A Psychology Today nemrég készült felmérése szerint a fétis, mint olyan, nem létezik. Hogy mivel indokolják mindezt? Az internet és a pornográfia korában a felnőtteknek szóló honlap legtöbb felhasználójának konkrét, kialakult szexuális érdeklődése van, és manapság a “normális szex” jelentése folyamatosan változik. De mi az, ami tényleg fétisnek mondható, és milyen hatással van ez a szexuális életre?
Fétis vs. parafília
Hajlamosak vagyunk a fétis szót valamilyen atipikus szexuális érdeklődésre használni, miközben a fétis hivatalosan egy olyan tárgyat, vagy testrészt jelent, ami iránt kifejezetten erős vonzalmat érzünk – írja a Kinsey Confidental. A fetisizmust önmagában viszont nem tartják pszichiátriai rendellenességnek. A fetisizmus tárgya általában valami olyan, ami nem feltétlenül vonzó, vagy szexuális töltetű dolog, ilyen például az "alvinolagnia", mikor az ember a hasat tartja vonzónak, a "dorophilia", mikor állati szőrre és bőrre izgul az ember, vagy a léggömb fetisizmus, amit inkább meg sem magyarázunk.
A parafília jelentése pedig az, mikor valaki egy nagyon szokatlan, vagy társadalmlag nem elfogadott dologra reagál kényszeresen, és szexuálisan. A pszichiáterek általában a “The Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders-re”(rövidítve: DSM), vagyis A mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvére hivatkoznak. A legutóbbi kiadásban, a DSM-IV szerint a parafília csak akkor nevezhető pszichiátriai rendellenességnek, amennyiben az az egyénben szorongást, vagy másokban kárt okoz. Így például a DSM-IV-ben a parafíiia címszó alatt található a pedofilizmus, vagy az idegenekhez való dörgölőzés. Igazából a fetisizmus is a parafília egyik alkategóriája, de csak akkor, ha az egyénben szorongást, vagy másokban kárt okoz.
Már gyerekkorban kialakul
Fontos persze megjegyezni, hogy sokszor a politikai, vagy kulturális eltérések is befolyásolják az orvosi feltételezéseket. Így fordulhatott elő az is, hogy a homoszexualitás a DSM-ben az “egészségtelen” parafíliák címszó alatt szereplet egészen 1973-ig. A DSM-V kiadására jövő májusban kerül majd sor, és várhatóan átnevezik a fetisizmust fetisiszta rendellenességre, több hangsúlyt fektetve a szorongásokra, amiket a fétisek okozhatnak. Előfordulhat az is, hogy egyszer majd az olyan parafíliák, mint a fetisizmus, a transzvesztitizmus és a szadomazochizmus is eltűnik a DSM rendszeréből, ugyanis a terapeuták és a kutatók az idő múlásával mindig máshogy értelmeznek bizonyos szexuális viselkedéseket.
A Kinsey Confidental szexuális tanácsadója, Debby Herbenick elmondta, hogy ahhoz képest, hogy mára már rengeteg ember szexuális érdeklődése a "normális" kereteken kívül esik, mégsincs sok információ arról, hogy hányan élnek fétisekkel teli szexuális életet az Egyesült Államokban. Igazából a fetisizmus kialakulása is elég homályos, ugyanis a legtöbb tudós szerint már nagyon fiatalkorban kialakul, viszont Janet Hyde és John Delamater Az emberiség szexualitásának megértése című könyvében kifejti, hogy a fétisek bőven előjöhetnek a gyerekkor után is – ilyen például a férfiaknál kialakuló cipő-, vagy csizmafétis.
A hetero férfi és a női bugyi
A legtöbb fetisizmussal kapcsolatos kutatás általában a férfiakkal kapcsolatos, pedig a nőket is ugyanúgy értinti. Viszont a fétisek és az orgazmus kapcsolatát könnyebb egy férfi testén tanulmányozni, ugyanis az erekció és az ejakuláció az ő esetükben látványosabb, mint ha ugyanezt egy nőnél vizsgálnák. A fétis fontos része lehet a szexuális identitásnak, ami nem ugyanaz, mint a szexuális irányultság, vagy a nemi önkifejezés. Erre jó példa a viszonylag közismert bugyi-fétis, mikor egy férfi szexuális kielégülést érez attól, ha női bugyit foghat, szagolhat, vagy húzhat magára. Ez a fétis meglepő módon szinte kizárólag heteroszexuális férfiaknál tapasztalható, és nem összekeverendő azokkal a férfiakkal, akik viszont a nemi önkifejezésük részeként viselnek női fehérneműt.
A fétisekkel önmagukban semmi probléma nincs. Rengeteg olyan ember van, akinek a szexuális érdeklődése a “normális” kereteken kívül esik. Ennek ellenére sokan kellemetlennek érzik, hogy nem tudnak felizgulni fétistárgyuk nélkül, de problémát jelenthet az is, ha az illető fetisizmusa nem összeegyeztethető partenere szexuális beállítottságával, főleg ha fantáziáikat nem tudják megbeszélni, vagy megosztani egymással. Azok, akik nehezen dolgozzák fel saját fetisizmusukat, vagy kényelmetlennek, esetleg bosszantónak érzik azt, mindenképpen forduljanak egy jó szexterapeutához, aki nem ítélkezik majd felettük. Azonban ha ön és partnere mindezt meg tudják beszélni egymással, akkor nyugodtan élvezhetik együtt a szexet akkor is, ha az a "normál" kereteken kívül esik.