Veronica Franco
A velencei kurtizán nemcsak azzal vált híressé, hogy III. Henrik francia király szeretője volt, hanem, hogy a 16. századi velencei költészet meghatározó alakja is. Anyja szintén a testéből élt, úgyhogy Franco elég hamar és könnyen beletanult a szakmába, képességeit pedig arra kellett felhasználnia, hogy pénzügyileg előnyös házasságot érjen el.
Rövid időn belül ő lett Velence első számú kurvája az intellektuális prostituáltak közt. Méretes vagyonra tett szert, aminek jó részét elveszítette, amikor arra kényszerült, hogy a pestisjárvány idején elhagyja Velencét. Távollétében birtokát kifosztották, és amikor visszatért, boszorkánysággal vádolták. Bár szabadságát sikerült visszanyernie, szegénységben halt meg (életének ezen szakaszát homály fedi). Története a filmeseket is megihlette.
Madame De Pompadour
Az 1721-ben született Jeanne-Antoinette Poisson művelt és szép volt, megtanult táncolni és klavikordon játszani. 1745-ben egy maszkabálon kurtizánként mutatkozott be az akkor még elhunyt szeretőjét gyászoló XV. Lajosnak, pár hónappal később a király hivatalosan is bemutatta az udvarnak, és megajándékozta Pompadour márkinője címmel. Az asszony beleszólt az államügyekbe és a külügyekbe is, és bőkezű adományozója volt a művészeteknek és a tudománynak. Egyes források szerint XV. Lajos egyetlen fia meg akarta öletni az asszonyt, mert nem nézte jó szemmel, hogy apja egyre jobban belehabarodik a nőbe. Állítólag az akkor állapotos Madame De Pompadour ugyan nem halt meg, de elvetélt. A márkinő végül 1764-ben hunyt el hosszú betegeskedés után.
Theodora
A kurvából lett bizánci császárné nevét hazánkban ásványvíz őrzi. Theodora korábbi életéről alig vannak feljegyzések, állítólag 497 és 500 között Cipruson született. Justinianus, a jövendőbeli császár harminc éves kora körül ismerte meg az akkor már testéből élő Theodorát. Beleszeretett, és annak ellenére, hogy szenátorok és magas rangú emberek nem vehettek feleségül színésznőket és kurtizánokat, a törvény törlésével, és azzal, hogy Theodórát patríciusnőnek neveztette ki nagybátyjával, a császárral, megoldotta ezt a problémát is.
Justinianus 527-ben lett császár, ezzel együtt pedig Theodora császárné. Nagy befolyással bírt férjére, emiatt sok nőpárti törvény született abban az időben. 548-ban halt meg, hosszú betegeskedés után.
Lola Montez
Az ír származású táncosnő leginkább a botrányaival írta be magát a történelembe. Lola Montez korának (1821-1861) egyik legprovokatívabb női alakja volt, mindig cigarettával, pisztollyal, lovaglópálcával és vérebbel jelent meg, a közvéleményre pedig magasról tett. Montez táncosként lépett fel Európa számos városában, de nem tánctudásával vált híressé, hanem szépségével és heves természetével.
Ekkorra már mindenki kurtizánként emlegette, több gazdag férfi is kereste társaságát. A nő egyszer Liszt Ferenc zeneszerzővel is futó kalandba keveredett, viszonya volt I. Miklós orosz cárral, de leginkább I. Lajos bajor király szeretőjeként emlegetik.
Katharina Schratt
Az 1853-as születésű Schratt Katalin szintén színésznő-prostituált vonalból került császár ágyába, igaz, tovább nem is jutott, hiszen nem vették feleségül. Schratt 1883-tól lett Ferenc József szeretője, miután az uralkodó és Erzsébet királyné házassága megromlott.
Úgy híresztelték, a párt Sissi boronálta össze.
Bár a viszony sokáig titokban maradt még a titkosrendőrség előtt is, végül csak kibukott a dolog, Schrattot pedig 1916-ban nem engedték Ferenc József koporsójához az elhunyt császár rokonai.
Mata Hari
Margaretha Geertruida Zelle Hollandiában született 1876-ban. Elhíresült táncos karrierje házassága megromlása után, 1905-ben kezdődött: lenge öltözetben adott elő egzotikus táncokat, a sajtó indiai hercegnőként mutatta be. Hamarosan bárók és bankárok szalonjaiban tartott zártkörű előadásokat. Egy évvel később már egész Európában híres volt, ám karrierje rövid idő után elakadt: egyre többen utánozták, egyre több egzotikus táncos tűnt fel a színen.
Szakmájából kifolyólag Mata Harinak sok francia politikus ismerőse volt, amire a németek felfigyeltek, és H21 fedőnéven alkalmazták is. A francia hadbíróság végül 1917-ben bűnösnek találta kémkedés vádjában és kivégeztette.