Amióta létezik a filmezés, azóta létezik a pornó is, de a műfaj igazán csak a XX. század második felében terjedt el, jutott el széles néprétegekhez. Aki nagyon bele szeretné magát ásni a pornófilmek történelmébe, az nézze át ezt a jól összeszedett Wikipedia-cikket. A lényeg, hogy az 50-es évek végéig aki szexet akart nézni mozgóképen, az kénytelen volt az oktatófilmekre hagyatkozni. A 60-as években már megjelentek a Benny Hillhez hasonló pajzán vígjátékok, sok helyen ezeket a filmeket is a pornóhoz sorolják, míg ma már senkinek sem jutna eszébe néhány kivillanó mellről egy pornófilm. Aztán a 70-es években viszont beindult az üzlet, a pornóra nyitott Európában szép lassan eltörölték azokat a törvényeket, amik betiltották a pornográf tartalmak készítését, forgalmazását, így szabad utat kapott a pornó. Ez volt a pornó úgynevezett aranykora.
És ha készültek pornófilmek, akkor azokhoz készültek plakátok, borítók is. A 70-es évek pornóplakátjai mai szemmel akár művészi értékkel is bírhatnak. Általában nincs rajtuk meztelen ember, legfeljebb csak sziluettek, viszont szinte a rendes filmplakátok igényességével elkészített plakátokról van szó.
A következő lökést a pornóipar a videokorszak megjelenésével kapta. Valószínűleg nincs semmi, ami akkorát kaszált volna a videók megjelenésével, mint a pornóipar a 80-as évektől kezdve. Igaz, hogy a videó a nagy költségvetésű, mozis produkciók kárára jelent meg, viszont amiatt, hogy iszonyú olcsó lett a gyártás, megjelentek a legkülönfélébb fétisek. És ha sok a termék, akkor meg kell próbálni kitűnni, így a borítókon elkezdtek szép lassan vetkőzni a nők.
Számos borítót átnézve, a 90-es évek közepén érezhető egyfajta váltás, törés, innentől kezdve jelentek meg mellek úgy általánosságában a borítókon. Az évtized második felében pedig jött az újabb robbanás, az internet, ami egyszerre volt átok és áldás a pornó számára. Magyar és külföldi pornóipari dolgozók is azt mondják, hogy az interneten elérhető elképesztő mennyiségű ingyenpornó, valamint a pornófilmek kalózverziói szép lassan kicsinálják az évtizedek óta burjánzó ipart.
Most viszont nem lamentálnunk kell, hanem észrevenni, hogy a kétezres évek közepére gyakorlatilag általánossá vált a pucérkodás a borítókon, sok helyen aktussal reklámozzák a filmeket. Magyarország legismertebb pornókészítője, Kovács “Kovi” István is érzékeli a tendenciát, viszont azt mondja, hogy nem lehet 100 %-ig állítani, hogy ma már csak pucér nős, nagyon profán borítók lennének, mert még mindig van egy pár cég, amelyik a régi értékeket helyezi előtérbe.
“Ezt egyértelműen nem jelenteném ki, hogy ma csak durva borítók lennének. Vannak még olyan cégek, amik a szexi nőt, erotikus pózban, punci nélkül tesznek ki a borítóra. Ez egyrészt ízlés kérdése, másrészt koncepció is. Általában fiút nem raknak a borítóra, arra mindenki rájött, hogy a lányokkal lehet eladni a filmeket” – mondta Kovi. A maga részéről egyébként a régi iskolát képviseli. “Az összes lány szereplőről készülnek erotikus, soft fotók, én általában nem rakok ki kemény képeket a borítóra” – mondta Kovi.
A rendező szerint nagyben meghatározza a film stílusa, hogy milyen lesz a borítója. Egy, manapság nagyon népszerű gonzo stílusú – amikor szubjektív kamerát használva úgy veszik a jeleneteket, hogy azt mutatják, amit adott helyzetben a néző látna, ha ő lenne a főszereplő – film borítóján nyilván gonzo stílusú képekkel operálnak majd például.
Ha látni szeretné, hogy néhány finomkodó borító mögött milyen kemény szexfilm bújt meg, akkor erre a linkre klikkeljen!