shutterstock 1452798527

Inkább a magam lábát rágom le, ha csapdában érzem magam, mint hogy a másikat bántsam

2020.09.06. 15:49

Sok reakció érkezett Mirjam álnevű olvasónk levelére, amiben arról volt szó, hogy mit csináljon az ember, ha egy véletlenül meglátott üzenetből megtudja, hogy a szerelmének viszonya van valaki mással, és minden egyes üzleti út igazából egy újabb légyottot jelent a szeretővel. Nyilván sokan azonnal és gondolkodás nélkül lelépnének, de Mirjam azt mondja, neki ehhez nincs ereje, még mindig szereti a partnerét.

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

Mit lehet ilyenkor tenni? Erre ad két eltérő választ az alábbi két levél beküldője, Ida és Pamína (természetesen ők is mindketten álnéven szerepelnek nálunk. Idáé rövidebb, és ő egy bizonyos fokú konfrontálódást javasol, Pamína azonban, akinek leveléből a címnek választott idézet származik, amellett érvel, hogy egyáltalán nem kötelező mindig mindenkinek mindenáron szemtől szemben felvállalni egy konfliktust.

Olvassa végig az alábbi két levelet – ön szerint kinek van igaza? Ön volt már hasonló helyzetben? Hogyan döntött? Ha van kedve folytatni a beszélgetést, kérjük, írjon nekünk e-mailt ön is!

Katt ide, ha írna, ez a címünk:
randi@mail.velvet.hu

Ida

Mirjamnak azt tanácsolom, hogy mondja meg, hogy újra fogamzásgátlót szed. Nézze meg a reakciót. Valszeg kiakad a pasi. Akkor elmondhatja, hogy tud mindent. Minél több ideig marad, annál jobban lopja magától az értékes idejét. Ilyen emberre akarja pazarolni? Mi szerethető van benne ezek után?

Pamína

Nekem az a véleményem a leveledben foglaltakról, hogy nem feltétlenül kell mindig mindennel konfrontálódni.

Vannak emberek, akik nem szeretnek ilyen helyzetben nyíltan megnyilvánulni, mert egyrészt még ekkor sem (!) akarnak fájdalmat okozni a másiknak, másrészt nem akarják átélni sem a másik előtt azt a fájdalmat, ami egy ilyen beszélgetéssel elkerülhetetlenül együtt jár.

Én is olyan típusú ember vagyok, hogy inkább a magam lábát rágom le, ha csapdában érzem magam, mint hogy a másikat bántsam, még ha nem is én vagyok a hibás. Ráadásul nem akarom azt a megalázó helyzetet sem, ami azzal járna, ha megpróbálna hazudozni nekem, vagy ha pont semennyire nem érdekelné, hogy rájöttem. Ezek nagyon kellemetlen helyzetek mindenképp.

Ezért az én megoldásom egy hasonló helyzetre az lenne, hogy titokban előkészíteném a költözésemet (nem tudom, kinek a lakása, amiben laktok, mi bérelt lakásban éltünk). Szóval, ha bérelt a lakás, vagy az ő lakása, akkor vagy bérelnék egy lakást, vagy bérelnék egy szobát, vagy szülőkhöz, rokonokhoz költöznék 2-3 hétre, amíg kitalálom, hogyan oldjam meg az életemet a továbbiakban.

Amikor megszerveztem, hogy ideiglenesen hová tudok költözni, akkor megvárnám a következő „üzleti utat”, és ez alatt elköltöznék a lakásból. Minimális összegért lehet ma már raktárhelyiséget is bérelni azoknak a cuccoknak, amiket nem tudok magammal vinni, amíg nincs meg az új helyem.

A „kedvesemnek” pedig írnék egy szívhez szóló levelet, benne a tényekkel, és a döntésemmel, hogy részemről ez a vonat elment, és nem kívánok a továbbiakban semmilyen vitába bonyolódni azzal kapcsolatban, hogy mi nem úgy van, ahogy nyilvánvaló.

NEKED nem kell, hogy lelkiismeret-furdalásod legyen, nem te vagy egy utolsó, hazug aljadék. Nem neked kell szorongani attól, hogy hogyan mondd el, hogy tudod, mert még attól is neked van lelkiismeret-furdalásod, hogy megnézted a telefonját.

Amit neked tenned kell, az az, hogy TE meghozod a saját döntésedet azzal kapcsolatban, hogy hogyan tovább, és egyszerűen véghez viszed ezt. Neked kell képesnek lenni eldönteni, hogy ez ennyi volt, és elengedni ezt az embert úgy, hogy nem bonyolódsz vele magyarázkodásokba. És nem táplálsz hamis reményeket. Mert aki ezt megteszi egyszer, az meg fogja tenni kétszer, háromszor is, ráadásul egyértelmű, hogy nem szeret téged igazából, csak max. azt szereti, és ahhoz ragaszkodik, amit kap tőled. Azért meg inkább vegyen fel házvezetőnőt vagy társalkodónőt.

Én tudom, hogy ez a legnehezebb. Neked, belül meghozni a döntést és elhúzni onnan. De szerintem ez sokkal jobb megoldás, mint maradni és őrlődni azon, hogy hogyan hozd fel egyáltalán a témát.

Remélem, tudtam segíteni valamit a döntésben.

Ahogy te is írod, széthullott a kapcsolat jövője. És ha valaminek nem tudjuk teremteni a jövőjét, akkor az valójában már nincs. Ami maradt, az az illúzió. Ez viszont megakadályozza egy új, valódi és őszinte kapcsolat lehetőségét. Ezért gyűjtsd össze az erődet, és lépj.

Van szebb jövő, csak ki kell nyitni az ajtót rá.

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!