

Úgy éreztem, hogy a sok szar után végre egy olyan lánnyal találkoztam, akiben rengeteg közös dolog van! Aztán azt vettük észre, hogy lassan éjfél lett és még mindig a belvárosban sétálgatunk, én már eléggé fáradt voltam, de nem volt kedvem hazamenni, inkább aludtam volna vele abban a szállóban, ahol megszállt. Félve dobtam be ezt az ötletet, de szerencsére nem zárkózott el előle, így elvillamosoztunk a hotelhoz, ahol könnyedén be tudtam surranni, mert a recepció este már nem üzemelt...

Az este folyamán jó, ha 1 órát aludtunk, inkább összeölelkezve csókolóztunk, ami nagyon jó lesett. Másnap reggel úgy köszöntünk el egymástól, hogy akkor a jövő hétvégén hazautazom és találkozunk, addig pedig majd messengeren tartjuk a kapcsolatot.

A munkában nekem is egész nap ő járt a fejemben, és közben a repjegy-árakat böngésztem a szünetekben, sikerült is találnom egy nagyon olcsó ajánlatot a következő hétvégére.

Ahogy teltek a napok, elég sokat beszélgettünk messengeren, egyre többet tudtam meg róla, az előző kapcsolatairól, én is meséltem neki az exeimről. Elmondta például, hogy az előző szakítás nagyon megviselte, mert a srác egy kretén volt vele, amolyan anyuci kedvence, aztán meg egyszer csak lelépett. Akkor ennek nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, pedig kellett volna.

Aztán az egyik nap, épp amikor az egyik itteni nagy bevásárlóközpontban ajándékot néztem neki, és már csak pár nap volt az utazásig és a találkozónkig, kaptam tőle egy üzenetet, amiben azt írta, hogy sokáig gondolkodott kettőnkön, de jelenleg annyira össze van zavarodva, hogy bár szeret velem beszélgetni, de jelenleg ennél többet nem érez, az együtt töltött esténket pedig a bornak és a külföldi környezetnek tudja be.

Az ajándékot visszatettem a polcra, és kisétálva az üzletből leültem egy padra. Elsőre valóban rosszul esett, hogy azt hittem, jó vagyok nála, majd pedig kiderül, hogy mégsem, mert hiába klappol minden, jelenleg csak beszélgetni szeretne velem, stb. A padon ülve megírtam egy nagyon normális hangvételű választ, a repjegyemet otthon kidobtam a kukába, de annyi baj legyen, volt már ennél nagyobb katasztrófa is az életben.

Szóval az egészből azt akarom kihozni, hogy Dömötör, nem éri meg egy olyan nő után futni, aki nem tudja, mit akar. Hagyd, ne rágódj rajta, itt nem te voltál a gyökér, hanem a csaj.

Ugyanez a tanulság az én esetemben is. Átrágtam párszor, hogy mi lehetett a hiba, amivel esetleg elijesztettem, de talán ő maga sem tudta, hogy mit szeretne.

A másik meg, hogy sajnos egyre több az olyan nő, aki nem tud túllendülni a kretén volt exén, aki esetleg valamikor se szó, se beszéd faképnél hagyta, és ezt a félelmét kivetíti a normális férfiakra, akik viszont tényleg hosszú távban gondolkodnak.”