Én életem első nagy szerelméről szeretnék mesélni.

Egy újabb olvasói levél kerül sorra ma a Randiblogban, a beküldő ezúttal az Edmunda álnevet kapta. Edmunda a fenti bevezetővel kezdte a levelét, és ennek az első nagy szerelemnek a teljes története alább olvasható – de amint azt a címnek választott idézetből (vagyis üzenetből) sejteni lehet, ez a viszony egy idő után szerelmi háromszöggé alakult.

Mindig vigyázunk, hogy a címben-bevezetőben ne lőjük le előre az olvasóink által beküldött történet meglepetéseit, de annyit mindenképpen muszáj még idetennünk figyelmeztetésül, hogy a Edmunda a különösen drámai fordulatoknál használ néha egy-egy trágárabb szót, szóval ha önt zavarják az ilyen kifejezések, csak óvatosan olvasson tovább! És persze nemcsak az olvasásra, hanem az írásra is szeretnénk bátorítani önt: ha önnek is van mesélnivalója, kérjük, ne fogja vissza magát, hanem küldje be nekünk e-mailben a saját történetét ugyanúgy, ahogy Edmunda is tette! Címünk a következő.

Ebben a posztban egy olyan párt lehet megnézni, akik nemrég jegyezték el egymást, és azt írják, egy év múlva ilyenkor már házasok lesznek. Nem híresek, teljesen véletlenül bukkantam rájuk az Instagramon, különösebben nagy követőtáboruk nincs a közösségi médiában – amit egyébként nem igazán értek, mert szépek, szexik, tehetségesek, szimpatikusak, baromi látványosak a posztjaik, és annyira összepasszolnak, hogy az embernek vissza kell fognia magát, hogy ne kezdjen olyan kifejezésekkel dobálózni, mint például az Isten is egymásnak teremtette őket. Fontos még, hogy mind a ketten kanadaiak és mindketten a Cirque du Soleil artistái. Ezért van például az, hogy közös sorozatnézés vagy margitszigeti padonülés helyett például így romantikáznak ők. Még hogy akrojóga!

Néha szoktam olvasni a történeteket, így tudom, hogy létezik ez a felület. A történetemet leginkább a saját feldolgozásom megkönnyítése miatt írtam meg.

A fenti bevezető tartozik Albertina álnevű olvasónk alább olvasható történetéhez. Ez a beszámoló, amint azt rendszeres olvasóink jól tudják, ezúttal is e-mailben jött az alábbi címünkre, és azon kívül, hogy Albertina számára megkönnyíti a történtek feldolgozását, hogy megírta nekünk az egészet levélben, egészen biztosan sokan lesznek, akik tanulságosnak találják majd elolvasni a következő néhány bekezdést.

Albertina, mint sokan őelőtte, egy kapcsolatának a történetét meséli el nálunk a kezdeti összeismerkedéstől, flörttől kezdve egészen a szakításig. Az ismerkedésre, amint arra a címnek választott idézet is utal, egy edzőteremben került sor, de többet nem árulunk el előre a történtekből, innentől kezdve Albertináé a szó! Aztán pedig ha van kedve önnek is mesélni egy kicsit, kérjük, írjon nekünk ön is!

Évek óta olvasom a blogot, talán ezért is érzem úgy, hogy megosztanám a tapasztalataim egy részét. A társkeresésben, úgy látom, az egyik fő probléma az önismeret hiánya, ami rengeteg problémát és fájdalmat képes szülni. Legjobban talán egy saját példámon keresztül tudom leírni.

Több korábban rendszeresen felmerülő témát-gondolatmenetet visz tovább ez az olvasói levél, ami a mai posztban kerül sorra. A beküldőnek az Ariella álnevet dobta a gép, és Ariella egyrészt arról ír a társkereséssel kapcsolatban, aminek a fontosságáról már volt szó jónéhány korábbi posztban, de nem lehet eleget beszélni róla: az embernek legalább egy bizonyos szinten muszáj ismernie önmagát ahhoz, hogy tartósan boldog lehessen egy párkapcsolatban.

De Ariella nemcsak a társkeresés és az önismeret témájához szól hozzá, hanem kapcsolódik azokhoz a posztokhoz is, amikben olyan kapcsolatokról volt szó, ahol a két fél közül a nő a magasabb. Mennyit számít az önismeret? Mennyit a testmagasság? Lehet-e összefüggés a kettő között? Alább olvashatók Ariella tapasztalatai-gondolatai ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban, csak mielőtt a levélbe belekezdünk, szokásunkhoz híven hadd emlékeztessünk önt ezúttal is, hogy az ön levelét is várjuk a Randiblogba! Ha van kedve mesélni bármiről, ami társkereséssel, párkapcsolatokkal vagy szakítással kapcsolatos, kérjük, írjon nekünk e-mailt az alábbi címre!

Szerelmünk lapjai...

A fenti tárgymegjelöléssel kaptuk Bozsóka álnevű olvasónk alább teljes egészében olvasható levelét. Bozsóka azt írja le, hogy már kiskamasz lányként szerelmes lett egy srácba, akivel végülis, jópár évvel később összeházasodtak, és elhatározták, hogy családot alapítanak. Az életükbe villámcsapásként hasított bele a címben olvasható üzenet a párja egy kollégájától, és ez a munkatárs egészen a zaklatásig vitte az üzengetést, rendőrségre is kellett menni miatta.

De ez csak a jéghegy csúcsa, Bozsóka levele ugyanis nagyon sok, nagyon érdekes és elgondolkodtató részlettel együtt írta meg kapcsolata történetét – ennyiben nagyon emlékezetet egy pár héttel előtti, a Randiblogban szokásos átlaghoz képest kiugróan hosszú levélre, aminek révén szintén roppant mélységekbe lehetett belelátni. Ezúton is köszönjük, hogy Bozsóka megírta nekünk a történetét, és szeretnénk bátorítani önt is, hogy ha lenne miről, írjon nekünk ön is! Ha e-mailben küldi be történetét, névtelenül mesélhet, hiszen a Randiblogban mindenki álnéven szerepel. A leveleket az alábbi címre várjuk.

Dömötör levelére reagálnék, mint hasonló szituációt átélt férfi.

Egy újabb olvasói levél következik a Randiblog Inbox posztsorozatban, és amint ez gyakran lenni szokott, a mai történet egyben válasz is egy korábbi levélírónak, Dömötörnek. Dömötör arról írt lebilincselően részletgazdag levelében, hogy miközben külföldön dolgozott, megismerkedett egy magyar lánnyal, és bár eleinte jól alakultak a dolgok, nem sokkal később fájdalmas véget ért a kapcsolat.

Nos, az alábbi levél beküldője, Zsombor is hasonlón ment keresztül, de az ő története jóval rövidebb idő alatt zajlott le, és Zsombor utólag eléggé máshogy áll hozzá a történtekhez, mint ahogy Dömötör tette. Ha most ezek után ön pedig Zsombor levelére reagálna a saját tapasztalataival, semmi akadálya, e-mailben várjuk az ön történetét az alábbi címre!

A magasság poszthoz szólnék hozzá.

Volt néhány hete egy posztunk, amiben egy férfiolvasónk arról mesélt, hogy milyen igazságtalanság a nők részéről, hogy bizonyos testmagasság alatt gyakorlatilag szóba se állnak egy férfival. Ezzel kapcsolatban kaptunk megerősítést is egy női olvasónktól, de cáfolatot is más férfiolvasóinktól, és most megint egy ilyen cáfolat következik. A fenti bevezetővel kezdődő, elég rövid, de annál tartalmasabb levél beküldője a Győző álnevet kapta, és ő szintén amellett érvel, hogy a magasság nem minden, sőt, nem is feltétlenül szükséges: ő maga ugyanis 165 centi magas, mégis jóval magasabb neje van.

Hogy a testmagasságon kívül mivel lehet még kedvező benyomást tenni a nőkre Győző szerint, az alább olvasható, de természetesen ezzel a levéllel sem tekintjük lezártnak a témát. Ha ön úgy érzi, hogy tudna még hozzátenni akár pro, akár kontra, kérjük, tapasztalatait e-mailben küldje be nekünk az alábbi címre!

Sokszor olvasni mostanában nálatok és máshol is, hogy a netes társkeresés időpocsékolás, értelmetlen, stb. Szerintem ez nem igaz. Ésszel kell használni, mint minden mást.

A mai posztban Achillesz álnevű olvasónk levele kerül sorra, és abszolút igaz, hogy az utóbbi időben olyasvalaki is írt nekünk, aki (mellesleg Bódi Sylvihez hasonlóan) úgy érzi, hogy az online társkeresést kipróbálni sem érdemes. Nos, azóta jött pár olyan levél, amely ennek az ellenkezője mellett érvel, és Achilleszé is ebbe a kategóriába tartozik, amint az a címből eléggé sejthető.

Na nem mintha Achillesz világéletében az internetes társkeresés nagy rajongója lett volna, mert ő is roppant szkeptikusan látott neki a dolognak egy szakítás után. De aztán megtapasztalt pár dolgot, rájött pár dologra, és ma már jóval árnyaltabb képe van az online nőzésről-pasizásról. A bevezetésben azt mondja, hogy „ésszel kell használni” a társkeresőket, és alábbi levelében részletezi, ez alatt mit ért. Ön egyetért? Ön akkor sem használna ilyen szolgáltatást? Várjuk az ön tapasztalatait is, kérjük, e-mailben küldje be őket az alábbi címre!

Én is egy tönkrement kapcsolatról szeretnék mesélni. Előrebocsátom, hogy minden kapcsolat tönkrementeléhez két ember kell, ebben biztos vagyok, de a saját történetemben azt láttam, hogy nem feltétlenül 50-50% a végső számla.

Igen, megint egy kapcsolat és egy szakítás története következik, de nem csak egy kapcsolat és egy szakítás története, hanem a továbblépésé is. A beküldő ezúttal a Marianna álnevet kapta, és amint az a fenti bevezetőből kiderül, Marianna tudja, hogy egy kapcsolat mindig mindkét félen múlik, azért így utólag látja már azt is, kettejük közül kit miért terhel felelősség – és miért nem.

A múlt hétvégén egy lebilincselően őszinte és részletes beszámolót közölhettünk, és nagyon örülünk, hogy Mariannának ezúton is köszönjük, hogy ő hasonlóan izgalmasan és átélhetően írta meg a saját történetét. Alább olvashatja Marianna beszámolóját, de ha lenne kedve megosztani a saját tapasztalatait, kérjük, írjon küldje be nekünk ön is a történetét! A leveleket az alábbi címre várjuk.

Nagyon régóta követem a blogot, de most először éreztem igazán késztetést, hogy én is írjak. Most szeretném megosztani a tapasztalataimat, mert látom nagyon sokan tanácstalanok vagy sok rossz tapasztalatot szereztek az ismerkedés témában. Rólam annyit, hogy lassan 30 éves, mérnök vagyok, akinek már volt egy komoly, 2 éves kapcsolata és jelenleg 2 éve vagyok együtt a jelenlegi párommal.

A fenti bevezetővel kezdődő levél abba a beszélgetésfolyamba illeszkedik, amit Adrienn álnevű olvasónk levele indított be még szeptember elején. Adrienn négy pontban foglalta össze, hogy miért tartja gyakorlatilag lehetetlennek az ismerkedést normális férfiakkal komoly kapcsolat céljára, az internetes társkeresőkről például az gondolja, hogy értelme sincs megpróbálni.

Nos, bár az alábbi beszámoló beküldője, Bese az ötöslottóhoz hasonlítja a Tindert, azt azért egyáltalán nem gondolja, hogy ne lenne értelme kipróbálni. Leírja saját tapasztalatait, és hozzátesz rengeteg praktikus tanácsot is azzal kapcsolatban, milyen trükköket érdemes bevetni annak érdekében, hogy a párkapcsolat kialakítására nagyobb esélye legyen az embernek, mint a lottó ötösre. Maga Bese is a Tinderen ismerkedett meg a szerelmével, szóval távolról sem lehetetlen a dolog. Önnek mik a tapasztalatai? Ha van kedve írni egy beszámolót, kérjük, a levelet e-mailben küldje be alábbi címünkre!

Régóta olvasom a leveleket, próbálom hasznosítani is. Látom a levelekben és a saját szememmel is, hogy mennyien 40-50 évesen döbbennek rá, hogy nem azzal foglalkoznak, nem azzal élnek, akivel szerettek volna. Ide még nem jutottam el, de ez sem egy sikersztori lesz. Egy teljesen váratlanul indult, majd részemről még váratlanabbul szerelemmé alakult, de a szintlépés előtt mégis véget érő távkapcsolat története.

Eredetileg nem ide írtam, ez lehet, látszik is rajta. Önvizsgálat, öngyógyítás céljából le akartam csak magamnak írni, hogy az elejétől a végéig át tudjam gondolni ezt az egészet. Tudni akartam, milyen hibákat követtem el. Még ha úgy is érzem, ez végül nem rajtam ment el, meg akartam vizsgálni, mekkora az én felelősségem. Elég nagy. De ha már nekiálltam, beküldhetem az Inboxba is.

Az előbb említettek miatt sokkal hosszabb lett, mint a megjelent írások, de a részletekben rejlik a lényeg, nem töröltem belőle. Őrlődtem, hogy végül elküldjem-e, de mégis megosztom, mert nyomta a mellkasom. Ha csak néhányan magukra ismernek bármelyik oldalról és még idejében változtatnak, már megérte. Sajnos én túl késem ébredtem fel.

Dömötör álnevű olvasónk levele olvasható ebben a posztban,  és amint ő is írja, valóban túlmutat ez a levél mélységét, alaposságát, részletgazdagságát és terjedelmét tekintve a Randiblogban általában olvasható írásokon. A téma azonban ennél testhezállóbb nem is lehetne: Dömötör legutóbbi kapcsolatának és szakításának történetét írta meg magának, majd küldte be nekünk.

Szokatlanul hosszú levél ez, de megéri rászánni az időt, mert ritkán kap az ember egy párkapcsolatról, egy szakításról és annak hatásáról ilyen pontos képet egy ennyire érdekesen megírt beszámolóból. Ezúton is köszönjük Dömötörnek, hogy megosztotta velünk, amit írt, és buzdítunk mindenki mást is, hogy ha szívesen mesélne, küldje el nekünk saját történetét e-mailben! A címünk a szokásos...

Euszták levelére szeretnék reagálni, a saját történetemet alapul véve. Régóta és gyakran olvasom a rovatot, a sok-sok történetet, mindezidáig a totális kívülálló érdeklődésével. Sajnos az élet úgy hozta, hogy Euszták és Erika levelei mellett nem tudok elmenni, úgy érzem, reagálnom kell. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer az én életem is vet egy olyan fordulatot, amelyet érdemes lenne másoknak megismerni. Habár a trauma, ami engem ért, még rendkívül friss, közel sem vagyok túl rajta, mégis azt gondolom, ami velem történt, intő példa lehet sok-sok feleségtársamnak. Amíg Maurícia levelében főként Erikához szólt, én Eusztákhoz címzem gondolataim.

A fenti bevezetőhöz jól jön egy kis emlékeztető azoknak, akik nem olvasták a Randiblogot az utóbbi időben – bár az alábbi levél önmagában, az előzmények ismerete nélkül is érthető és megállja a helyét. Mindenesetre Erika egy nyílt levelet küldött nekünk pár hónappal ezelőtt, amiben volt férje új feleségének hánytorgatja fel, hogy mennyi trauma érte őt és főleg gyermekét a válás miatt. Erre Euszták azt válaszolta, hogy ő egy elvált és újraházasodott férfi, és az ő esetükben nem önmagában a válás tett tönkre mindent, hanem az, ahogy a volt felesége reagált minderre. Maurícia pedig arról írt, hogy ő is elvált egy megcsalás után, de ettől még a közös gyerekek tudnak békés, nyugodt kapcsolatot fenntartani mindkét szülővel, nem feltétlenül kell egy válásnak traumatizáló hatásúnak lennie.

Nos, az alábbi beszámoló Biankától érkezett, aki, amint azt a címnek választott idézet elárulja, maga is átesett a megcsalás okozta sokkon, és szembe kellett néznie a válás lehetőségével. Az ő történetében azonban máshogy alakultak a dolgok, nyilván nagy részben azért, mert Bianka eltérően gondolkodik a válásról. Ha elolvasta Bianka levelét, és úgy érzi, önnek is lenne mit hozzátennie a témához, kérjük, küldje be nekünk saját tapasztalatait e-mailben az alábbi címre!

Habár már szerencsésen túljutottam a saját megcsalatásom, válásom és vagyonmegosztási perem traumáján, mégis megfogott és elgondolkodtatott annak a férfinak és édesapának a levele, aki elismerte, hogy a válás az ő hibájából történt.

A fenti bevezetővel kezdődik az alábbi levél, a beszámolót Vendelina álnevű olvasónktól kaptuk. A poszt, amire Vendelina az első mondatában utal, itt található, érdemes elolvasni, bár az alább olvasható történet önmagában is érdekes és tanulságos, nem kell hozzá ismerni semmilyen előzményt. A bevezetőből is kiderül a lényeg, illetve az alapszituáció: Vendelinát megcsalta a férje, ezután elváltak, és sor került egy vagyonmegosztási perre.

Az alábbi levél legfontosabb üzenete pontosan ezzel a vagyonmegosztással kapcsolatos, illetve azzal, hogy az egymással pereskedő szülők gyermeke hogyan élte meg a procedúrát. Természetesen innentől kezdve már végképp átadjuk a szót Vendelinának, csak arra szeretnénk emlékeztetni minden olvasónkat, hogy ez a posztsorozat a hozzánk e-mailben érkező leveleket tartalmazza, szóval folyamatosan várjuk a tapasztalatokat-történeteket – igen, az önét is! Ha van kedve mesélni, kérjük, írjon!

A brit Marilyn Lewis 2008-ban, 50 évesen Egyiptomban nyaralt. Itt összejött egy helyi, akkor 22 éves idegenvezetővel, aki többek között ingyenes, romantikus tevegeléssel csábította el, és végül összeházasodtak és Angliában költöztek össze. Itt a férfiról hamar kiderült, hogy csak a nő pénzére hajtott, és elkezdett más, idősebb nőkkel csetelgetni a neten, így a fájdalmas kiábrándulás után Lewis kénytelen volt elválni a férfitól, aki mellesleg a harmadik férje volt. A történetet most annak kapcsán írta meg a Mirror, hogy a válóperben született bírósági ítélet szerint a nő a házassági alatti tetemes költés után most még 40 ezer fontot köteles exférjének fizetni, ami jelenleg valamivel több, mint 15 millió forintnak felel meg.

Teljesen véletlenül bukkantam rá erre a bejegyzésre. Elképedek, hogy még mindig megy ez a „miért nem találok egy normális férfit?” nyavalygás a 25-35 év közötti nőknél. Ugyanis baromira nem bonyolult az oka!

A bevezetőben említett bejegyzés alatt az a poszt értendő, ami egy 26 éves mérnök, Adrienn levelét tartalmazza – rengetegen válaszoltak már rá, többségükben férfiak. Most végre megint egy női olvasónk, Lorella fűzte hozzá tapasztalatait-gondolatait az Adrienn által beindított témához. A vitaindító levélben arról volt szó, hogy manapság gyakorlatilag sehol nem tud ismerkedni egy nő, legalábbis Adrienn a társkeresésre alkalmatlannak találja az internetes szolgáltatásokat, és úgy érzi, a való életben sem jobb a helyzet.

Nos, Lorella saját tapasztalatai alapján azt mondja, úgy érzi, tudja, hogy min múlik, hogy egy nő talál-e magának férfit vagy sem. Ő maga hosszú ideje él boldog házasságban, és azt fogalmazza meg, milyen az az attitűd, ami ellehetetleníti a tartós párkapcsolatot. Ön egyetért Lorellával? Esetleg másak a tapasztalatai? Kérjük, ha hozzá szeretne tenni a beszélgetéshez, írjon a Randiblognak e-mailt az alábbi címre!

44 éves férfi vagyok, akinek nemsokára csak volt egy szép családja, és sok gondja, és tudja, üres lesz az élete hamarosan. Kéthetente két nap pedig a semminél csak leheletnyivel több…

A mai posztban megint egy újabb olvasói levél kerül sorra, ennek a beküldője Lukács álnéven fog szerepelni nálunk. Lukács nem írja, hogy bármelyik konkrét korábbi posztra reagálna, mindenesetre kaptunk az utóbbi hetekben jópár beszámolót válásokról, ajánljuk például Eliána levelét, ami remek ellenpontja Lukács történetének.

Lukács éppen válófélben van a feleségétől, és az elválás a gyerekétől különösen megviseli. Alább egy olyan levelet másolt be, amit eredetileg nem nekünk, hanem az ügyvédjének írt, de rengeteg dolog kiderül belőle arról, min megy most keresztül Lukács. Megindultságában egy trágárabb szót is használt majdnem – az adott szót nem mi cenzúráztuk ki, hanem így kaptuk a szöveget Lukácstól. Ha ön is írna saját tapasztalatairól, akár az alábbi levélhez kapcsolódóan, akár attól függetlenül, kérjük, küldjön e-mailt a következő címre!

Reagálnék a „26 éves, jól szituált, szép, tehetős mérnök leányzó vagyok” cikkükre, azon belül pedig a „hol járnak azok a férfiak, és hol lehet találkozni azokkal az emberekkel, akik nem az átlagos picsogást szeretnék hallani, és nem csak az egyéjszakás kalandokra hajtanak?” kérdés mozgatott meg. Talán tudok valami újat mondani.

Ha az elmúlt hetekben olvasta ön a Randiblogot, valószínűleg belefutott Adrienn álnevű olvasónk levelébe, hiszen amióta megjelent, azóta rengeteg új levél érkezett az általa felvetett kérdéssekkel kapcsolatosan. Amint az a fenti bevezetőből kiderül, az alábbi levél szintén ebben a témában íródott, a beküldője Kálmán, aki szintén társkeresési tapasztalatairól számol be.

Adrienn többek között azt írta, ő sosem használna internetes társkeresőt, de Kálmán nem zárja ki az ismerkedés ezen formáját – bár megírja, szerinte mi a legnagyobb hátulütője ezeknek a szolgáltatásoknak-appoknak. Kálmánnak nagyon hasonlóak a tapasztalatai, mint Adriennek, de levele végén teljesen más következtetésre jut, mint ő. Ön hogyan látja ezt a kérdést? Szívesen megírná saját tapasztalatait? Amennyiben igen, kérjük, e-mailt írjon nekünk az alábbi címre, és így a következő posztban akár már az ön levele szerepelhet!

Üdv, a legutóbbi magasságkérdéssel foglalkozó cikkel kapcsolatban szeretném hozzátenni a magam tapasztalatait a témában.

A Randiblogot felületesen ismerőktől már többször hallottam, hogy ugye nekünk általában nők írnak. Erre azt szoktam válaszolni, hogy nem bánnánk azt sem, ha így lenne, de nagyjából egyenlő a nemek aránya. És a sors úgy hozta az utóbbi hetekben, hogy ez most zsinórban a hetedik levél, amit férfiolvasónktól kaptunk – a beküldő álneve ezúttal Edvin.

A magasságkérdésről viszont legutoljára egy női olvasónk írt, egészen pontosan arról, hogy ő, bár próbálta, nem tudna olyan férfival kapcsolatban élni, aki nála alacsonyabb. Bár sok nő kardinális kérdésnek tekinti a testmagasságot, Edvin azt írja, ő azért hozzátenne ehhez egy-két dolgot a kifejezetten alacsony férfiak nevében. Alább olvashatja egy 170 centiméternél alacsonyabb férfi tapasztalatait erről a kérdésről, és természetesen ha szívesen mesélne nekünk ön is, az e-mailcímünk bármikor az ön rendelkezésére áll! Ha van mondanivalója, írjon nekünk!

Nem szoktam elolvasni a Randiblog cikkeit, viszont a „26 éves, jól szituált, szép, tehetős mérnök leányzó vagyok” címet elolvasva egyből feljött bennem mindaz, amin hetek óta gondolkodom. Elolvastam, hasonló kérdésekre keressük a választ.

Csák álnevű olvasónk rögtön azzal kezdi, hogy nem szokta ezt a blogot követni, majd alább olvasható levelében azzal folytatja, hogy a Tindert sem tartotta társkeresésnek alkalmasnak, de aztán maga a levél arról szól, hogy miket tapasztalt, amikor végül mégis kipróbálta. Nos, reméljük, Csák a Randibloggal is tesz most egy próbát, hiszen folyamatosan jelentkezünk újabb és újabb olvasói történetekkel – szerintünk nagyon érdekesek szoktak lenni!

Az utóbbi hetek-hónapok egyik legtöbb reakciót kiváltó posztja az volt, amelynek a címét Csák fent idézi, és amit itt lehet teljes egészében elolvasni. A beküldője szintén azt mondja, amit egy bizonyos pontig Csák is gondolt, hogy nincs értelme a Tinderre regisztrálni, illetve hogy az internet nem alkalmas társkeresésre. Nos, nézzük, mik voltak Csák tapasztalatai, csak arra hívjuk még fel a figyelmet, hogy az ön levelét is várjuk, írhat akár most azonnal, a címünket az alábbi dobozban, illetve a poszt legalján találja!

Liptai Claudia és Pataki Ádám 2015 óta vannak együtt, és az alábbi poszt arról tanúskodik, hogy mennyire szerelmesek egymásba a mai napig. Valószínűleg kevesen vitatkoznának azzal, hogy pont az olyan gesztusok tesznek széppé és hosszúvá egy kapcsolatot, mint amit a 46 éves színész-műsorvezetőnő legutóbb Instagram-posztjában elmesél:

Nincs évfordulónk vagy bármi hasonló. A férjem csak úgy érzete, megfogja a kezem, elhoz vacsorázni és megajándékoz ezzel a csodaszép nyaklánccal. Úgy örültem, mint egy kisgyerek. De mindenen túlmutat az a figyelem, amivel felém fordul nap mint nap. Szeretlek, amíg a szívem dobog, Pataki Ádám

Olvastam ma a jól szituált 26 éves mérnöklány levelét. Bár ilyet még nem csináltam, ennek hatására úgy döntöttem, írok nektek, hátha lehozzátok és talán ellát hasznos tanáccsal pár embert. Vagy legalább felébreszt néhány gondolatot.

Brúnó álnevű olvasónk levelének bevezetőjét tartalmazza a fenti bekezdés, a levél többi része pedig alább olvasható. Brúnó egy olyan levélre válaszol, ami rajta kívül még sok, elsősorban férfiolvasónkat inspirált az írásra: Adrienn álnevű olvasónktól kaptuk, és Adrienn arról írt benne, hogy szerinte se az interneten/appokon, se szórakozóhelyeken nem lehet ismerkedni, de így meg nincs hely, ahol egy normális nő egy normális férfival összejöhetne.

Nos, a címnek választott idézetből egyértelmű, hogy Brúnónak viszont mégis összejött, amit Adrienn mellett sokan mások is gyakorlatilag lehetetlennek találnak, és Brúnó meg is írta nekünk három pontban, hogy mi mindent lehet tenni azért, hogy az ember társra találjon. Önnek vannak egyéb tippjei? Vagy más tapasztalatokkal rendelkezik? Kérjük, ha van kedve, írjon nekünk ön is az alábbi címre!

Az alábbi levélhez tartozó bevezetőben olvasónk, Aurél többek között azt említi, hogy egy krónikus egészségügyi problémával küzd, valamint hogy egy bonyolult kapcsolatot zárt le tavaly. Valamint ez is szerepel a bevezetőben:

Gondoltam, talán érdekes lehet, hogy azóta hogyan élem meg a dolgokat és hogyan viszonyul hozzám a környezetem

– írja Aurél, és a válaszunk egyértelműen az, hogy valóban nagyon érdekes, ahogy összehasonlítja, milyen hatással volt rá annak idején válása, és miként érzi magát most, egy szakítás után. A Randiblognak író egyedülálló olvasóink általában panaszkodnak arra, hogy nem találnak párt, és Aurél ebből a szempontból is különleges: ő azt mondja, egyelőre nem érzi, hogy itt lenne az idő számára a következő partner keresésének.

Ha Aurél levele után úgy érzi, önnek is lenne mesélnivalója, kérjük, ne fogja vissza magát, hanem írja le saját tapasztalatait, és küldje be őket a Randiblognak e-mailben! A címünk az alábbi dobozban található, de benne van a posztot záró keretesben is legalul.

Van-e még remény e planétán?

Ezzel a tárgymegjelöléssel érkezett az alább olvasható levél Ferenc álnevű olvasónktól, és igen, erre a hétvégére is érkezett egy levél egy olyan férfiolvasónktól, aki meglehetősen negatívan látja a világot, vagy legalábbis a társkeresés-párkapcsolatok világát. Ferencet Adrienn álnevű olvasónk pár hete közölt levele inspirálta – Adrienn arról írt, hogy szintén meglehetősen reménytelennek látja a társkeresést, például a Tinderre vagy más online társkeresőre nem is regisztrál, mert nem látja értelmét.

Nos, Ferenc éppen a tinderezésről teljesen máshogy vélekedik, de ő is úgy látja, hogy rengeteg probléma nehezíti a társkeresést és a párkapcsolatokat, meg is írt nekünk ezekből néhányat. Ön hogyan látja ezt a témát? Az ön tapasztalataira is kíváncsiak vagyunk, ha úgy érzi, kérjük, írjon! A leveleket e-mailben várjuk, az alábbi címre.

Pár nappal ezelőtt az internet bugyraiban kotorászva lettem figyelmes egy Adrienn névre keresztelt olvasójuk levelére, melyben szépen taglalja a jelenlegi társkeresés problémáit. Ehhez fűznék hozzá pár sort, 29 éves, pénzügyi diplomával rendelkező, több mint 10 éve aktívan sportoló, reális életképpel és jó egzisztenciával bíró férfiemberként.

Le lettünk ugyan bugyrozva rögtön az első mondatban, de öreg hiba lenne ezen besértődni, mert a fenti bevezető egy nagyon érdekes levélben teljesedik ki – a teljes írás alább olvasható. A levél beküldője sok adatot megad magáról rögtön az elején, de a nevét nem, és jól is teszi, hogy nem, mert úgyis álnevet adunk neki, ezúttal azt, hogy Mihály.

Szóval Mihály is olvasta az utóbbi hetek-hónapok egyik legnépszerűbb és legtöbb reakciót kiváltó posztját, amelyet Adrienn álnevű olvasónktól kaptunk, és ami itt található. Adrienn arról írt, hogy milyen nehéz egy nőnek férfiakkal megismerkedni, de Mihály most tanúsítja, hogy fordítva sem egyszerű a dolog. Sőt, egy konkrét dolog bosszantja Mihályt a társkeresésben, és ez pedig az első megszólítással kapcsolatos, de persze többet nem fogunk most elárulni itt a bevezetőben, érdemes elolvasni a teljes levelet.

Ha ön szívesen válaszolna Mihálynak (vagy éppen Adriennek), vagy van bármi egyéb társkeresős vagy párkapcsolati tapasztalata, amit szívesen megosztana a Randiblogban, kérjük, írjon nekünk! A címünket alább találja.

Elgondolkoztam azon, miért van az, hogy nekem úgy kb. semmi nem jó.

Ezzel a mondattal kezdi Szelim álnevű olvasónk a levelét, amit „Élhetetlen?” tárgymegjelöléssel küldött el nekünk a Randiblog szokásos e-mailcímére, ami önnek is bármikor a rendelkezésére áll, ha valamit meg szeretne osztani társkeresés-párkapcsolatok témájában. Kattintson alább a fehér dobozban a gombra és már írhat is, de a poszt legalján található doboz szintén tartalmazza a címünket!

Szóval Szelim egyértelműen nem jókedvében írta meg nekünk ezt a levelet, hanem azon tűnődik el benne visszatekintve az elmúlt évekre, hogy vajon miért tűnik (számára) lehetetlennek egy boldog, teljes élet, aminek része lenne persze egy tartós párkapcsolat is. Bizonyára rengeteg olvasónk van, aki érezte már így magát, akinek az agyán átfutottak már ehhez hasonló gondolatok – elsősorban nekik ajánljuk Szelim levelét! A megoldást persze nem tudjuk, de talán az már egy jó kezdet, ha az ember beszél róla. Olvassuk csak...!

Szia Adrienn, Florencia vagyok, 28 éves, se nem tehetős, se nem mérnök...

Az alábbi levél fenti bevezetőjét csak azok értik, akik emlékeznek Adrienn álnevű olvasónk nemrégiben közölt írására, aminek az volt a címe, hogy 26 éves, jól szituált, szép, tehetős mérnök leányzó vagyok. Kiugróan sok válasz érkezett erre a posztra, ami annyiban nem is meglepő, hogy Adrienn véleményeket, tanácsokat kért a levelében, ami arról szólt, hogy hol lehet ismerkedni, ha az internet és a nyilvános, illetve szórakozóhelyek kizárva.

Nos, alább Florencia álnevű olvasónk véleménye és tanácsai olvashatók, illetve persze az ő saját tapasztalatai is a társkeresésről. A múlt héten két férfiolvasónk válaszát közöltük, most akkor folytassuk a témát egy nő tapasztalataival, lássuk, Florencia hogyan látja ezt a kérdést! Természetesen nagyon örülnénk, ha ön is beszállna a beszélgetésbe, ha van kedve megosztani a tapasztalatait, kérjük, írjon e-mailt a Randiblog alább, szokásos és jó öreg címére!

Kedves Randiblog, Erika levelére szeretnék reagálni, saját „élményeimet” alapul véve. Sajnos sokan látják úgy a helyzetüket, mint ő, és a legtöbbjük a környezetétől is ezt várja el, ill. kapja. Szeretném, ha egy nem túl erősen megfogalmazott, illetve egy „nem pont másik oldalt” is olvashatna, hátha elindul egy másik úton. Talán még nem késő kiszállnia a spirálból.

A fenti bevezetőben említett levél egy nyílt levél volt: Erika álnevű olvasónk volt férje új feleségének címezte mondanivalóját ebben a posztban. Erika levele sok indulattal beszél arról, milyen nehéz szituációt teremtett, hogy a férje új családot alapított egy másik nővel. A nyílt levélre egy férfiolvasónk után most egy női olvasónk, Maurícia kvázi egy másik nyílt levéllel válaszol, hiszen ő pedig ismeretlenül is, de Erikát szólítja meg – azonban biztosra vesszük, hogy amint Erika levele, úgy Maurícia mondanivalója is érdekes és elgondolkodtató lesz sokak számára a közvetlen címzetteken kívül.

Maurícia különleges helyzetben van olyan szempontból, hogy egyrészt ő is egy első feleség, hiszen mint Erika férje, Maurícia férje is új családot kezdett valaki mással. Másrészt azonban Maurícia az új feleség szerepét is betölti egy másik első feleség szemében, hiszen a válás után Maurícia is új kapcsolatot kezdett. Nézzük tehát, hogy ilyen tapasztalatok alapján mit ír ő, csak előbb álljon itt a szokásos figyelmeztetés: az ön levelét is várjuk! Ha van kedve mesélni, kérjük, írjon mailt a szokásos címünkre!

Még két hete sincs, hogy megjelent Adrienn álnevű olvasónk levele itt a Randiblogban, de az azóta eltelt idő alatt rekordközeli számú válasz érkezett erre a posztra (nála talán csak Nándornak válaszoltak többen erre a legendás, lassan 7 éves levélre). Szóval Adrienn arról írt, hogy mennyire nehéz ismerkedni egy nőnek, mert szerinte az internetes társkeresők erre alkalmatlanok, ahhoz meg túl félénkek a férfiak, hogy a valós életben leszólítsanak egy nőt.

Nos, a leszólítás témájához kapcsolódik a két alábbi, rövidebb levél, amit egy-egy férfiolvasónktól kaptunk, Jónástól és Mátétól – igen, kivételesen nem egy, hanem két levelet közlünk egy posztban. Jónás arról ír, hogy szerinte miért nem szólítják már le csak úgy a férfiak a nőket az utcán vagy szórakozóhelyen, Máténak pedig egy kérdés jut eszébe a témáról, és kér minket, hogy rendezzünk egy házi közvélemény-kutatást a témában.

Hát rajtunk nem múlik, mi is kíváncsiak vagyunk a válaszokra, szóval a poszt alján találja a Máté által javasolt kérdést tartalmazó szavazódobozt, kérjük, klikkeljen bele ön is! És természetesen ha ön is szívesen elmesélné saját tapasztalatait az Adrienn által felvetett témával kapcsolatban (vagy bármi egyébről, ami társkereséssel, párkapcsolatokkal vagy szakítással kapcsolatos), kérjük, írjon e-mailt szokásos címünkre, amit itt talál az alábbi dobozban, de benne van a posztot záró keretesben is az oldal alján!

A legutóbbi nyílt levéllel kapcsolatban szeretném megírni önöknek véleményemet, tapasztalataimat

– ezzel a bevezetővel kezdődik az alább teljes egészében olvasható levél, ami a Randiblog szokásos e-mailcímére érkezett, amely cím az alábbi dobozban található, és ahova az ön levelét is várjuk, ha hozzátenne bármit saját tapasztalataiból ehhez a témához, vagy szívesen mesélne bármiről, ami társkereséssel, párkapcsolatokkal vagy szakítással kapcsolatos.

Szóval a bevezetőben említett nyílt levél Erika álnevű olvasónktól származik, aki volt férje új feleségének címezte mondandóját. Erika leveléből egyértelmű, hogy Erika rengeteg dologért hibáztatja az új feleséget. Nos, az alábbi válasz egy hasonló kapcsolati háromszöget mutat be, de most a férfi szemszögéből. A levél beküldőjének az Euszták álnevet dobta a gép, és amint az a poszt címéből is kiderül, Erika volt férjéhez hasonlóan Euszták szintén úgy döntött, hogy sok-sok év házasság után elválik, és egy új nő mellett folytatja az életét.

Euszták úgy érzi, az ő felesége is sok tekintetben úgy érzett-viselkedett, mint Erika, ezért írta meg az alábbi beszámolót, rávilágítva, hogy ugyanezeket a kérdéseket hogyan látja egy férj-édesapa. Ha ön is mesélne, kattintson az alábbi dobozba, és már írhat is!

Zayn Malik brit énekes 26 éves, korábban a One Direction tagjaként lett ismert, de az együttesből kiválva szólókarriert kezdett ZAYN néven. A pakisztáni-brit-ír származású hírességnek három lánytestvére van, legfiatalabb húga, Safaa Malik a múlt hét pénteken töltötte be a tizenhetedik életévét.

A lagzin a Daily Mail szerint a világsztár báty nem vett részt, viszont az anyuka, az iszlámra áttért Trisha Malik megosztott néhány képet az esküvőről és a tizenéves menyasszonyról az alábbi posztban.

Az esküvőre az angliai Bradfordban került sor hétfőn, Pakisztánban népszerű hagyományok szerint, a vőlegény neve Martin Tisler.