Aki maszturbál, megbolondul és elsorvad a gerince

tt
2011.05.15. 20:25
Évszázadokon át abban a hitben simogatták magukat az emberek, hogy gerincsorvadásuk, elmebetegségük lehet az önkielégítéstől. Egészen a hatvanas évekig nem foglalkozott senki érdemben a maszturbálás témakörével, majd a szexuális forradalomnak és Veres Pali bácsinak köszönhetően ma már bűntudat nélkül nyúlhatunk magunkhoz.

Május a maszturbálás hónapja, akár tetszik, akár nem. Ma már egy, a felvilágosodás korában készült, önmagát kényeztető meztelen női aktkép mellett különösebb figyelmet nem méltatva átsiklik az ember, holott abban a korban ilyet alkotni botrányosnak és hatalmas bűnnek számított. A maszturbálással érdemben csak a hetvenes évektől kezdve foglalkoznak a szexuálpszichológusok, akiknek hatalmas munkájuk volt abban, hogy ma már ne érezze azt senki bűnnek, ha rátör a szexuális vágy és könnyít magán, mert nincs kivel megélnie azt. A hetvenes évekig azonban évszázadokon át azzal a tudattal simogatták, dörzsölték magukat nők és férfiak egyaránt, hogy minimum gerincsorvadásuk lesz a maszturbálástól.

Aki maszturbál, megbetegszik - vélték a felvilágosodás korában

Az ókorban nevetség tárgya volt, ha valaki maszturbált, úgy vélték, az, aki magához nyúl, nincs elég pénze rabszolgára vagy prostituáltra. Ezzel szemben azonban az Istenek önkielégítését mágikus erejűnek tulajdonították, az egyiptomiak például azt hitték, Atum isten maszturbálással teremtette meg az univerzumot. Az ugratás, a tréfa jellege a dolognak a mai napig megmaradt az emberekben  – taglalta az Indexnek adott interjújában Thomas Laqueur kultúrtörténész 2002-ben. Laqueur szerint 1712 óta közbeszéd tárgya a maszturbálás, ekkor írta meg John Marten az Onania című könyvét, amiben részletesen taglalta, hogyan kell használni a nemi szerveket.

%C3%B6nkiel%C3%A9g%C3%ADt2

Ugyan orvosi könyvnek és elrettentő példának szánta művét – gondosan belefogalmazva, hogy az önkielégítés bűn –, mégis sikerült pornográf alkotást szülnie. A szerzőnek köszönhető az onánia kifejezés, és az asszociációs kapcsolat a bibliai Onánnal, aki spermáját, azaz magját halott öccse feleségének méhe helyett a földre cseppentette – hatalmasat vétkezett. Az önmagát felfedező nők is megkapták a magukét, Bienville a novellafüzérében nimfomániás nőkről írt, akik addig kényeztetik magukat, amíg elgyengülnek és belehalnak. Bienville ráerősített ezzel arra a feltevésre, mely szerint a maszturbálás megbetegíti az embert, például egész biztosan elsorvad a gerince, és/vagy elmebeteg lesz.

Freud azt írta, a nőnek felnőttkorában el kell hagynia a klitorális élvezeteket

Még a nagy filozófusok is elhitték mindezt, évszázadokkal később is. Az 1800-as évek végén a nyíltan antiszemita Richard Wagner a maszturbálást a zsidókkal azonosította, mivel azok szerinte komolytalan dolgokkal foglalkoztak és a maszturbálást is ide sorolta. Majd amikor Wagner és Nietzsche összeveszett, Wagner levelet írt a filozófus orvosának, amiben azt taglalta, véleménye szerint a maszturbálástól betegedett meg addigi kebelbarátja.

Szemléletbeli változás a maszturbációról csak Freud tevékenykedése után észlelhető, de ő is írt a témában ma már hülyeségnek számító tényt: véleménye szerint ahhoz, hogy egy nő normális felnőtté váljon, el kell hagynia a klitorális élvezeteket, és a nemi örömöket csak szexuális kapcsolatban szabad megélnie. A feministáknak nagy kihívás volt ezen a ténynek vélt állításon változtatni a hatvanas években, éppen ezért vált a maszturbáció a szexuális forradalom részévé. Maszturbáló nők a vonatkozó Muffin posztban.

A hetvenes évektől kezdve foglalkoznak a témával érdemben itthon

man masturbating

Magyarországon Veres Pálnak, Lux Elvirának és a hetvenes évek ifjúsági magazinjainak köszönhetően ma már mindenki tudja, hogy maszturbálni nem bűn és nem bomlik meg az elméje az embernek a maszturbálástól. "Az önkielégítés teljesen normális, akkor nem az, ha a barátságok rovására, a tanulás rovására megy.  Felnőttkorban is van ilyen, hogy valaki nehezen ismerkedik, és itt éli ki magát, hazamegy és reflexszerűen nyomja be a gépet és keresi a pornót" – nyilatkozta Bede Zsuzsanna szakember a Velvetnek. "Az önkielégítés akkor adekvát, akkor igazán megfelelő, ha a szexuális izgalmat, késztetést elégíti ki" – mondta a szexuálpszichológus. "Gond akkor van, ha ez már pótcselekvésként működik, például ha a fiatal srác fél az órától, hogy felelni fog, és egyfajta önjutalmazással vezeti le a feszültséget. Ekkor az agyban úgy áll be, hogy a szex az idegesség levezeője, nem pedig a vágyé."

Nem lehet számszerűsíteni, mikortól egészségtelen az önkielégítés

A szexuálpszcihológus hozzátette, számszerű adatokat, hogy meddig normális és mikortól egészségtelen az önkielégítés, nem lehet mondani, mert ez egyénenként változik. "Ha valami helyett csinálja valaki, akkor nem jó. Ha bezárkózik a saját közegébe és önmagát szereti. Ebben már a gyakoriság is benne van, majdnem, hogy kényszeresség, mert muszáj csinálnia. Ezek mindenképp eltaszítanak a társas kapcsolattól, és fennáll a veszély, hogy az illető nem mer élő kapcsolatokat teremteni" – nyilatkozta a szakember, aki szerint ma már csak a lányok hallják azt a szüleiktől, hogy nem szabad odanyúlni.

"Ma is megvan az oda nem szabad nyúlni érzés gyökere gyerekkorban, amihez a direkt nevelés is hozzátesz, az olyan mondatok például, hogy húzd ki a bugyiból a kezedet. A lányok akkor úgy érzik, azt takarni kell, mert az valami más mint a többi, és kialakul a kéztabu. A fiúk ezzel szemben fogdoshatják, például a mama tapsol, amikor a fiú bele tud pisilni a bilibe, nekik szabad hozzáérni a nemi szervükhöz" – magyarázta a Velvetnek Bede Zsuzsanna. "Lányoknál inkább az szokott a probléma lenni, ha fixálódik egy technika, és a partnert nem lehet bevonni. Például vannak, akik úgy tudnak maguknak örömet okozni, hogy összeszorítják a combjukat, ilyen esetekben nehéz megtanulnia a partnernek, hogyan okozzon örömöt."