Mindössze tíz kuncsaftot elégített ki két hónap alatt az Egyesült Államok első legális (heteroszexuális) férfi prostituáltja. A Shady Lady Ranch nevű nevadai bordélyház 23 éves örömfiújának úgy tűnik, csak a híre volt nagy, ám szolgáltatásait alig vették igénybe a nők. Kliensei között ráadásul a New York Post egyik újságírónője is szerepelt, aki kifejezetten egy riport létrejötte miatt került közelebbi kapcsolatba a dzsigolóval. Ahogyan Mandy Stadtmiller fogalmazott a cikkben: többre számított – minden bizonnyal ez sem tett jót a Marcus művésznevű férfi karrierjének, rövid időn belül be is dobta a törülközőt.
Legális nincs, illegális tucatnyi
„Magyarországon tudomásom szerint nincs bejelentett, legálisan dolgozó férfi prostituált” – nyilatkozta a Velvetnek Földi Ágnes, a Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesületének képviselője. Mint mondta, szerinte szolgáltatásait nőknek hirdető, illegális prostituáltakból sincs túl nagy kínálat: „Ha az erotikus oldalakat kinyitja az ember, akkor nem igazán vannak heteroszexuális hirdetők. Ezeknek is a nagyobb része olyan, aki párokat fogad.” Földi hozzátette, nem volt még alkalma örömfiúval beszélgetni a munkáról, de úgy tudja, a szolgáltatásukat igénybevevő nők többsége 40 év körüli, tehát a kuncsaftok biztosan nem a húszéves korosztályból kerülnek ki.
Bár Földi szerint nemcsak a kínálat, hanem a kereslet is kicsi, egy kis kutatás után meglepődve tapasztaltuk, hogy az interneten gombamód szaporodni kezdtek a férfikölcsönző ügynökségek (escort ügynökségek), akik társas programokra, vagy épp szexre ajánlanak pasikat. „A vendégkörünk java nem a szexhez keres partnert, hanem egyéb kellemes időtöltésre vágyik, vagy csak egy beszélgetésre, magányának csökkentésére” – magyarázta az inkognitóját megőrizni kívánó cég egyik munkatársa. Hozzátette, kölcsönös szimpátia esetén a vacsora folytatódhat erotikus masszázzsal vagy akár szexszel, de a negyvenes-ötvenes éveikben lévő hölgyek leginkább az önbizalmuk építésére veszik igénybe a szolgáltatásokat.
Egy másik escort cég azzal magyarázta a teljes anonimitás kérését, mert a honlapjukon szereplő férfiak javarészt párkapcsolatban élő, vagy házas, családos emberek, akiket nagyon kínosan érintene, ha akár csak a cég nevének említésével/linkelésével nyilvánosságra kerülne, hogy mivel foglalkoznak. A tarifáról szintén nem szerettek volna nyilatkozni, egy magánlevelezés alkalmával viszont (amiben magunkat egy középkorú, külföldi nőnek adtuk ki) kiderült, a fiúk ára óránként 30-40 ezer forint között mozog, ami egyénenként változó, és attól is függ, „milyen extra szolgáltatást igényel a hölgy”.
Kézről kézre
Mindezek után gyerekjátéknak tűnt megkeresni a különböző cégek által kínált, vagy önmagukat apróhirdetésben kínáló dzsigolókat, de csalódnunk kellett. Az interneten megtalálható telefonszámokat tárcsázva már nem élő számokat találtunk, vagy pedig a vonal túlsó végén lévő fél nem kívánt velünk beszélgetni a munkájáról. Végül a szakmáját már feladó, de nemrégiben még aktívan dolgozó férfi prostituált szívesen állt a Velvet rendelkezésére – már ami a beszélgetést illeti. Máté (nevezzük csak így) elmondása szerint sorstársai többsége a vendégkör kiépítése céljából hirdetésekkel próbálkozik. „De vannak, akik egyéb más munkák kapcsán ismernek meg lányokat, hölgyeket és kézről kézre dolgoznak” – magyarázta. „Ha megvan a saját köröd, akkor abból tudsz táplálkozni, akkor akár a hirdetés sem fontos. Akárcsak a nőknél, van, hogy kézről kézre adnak.”
A férfi csak párszor hirdetett, mint mondta, uraknál a hirdetések nem úgy működnek, mint a nőknél. Nagyon sok olyan hirdető van ugyanis, aki csak kíváncsi, aki csak kiszeretné kipróbálni magát, holott semmi tapasztalata, esetleg még nővel is alig volt. „Ami szomorú, hisz elriasztja azt a pár embert is, aki komolyan gondolja a dolgot. Persze ez a probléma egész könnyen orvosolható, ha osztályozási, véleményezési rendszer működik a netes szextárskeresőn. Erre példa is van, és szerintem jó dolog. Kiszűri a kóklereket."
"Kúrjál, öcsi!"
Máté vendégköre vegyes volt: mivel más jellegű munkákat is elvállalt, sok volt közöttük a fiatal is. „De inkább középkorú hölgyek” – mesélte. „Ha tipizálni kell, akkor azok, akik valamilyen okból el voltak hanyagolva. (És itt ne csak a szexre gondoljunk.) Van olyan nő, aki azt akarja, hogy a férfi prosti öltözzön bőrruhába, és ostorral csapdossa, vagy hogy kínozza a farkát. (Ez persze ritka, hiszen kevés esély van arra, hogy a szétszurkált vagy gyantázott szerszámmal másnap ki tudjak elégíteni egy másik nőt.) De olyan is van, aki harminc évesen a szüzességét szeretné elveszteni. A legextrémebbek közé tartozik, amikor valaki szimplán gyereket akar. Értsd: felhív, hogy x összeget letesz, hogy egy hétig se mással, se magammal ne legyek együtt, még véletlenül sem, aztán utána vele, gumi nélkül. Talán megdöbbentő, de sok esetben nem ronda nőkről van szó, hanem inkább olyanokról, akik csalódtak valakiben, és meggyőződésük, hogy minden pasi szemét, veri a nőt, stb.” Hozzátette, legfőképp a magány az, ami arra veszi rá a nőket, hogy férfi prostituált szolgáltatásait vegyék igénybe, és a magányos hölgyek közül is az a fajta, akiknek nincsen lehetőségük ismerkedni, buliba járni, és „csak úgy” felszedni egy pasit.
Mindezek mellett, hogy senki ne higgye azt, egy álommunkáról van szó, Máté elmesélte, nem is egyszer érezte már magát megalázó helyzetben: „Egyszer felmentem egy nőhöz, aki már külsőre is hervasztóan hatott. Másrészt szerintem beteg is volt, meg volt fázva, vagy csak a sok bagó miatt, de krákogott. Sosem fogom elfelejteni, az első mondata az volt a köszönés után, hogy „ma meg fogsz kefélni öcsi, vagy egy forintot nem fizetek!” A feladat ki volt adva. Lefeküdt az undorító ágyon, levetette a köntösét, széttette a lábát a kanapén, és miközben beléhatoltam, magához húzta a fejem. Próbáltam rajta mozogni, erre megrántotta a heréimet. A fájdalom borzasztó volt. Majd a hátamba mart bele a körmeivel, miközben nyomta a hülye dumáját, hogy "ez az öcsi, csak így tovább, öcsi, kúrjál öcsi!" Szánalmas volt. Szánalmas szarkupacnak éreztem magam”.
Ha ronda lányra feláll, adott a tehetség
Máté úgy véli, ilyen helyzetekben más nehézségei vannak egy férfi prostituáltnak, mint egy nőnek. Hiszen előfordul, hogy csődöt mondhat, ha nem megfelelőek a körülmények. „Előfordult, hogy a pöcök nem állt fel. Ilyenkor vagy veszekedés lett a vége, vagy megpróbáltam másképp kielégíteni a nőt. Amúgy itt fontos azt megjegyezni, hogy szerintem a szakma buktatója pont az, hogy akkor is tudni kell teljesíteni, amikor te nem kívánnád a dolgot. Többen megkerestek már, hogy férfi prostik szeretnének lenni, és adjak tanácsot, hogyan kezdjék. Az én tanácsom, hogy menjenek el egy buliba, ismerkedjenek, és jöjjenek össze a legvisszataszítóbb lánnyal. Ha azzal is megy a szex, akkor nincs gond! Később sem lesznek problémák! Persze mindezt józanul, pia nélkül!”
A kellemetlen tapasztalatok ellenére az egykori férfi prostituált nem utálta meg a nőket: „Csak másképp viszonyulok hozzájuk. Sokkal jobban érdekel, hogy kiben mi van belül. Mi motiválja az illetőt a tetteiben, milyen sérelmek érték az életében. Talán magam miatt. Talán amiatt, mert egy dolog, hogy szexuálisan sokféle nőt ismertem meg, de sokféle embert, gondolkodásmódot, mentalitást is.”
A férfi egyébként azért hagyta abba nem éppen hétköznapi szakmáját, mert szerelmes lett. Ugyan már prostituáltként is volt komoly kapcsolata (voltak barátnők, akik tudtak a foglalkozásáról és voltak, akik nem voltak tisztában munkájával), ez az lány volt az első, aki mellett úgy érezte, fel kell hagynia az életvitelével. Máté blogot is írt a prostitúcióról, az internetes naplója ide kattintva olvasható.