Számos alkalommal olvasok az online társkeresés gyötrelmeiről, hozzáteszem, egyetértek a keserű tapasztalatot szerzett férfi és női társaimmal kapcsolatban. Három éve élem az egyedülálló férfiak életét, de nem azért, mert alkalmatlan lennék emberi kapcsolatokra, egyszerűen nincs energiám „turkálni” ebben a mocsárban meghatározhatatlan ideig, mert mire találnék egy számomra megfelelő partnert, elveszik a kedvem az egésztől.

Amint az az oldalsó keretesben is olvasható, ez itt megint a Randiblog Inbox, azaz a Velvet azon posztsorozata, amelyben olvasóink által beküldött leveleket jelentetünk meg. Ma Sebestyén kerül sorra, akinek természetesen az igazi neve valami más, és aki a Randiblog Inbox egyik legnépszerűbb témájához, az online társkereséshez kíván hozzászólni. A címből és a fenti bevezetőből már lehet is sejteni, hogy mit.

Nem árulunk el előre semmit azzal, ha elmondjuk, hogy Sebestyén nem híve az internetes társkeresésnek – ami az ő levelét különösen érdekessé teszi az az, hogy miért nem. Volt egy esemény ugyanis nemrég az életében, aminek következtében Sebestyén rengeteg dolgot másként lát, mint korábban. Ön egyetért vele? Várjuk az ön tapasztalatait is, méghozzá az alábbi címre!

Sosem írtam még nektek, de Simeon sztoriját egy az egyben átérzem, és tudom, mennyire szörnyen nehéz helyzet ez, hátha tudok neki egy picit segíteni.

Ez a bevezetője a mai posztban sorra kerülő olvasói levélnek, és akkor rögtön ide is kell szúrnunk egy gyors emlékeztetőt arról, miről írt nekünk Simeon pár héttel ezelőtt. Az ő levele arról szólt, hogy régóta benne van egy kapcsolatban, amiben egyre kevésbé boldog. Most talált valakit, aki nála jóval fiatalabb, és nem tud dönteni, hogy kilépjen-e korábbi kapcsolatából az új reményében.

Erre a levélre jött egy válasz Gajána álnevű olvasónktól, ez olvasható alább. Gajána azért mondja, hogy egy az egyben átérzi Simeon helyzetét, mert ő is volt már hasonló döntési helyzetben, ráadásul menyasszonyként. A részleteket természetesen nem fogjuk itt elmesélni Gajána helyett, sem pedig azt, hogy végül hogyan döntött – de szeretnénk bátorítani önt is, hogy ha volt már valaha hasonló helyzetben, írjon nekünk! Mi volt a dilemma tárgya? Ön hogyan döntött végül? Elsősorban e-mailben várjuk a véleményeket, ellenvéleményeket és főleg saját tapasztalatokat, kérjük, írjon nekünk ön is!

Az emberek rengeteg dolgot szeretnek elárulni magukról az interneten. Sokan akkor a legbátrabbak ilyen téren, ha anonimitás mögé bújva oszthatják meg az olyan titkaikat, amiket senkinek nem mondhatnak el – elmondják hát mindenkinek. A Reddit is kiváló terepe az ilyesminek, naponta jelennek meg rajta mindenféle topikok, amik néha annyira sokakat érintenek, hogy többezren reagálnak rá.

Rendszeres olvasóként jó ideje érlelődik bennem az alábbi levél, melyet egyfajta terápiás céllal írok elsősorban.

Piroska álnevű olvasónk levelének bevezetőjét idézzük fent, és ezúton is köszönjük Piroskának, hogy végül úgy döntött, hogy ír nekünk. Említi, hogy terápiás céllal ír, ez alatt azt kell érteni, hogy Piroska egy rendkívül nehéz időszakon ment keresztül (ennek részletei is olvashatók alább), ami után úgy érezte, nem a nagy szerelmet keresi egyelőre, csak egy „laza randipartnert”.

Ezzel a hozzáállással fogott bele a társkeresésbe az interneten, és hogy a keresésnek mi lett az eredménye, az szintén kiderül az alábbi levélből – természetesen nem fogjuk itt a bevezetőben előre elmesélni. Nagyon megfogott minket Piroska őszintesége és tisztánlátása, reméljük, sokakat inspirál majd ő arra, hogy szintén megírják saját történetüket a Randiblognak. Ha önnek is van kedve mesélni, kérjük, küldjön nekünk e-mailt, így ön is álnéven szerepelhet itt nálunk.

Online társkeresés témakörben osztanám meg a saját történetemet, ami annyiban rendhagyó, hogy én nem a nagy Ő-t vadászom a neten, hanem szeretőt keresgélek.

Ez a bevezetője Veronika álnevű olvasónk alább teljes terjedelmében olvasható levelének, amihez az e-mailben az a tárgymegjelölés tartozott, hogy

Az eltűnő férfiak problémája.

Nos, ennyiből elég jól össze lehet rakni, hogy miről fog szólni Veronika története, ezért itt a bevezetőben nem is mesélünk el helyette semmi többet. Viszont annak még muszáj itt állnia, hogy a Randiblog Inbox rovat az önök leveleit tartalmazza, szóval kérjük önt is, hogy ha szívesen mesélne, akár Veronika leveléhez kapcsolódóan, akár attól függetlenül, írjon nekünk a szokásos címünkre!

Elég rosszul indult az év annak a Reddit felhasználónak, aki saját hülyeségéből kifolyólag egy nem kívánt jegyességben lépett át 2019-be. A Nagyon megbántam néven posztoló pasi ugyanis azt írja, hogy szilveszterkor véletlenül kérte meg a barátnője kezét, akivel nemhogy összeházasodni nem akart, de azt tervezte, hogy szakít vele. Ha pedig ez nem lenne elég, az eljegyzési gyűrű is csak azért volt nála, mert azt egy másik nőnek szánta.

Tatjána álnevű olvasónk írt nekünk egy levelet arról, hogy milyen férfiakkal hozta össze a sors az interneten való társkeresés során. 11 típust ír le alább, és le merjük fogadni, hogy közülük nagyon sok ismerős lesz minden olvasónknak – ha máshonnan nem, onnan minimum, hogy ezekre a férfitípusokra panaszkodtak már korábban is olvasóink.

Tatjána a 11 típus felsorolása után elég sommás megállapításokkal zárja a levelét – ön szerint helyes Tatjána következtetése? Ha ön egyet ért, ha nem, mindenképpen kíváncsiak vagyunk az ön tapasztalataira is! Kérjük, írjon a Randiblog alábbi címére, és legközelebb az ön levele szerepel majd itt.

Zétény levelére reflektálva, a másik oldalról…

Ágota álnevű olvasónk levelének bevezetője ez, amit még az ünnepek alatt kaptunk. Ágota erre a korábbi írásra reagál, amiben Zétény társkeresési tapasztalatait osztotta meg velünk. Nos, a mai posztben megint társkeresési tapasztalatokról lesz szó, de ezúttal női szemszögből, érintve mind az online, mind a valós életben történő társkeresést.

Ágota levelében az egyik kedvencünk az, hogy amellett, hogy felsorolja negatív tapasztalatait, pozitív tapasztalatokat is hozzátesz, illetve megfogalmazza, hogy milyen egy online ismerkedés, amikor jól megy. Egy dologra muszáj azonban önt figyelmeztetnünk: a levél tartalmaz néhány trágár kifejezést, ha önt ezek a kifejezések zavarják, óvatosan olvasson tovább!

Viszont ha önnek is van mondanivalója a témában, kérjük, ne tartsa magában, nálunk álnéven bármit elmesélhet! Ehhez elég egy e-mailt írnia a Randiblog szokásos címére, amit az alábbi doboz tartalmaz.

Egy igen rövid levél kerül ma sorra a Randiblog Inbox posztsorozatban. A beküldő egy 40-hez közeledő édesanya, akivel most Epifánia álnéven fogunk levele alapján megismerkedni. Epifánia három gyermek édesanyja, de őket már egy ideje egyedül nevelte, amikor új kapcsolata kezdődött egy férfival.

A kapcsolat azonban egyszerre okoz boldogságot és rengeteg fejfájást Epifániának, aki azt kérdezi tőlünk, sőt, öntől, aki most ezt a posztot olvassa, hogy mit tehetne a helyzet javítása érdekében. Ha ön volt már hasonló helyzetben, kérjük, írjon nekünk, mesélje el saját tapasztalatait, hátha hasznosak lesznek Epifánia és mindannyiunk számára! Amennyiben van, ami kikívánkozik önből, kérjük, fogalmazza meg a dolgot egy mailben, majd a végeredményt küldje el jól bevált címünkre, amit az alábbi dobozban és a poszt legalján talál!

Sokáig gondolkodtam, hogy megírjam-e nektek a történetemet, végül úgy döntöttem „tollat” ragadok, az elmúlt napok eseményei miatt mert nem bírom magamban tartani a titkom, és teljesen tanácstalan is vagyok.

A 2019-es év első olvasói levele Simeontól érkezett, és hadd kezdjük azzal, hogy az álnevet nála is, mint mindenkinél, véletlenszerűen választottuk ki. Simeon esetében az anonimitás már csak azért is fontos, mert ahogy azt a bevezetőben is említi, az ő története egy titkot tartalmaz, azonban egy olyan nehéz titkot, hogy nem tudja már magában tartani.

Simeon arról ír, hogy lezárni készül a mostani kapcsolatát, és kezdeni szeretne egy újat valakivel, akit nemrégiben ismert meg. Ez így önmagában nem tűnik különösebben komplikáltnak, de ha elolvassa az alábbi levelet, ön is látni fogja, hogy Simeon helyzete valóban jóval nehezebb annál, mint amit egy átlagos szakításnál végigcsinál az ember. Így nem csoda, hogy Simeon segítséget kér: ha önnek van tanácsa, ha volt már hasonló helyzetben, kérjük, írjon ön is! Címünket az alábbi dobozban találja, de ott van a posztot záró dobozban is legalul.

A Randiblogot a legtöbben a Randiblog Inbox posztsorozatról ismerik, amiről ebben a GYIK-típusú posztban minden fontosat meg lehet tudni. Itt most valószínűleg elég annyi, hogy ebben a posztsorozatban olvasóinktól e-mailben kapott leveleket teszünk közzé névtelenül (illetve pontosabban álnéven). Olvasóink gyakran reagálnak egymás leveleire, megosztva saját tapasztalataikat is egy korábban felmerült témával kapcsolatban. 2018-ban összesen 168 darab olvasói levelet jelentettünk meg, ezek közül választottuk ki most az öt legfontosabbat-legérdekesebbet a beérkezett olvasói reakciók alapján. Nézzük őket időrendben!

A hosszabb párkapcsolatok velejárója, hogy idővel az ember egyre több dolgot megtud a párjáról, aztán - ha nagyon leegyszerűsítve akarunk fogalmazni -, mikor már úgy érzi, hogy elég információ birtokában van és még így is tetszik neki az, akivel jár, akkor összeköti vele az életét. Ám még ilyenkor is bőven kiderülhetnek dolgok az ember házastársáról, amik néha nem is olyan nagy ügyek, talán viccesek is, de van, hogy kifejezetten sötét titkok látnak napvilágot, amik miatt lehet, hogy az egész házasságot újra kell gondolni. A Men's Health magazinnak nyolcan meséltek arról, mik voltak azok a dolgok, amiket csak az igen kimondása után tudtak meg a párjukról.

A házasság nem egyszerű dolog. Sőt! A megfelelő partnert megtalálni sem. Persze van úgy, hogy szerelem első látásra, aztán lakva ismerszik meg az ember, vízválasztó első hét év, és más egyebek. De hogyan ismerkedjünk. Ma már van Tinder, Facebook, meg a klasszikus módszerek, ezeket tudjuk. És 1950-ben mi volt a helyzet? Az 1958-as McCalls magazin 129 pontban összefoglalta, hogy miként lehet férjet fogni. Ezekből szemezgettünk.

Kedves Orsolya!

Ármin álnevű olvasónk a linket is elküldte a fenti megszólításhoz, mert Orsolya pár héttel ezelőtt levelére reagál, amiben Orsolya azt fejtegeti, milyen férfiakhoz volt szerencséje a társkeresés során. Nos, Ármin azt mondja, a férfiak részben azért olyanok, amilyenek, mert a nők magatartása ezt hozza ki belőlük, és eléggé messzemenő következtetéseket von le a tapasztalataiból.

Mi nem fogunk állást foglalni Ármin levelével kapcsolatban, ez ugyanis az ön, illetve a többi olvasó reszortja, mint mindig. Valószínűleg lesz ebben a levélben, amivel egyet ért majd, mással feltehetőleg vitatkozna – ha van kedve, kérjük, írja meg nekünk ön is a társkeresési tapasztalatait! Amennyiben a Velvet alábbi e-mailcímére ír, nálunk névtelenül mesélhet!

Szinte mindenki unásig ismeri azokat a zenéket, amiket akkor szoktak játszani a templomban vagy az anyakönyvvezető előtt, mikor egy pár összeházasodik. Ezt bevonuló zenének is szokták nevezni, de most nem erről lesz szó, hanem az ellentétéről, vagyis a frigyből kivonuló zenéről. Bár ennek (még) nincs hagyománya egy Eric Alper nevű twitterező (és vélhetően már előtte sokan mások is) elfantáziált arról, hogy milyen lenne, ha válás is akkora buli lenne, mint az esküvő és feltette a kérdést:

Drága Velvet, kedves olvasók!

Már a megszólítást is imádjuk ebben a levélben, így, bár nem szoktunk beceneveket adni álnévnek, az ünnepre való tekintettel most kivételt teszünk, és a mai levél beküldőjét Ádiként fogjuk emlegetni. Ádi ezt a rövid, de lényegre törő pár bekezdést tegnap este írta meg nekünk, és muszáj most azonnal meg is jelentetnünk, mert amiről szó van, az nagyon szorosan kapcsolódik a karácsony ünnepléséhez.

Ádi is, mint rengetegen, hazautazott a családjához év végére. Na de az ember erre a két-három hétre nem tudja csak úgy felfüggeszteni a magánéletét, illetve konkrétabban a szexuális szükségleteit. Mi ilyenkor a teendő? – kérdezi Ádi, és ön válaszolhat neki egyrészt a Facebookon kommentben, vagy ha azt szeretné, hogy mondanivalója, tapasztalatai itt a Randiblogban is megjelenjenek, kérjük, mailt írjon! Így nálunk álnéven mesélhet!

Igaz, nem Dumbledore professzor adta össze a szerelmeseket, de a Megszeghetetlen Eskü című fejezetre téve kezüket fogadtak örök hűséget egymásnak.

Elég sűrűn olvasom a jobbnál jobb Randiblog-cikkeket, sokszor csodálkozva, még többször hatalmas döbbenettel… Teljesen át tudom érezni a levélírók érzéseit, megnyilvánulásait.

„Egy normális férfi” aláírással érkezett a fenti bevezetővel kezdődő levél szerkesztőségünk alábbi e-mailcímére, de mi azért a hagyományokhoz híven választunk egy álnevet a beküldőnek: ma a Zétény keresztnév kerül sorra.

Szóval Zéténynek két másik fontos tulajdonsága van azon kívül, hogy normális. Egyrészt társat keres, másrészt negyven felett van, és az alábbi beszámolóban pontosan ennek a két tényezőnek az egymásra hatásáról van szó. Zétény az interneten keresztül próbál társat találni, de mint sok más korábbi levélírónak, neki sem megy éppen egyszerűen.

Ön is próbálkozott már a neten társkereséssel? Mik a tapasztalatai? Az ön levelét is várjuk a szokásos címre, amit az alábbi dobozban talál.

Randizni valakivel mindig rendkívül izgalmas dolog mindkét fél részéről, és nemcsak azért, mert a Tinder és egyéb társkereső-alkalmazások korában az első találkozás előtt csak képről látjátok egymást. Stressz kitalálni az időpontot, a helyszínt, a tökéletes programot, hiszen ha valami nem úgy sül el az első alkalommal, ahogy elterveztük, akkor csúnya és gyors vége lehet a kapcsolatnak. Pedig egy másik élethelyzetben akár remekül is alakulhatott volna.

Belemerültem az egyik társkereső-alkalmazás bugyraiba, és belekeveredtem egy olyan sztoriba, amit magam sem értek. Nem értem, mi történik és különösen azt nem értem, hogy én mi francot keresek benne.

Tifani álnevű olvasónk levelét közöljük ebben a posztban, a bevezetőt ön már el is olvasta. Egy online ismeretség története ez, ami igencsak rendhagyó módon alakult, de már annyi mindent elárultunk a címben, hogy ennél többet nem is szaporítjuk a szót itt a bevezetőben, olvassuk el inkább, mit ír Tifani!

Ja igen, csak annyit még ide, hogy ha önnek is volt dolga hasonló esettel, kérjük, írja meg a Randiblog e-mailcímére, amennyiben van kedve megosztani a sztorit!

Nem tudom, hogy idevaló-e a történetem, de ahogy a Mózes nevű úriember írta, kevés a pozitív levél a női és a férfi oldalról egyaránt. Én most egy számomra pozitív történetet szeretnék veletek megosztani.

Ha ön rendszeres olvasónk, talán rémlik önnek, hogy Mózes felvetése egy pár héttel ezelőtti posztban az volt, hogy ne csak mindig a magányosak, csalódottak, átvertek, megcsaltak és kiábrándultak írjanak a Randiblog Inbox rovatnak, hanem jöjjön pár levél olyanoktól is, akik boldogok. Nos, amint azt a címből ön is tudja már, az alábbi történet onnan indul, hogy a beküldője, Etelka elsősorban anyagi okokból úgy dönt, hogy prostituáltként fog dolgozni.

Az út innentől kezdve nem szokott egyenesen a boldogsághoz vezetni, szóval már ebből sejteni lehet, hogy egy nagyon érdekes és különleges levélről van szó. Ezúton is köszönjük Etelkának, hogy írt, és bátorítani szeretnénk önt is, hogy ha boldog (vagy ha éppen nem), kérjük, ossza meg velünk a tapasztalatait társkeresésről-szerelemről! Az ön történetét szintén várjuk a szokásos címünkre, amit a következő dobozban és a poszt legalján talál meg.

Támogatnám András levelét, amelyben arról ír, hogy normális adatlappal lepattan a társkeresős oldalakon… Leírnám a saját tapasztalataimat, pedig az én életem sokszor kalandos, csavaros eseményeket rejt.

András álnevű olvasónk levele két hete jelent meg itt a Randiblogban, ha ön még nem olvasta volna, kattintson érte ide! Nos,  alább Valérián beszámolóját közöljük, ami ugyanúgy a szokásos címünkre érkezett e-mailben, mint a Randiblog Inbox posztsorozatban közölt valamennyi levél.

Sokan foglalkoztak már azzal, milyen szerepet játszanak az anyagiak társkereséstől, és Valérián most ehhez hozzáteszi a magáét – figyelmeztetve arra, hogy az ő helyzete, illetve életpályája valamelyest szokatlan. Ráadásul Valérián egyszer csak úgy döntött, hogy külföldre költözött, szóval ha ön eddig azt hitte, hogy tipikusan csak a magyar nők anyagiasak, akkor lehet, hogy az álláspontját meg fogja változtatni, ha elolvassa, mit ír Valérián.

Szívesen válaszolna? Megosztaná ön is a tapasztalatait? Kérjük, tegye! Íme a címünk, ide várjuk a leveleket – nálunk álnéven bármiről mesélhet!

Egy férfinak ha lehet, az egyik legnagyobb stressz az életében, amikor megkéri a barátnője kezét, a másik, amikor el is veszi őt. Mivel egyik pillanat sem az a kategória, amit csak úgy simán elfelejt az ember, jobb rendesen felkészülni rájuk. A legtöbb pasi ezért már a lánykérésnek is igyekszik körültekintően megadni a módját, hogy reményei szerint elkerülhessen minden olyan lehetséges élethelyzetet, amely kínos emlékké változtatná a romantikus pillanatot.

Sorsszerűen véletlenül nyitottam meg Mózes levelét tartalmazó cikketeket, mert nem igazán van időm Velvetet olvasgatni. Ugyanis a szabadidőm lehető legnagyobb részét a családommal, csodálatos feleségemmel és három gyermekemmel töltöm. Viszont ha már így alakult, akkor tíz év házasság alapján szeretném megerősíteni a sorstársam által leírtakat.

A sorstárs szóból ezúttal nem szabad semmi negatívra asszociálni: Mózes levele pont azzal tűnt ki a Randiblog Inbox sorozatban megjelenő posztok közül, hogy végre egy olvasónk arról számolt be, hogy van társa és boldogok együtt.

Nos, Mózeshez kapcsolódva ezúttal Szilárd álnevű olvasónk számol be hasonlóról, és két dolog miatt különösen örültünk ennek a levélnek. Egyrészt Szilárd leírja, hogy a gyakorlatban mit tesznek azért, hogy a kapcsolatuk működjön – érdemes megfontolni ezeket az ötleteket. Másrészt Szilárdék kapcsolata rendhagyó abból a szempontból, hogy nem monogámiában élnek, amint az a címnek kiemelt mondatból is egyértelmű.

Ön mit gondol az alábbiakról? Mik a tapasztalatai? Van kedve valamit megosztani? Kérjük, írjon nekünk e-mailt ön is ugyanúgy, ahogy Szilárd tette, alább találja a címünket!

Rendszeres olvasótok vagyok, s azt hiszem ez a levél most egyszerűen kikívánkozik belőlem. Az általam olvasott történetek többségében valahogy mindig a másik fél a hibás, valahogy jobban szeretjük a másikat okolni, ha valamiért nem vagyunk boldogok. De biztosan ez a megoldás?

Ez az olvasói levél olyasvalakitől jött, aki e-mailje tárgymegjelölésében Hisztikirálynőként mutatkozott be, de azért ennek a posztnak a kedvéért egy rendes álnevet is adunk neki: azt, hogy Loretta. Persze Loretta nem véletlenül mutatkozott így be, az általa annak idején rendezett hisztik ugyanis központi szerepet játszanak a következő sztoriban, viszont azt talán jobb, ha már most hozzátesszük, hogy ezek a hisztik nem csak úgy a semmiből jöttek, hanem a címben kiemelt incidens vezetett el hozzájuk.

Mégis, utólag visszatekintve ezekre a veszekedésekre, Loretta már teljesen máshogy értékeli a hisztiket, mint annak idején. Hogy mi változott? Hát ezt már nem fogjuk Loretta helyett elmesélni, inkább csak emlékeztetjük önt, hogy a Randiblog Inbox rovatban az ön történetének is van hely! Ha van kedve megosztani a tapasztalatait társkereséssel-párkapcsolatokkal kapcsolatosan, kérjük, írjon nekünk e-mailt a szokásos címünkre!

Hódi Pameláról az volt a hír a napokban, hogy megfogadta, hogy nem teszi ki gyermekét többet a közösségi oldalakra, de közben az exe, Berki Krisztián újranősült nemrég. A lakodalomról eddig nem volt nyilvános kép, de most felkerült egy csókfotó a híresség hivatalos Instagramjára egy mélyenszántó idézettel, ami szerint a férfiak genetikailag a hódításra vannak programozva, nem a hűségre,

de...

ha [egy férfi] megtalálja azt az egyetlen Nőt, akihez nem csak testtel képes kötődni, akkor attól a perctől, hogy saját szenvedése árán férfivá érjen és megértse, nem pusztán az ösztönök és a hormonok teszik férfivá, hanem a szeretet és a lelki érettség legtisztább, legmagasabb szintje. Amelyben nem léteznek kicsinyes és önigazoló hazugságok. (Montorffy Letti)

Kelemen levele arról szólt, hogyan vette el a legszebb éveit, hogy nem mert előbújni. Nos, én egy heteró nő vagyok, a levelem nem a coming out-ról fog szólni, hanem arról, hogy nekem is bizony elszaladnak az évek a fejem felett, bizonyos félelmeim miatt.

Mária álnevű olvasónk alább olvasható levelének a bevezetőjét olvasta el ön most, és itt félbe is kell szakítanunk Máriát, egyrészt, hogy emlékeztessük önt Kelemenre, aki meleg férfiként úgy érzi, éveket veszített el azzal, hogy nem mert felvállalni magát.

Viszont amíg Kelemen azt mondja, a coming outtal egy hatalmas lépést tett a megoldás felé és maga mögött tudta a fölöslegesen elvesztegetett időszakot, addig Mária heteró nőként nem tudja, mivel győzhetné le a félelmeit, amik miatt úgy érzi, hogy számára most peregnek az évek hiába. Levele kérdéssel zárul, szóval ha ön tudna mit válaszolni Máriának, ha szívesen megosztaná saját tapasztalatait, kérjük, írjon nekünk ön is! A címünk továbbra is a szokásos, ebben a dobozban találja itt alább.

Pontos okot nem tudok, hogy miért írom meg ezt a kis gondolatmenetet, talán csak próbálok egy-két férfinak (és akár nőnek) segíteni, hogy ne modern szemmel nézzenek a világra.

Ambrus álnevű olvasónk levelének bevezetőjét olvasta ön fent, alább máris folytatódik a levél, csak előbb még beszúrunk ide egy-két közérdekű és/vagy fontos információt. Kezdve természetesen azzal, amit oldalt a keretesben is olvashat: ez itt a Randiblog Inbox rovat, ahol olvasóink leveleit publikáljuk álnéven. Ha Ambrushoz hasonlóan az ön lelkét is nyomja valami, amit szívesen megosztana, ha van valami párkapcsolatokkal-társkereséssel-szakítással kapcsolatos mesélnivalója, kérjük, írjon nekünk a Randiblog alábbi e-mailcímére!

És álljon itt még annyi, hogy az utóbbi időben sokan írtak amiatt, hogy szinte kilátástalannak találják a társkeresést, és Ambrus levele pontosan illik ebbe a posztfolyamba. De amint azt Ambrus a bevezetőben is kiemeli, tudja, hogy a nézetei nem esnek egybe azzal, amit manapság sokan a modern szemléletnek fogadnak el. Hát nézzük!

Véletlenül találtam erre az oldalra. Leírom az én tapasztalatomat – elég tanulságos –, hogy a kevésbé, vagy a sehogy nem elfogadók lássák, így is lehet.

Melinda álnevű olvasónk levelét közöljük ebben a posztban, és nagyon örülünk, hogy Melinda végre megtalált minket, mert remekül illik a levele a sorba azok után a posztok után, amiben meleg olvasóink arról írtak, hogy nem tudják a szüleik előtt teljes mértékben felvállalni magukat, illetve arról, hogy milyen negatív következményei lettek, ha mégis sor került a coming outra.

Nos, Melinda egy olyan történetet mesél el, amiben egy 65-70 éves nagymama tudja meg unokájáról, hogy a fiatalember meleg. A dolog kicsengését a bevezetőből sejteni lehet, de persze nem fogjuk itt Melinda helyett lelőni a poént, inkább arra szeretnénk bátorítani önt, hogy írja meg nekünk ön is a saját történetét. Akkor is ha coming outtal kapcsolatos, vagy ha egyébként van köze párkapcsolatokhoz, szerelemhez vagy szakításhoz – mi szívesen hallanánk az ön tapasztalatairól is. Ha megosztaná velünk történetét, kérjük, küldje azt be a Randiblog szerkesztőségének e-mailben az alábbi címre!

Elza vagyok. 37 éves, gyereket szeretnék. A lényeg, hogy nehéz gyerekkorom volt, ami megpecsételte a személyiségemet, még ha minden erőmmel is azon voltam, hogy kedves, bizakodó, jó ember legyek, akkor is sokat kellett dolgoznom rajta, és nem mindig jött össze. Járok terapeutához, és a párom a minap megkért, hogy mondjam el neki is azt, amit a terapeutának, mert tudni szeretné. Ezért írtam neki egy levelet, amit miután haza jött az üzleti útról, elolvasott, de kértem, hogy soha ne hozza szóba, nem akarok soha többet erről beszélni. Talán segíteni fog azokon a nőtársaimon, akik hasonlót éltek át, akiktől azt kérem: soha ne add fel, mert te egy nagyszerű ember vagy!

Egy olyan levél olvasható alább, ami a hozzá tartozó bevezető szerint eredetileg nem a Randiblognak íródott. Olvasónk, Elza terapeutához jár, és a barátja a szerkesztőségünk alábbi e-mailcímére érkezett levél szerint kíváncsi volt, mi hangzik el barátnője és a terapeuta között. Nos, Elza megírta neki – az így keletkezett levél igen megrázó olvasmány.

A fenti bevezető szerint Elza azért küldte el aztán a levelet a Randiblognak is, mert reméli, hogy reményt és erőt tud adni vele azoknak, akik hasonló traumákon mentek keresztül gyerekkorukban vagy akár később. Maga a levél alább olvasható, már csak arra szeretnénk felhívni az ön figyelmét, hogy ha ön is szívesen elmesélne bármit névtelenül a Randiblogban, nekünk akármikor írhat az alábbi címre.