Mire vezethető vissza, hogy a középkorú pasik jó része hajlamos hirtelen lecserélni korban hozzáillő feleségét egy feleannyi idős cicababára? Arra, hogy az ember a majomtól származik, de mégsem az.

Olyan csak a filmekben van, hogy a kellemesen jólszituált, sármos, középkorú főhős figyelmen kívül hagyja a rá erősen nyomuló, feszesseggű bankszámlavadász barbikat, és egy korban hozzáillő, mondjuk harmincas, vagy akár annál is idősebb nőcit választ, akivel aztán boldogan, míg. A gyakorlat ezzel szemben már közhelyszerűen mást mutat, lásd a "lecserélte egy húszévesre"-történeteket. Érdekes módon fordítva sokkal ritkábban történik meg mindez.

Állati ösztönök

Erre a jelenségre eddig jól hangzó magyarázatokat lehetett adni azzal, ha itt is bedobjuk az állati örökség hívószavakat. Ahogy a férfiak ezzel szeretik magyarázni promiszkuitásukat, úgy itt is elsüthetőnek tűnt, hogy a férfiak tudat alatt részesítik előnyben a fiatalabb nőket, mivel az ő esetükben nagyobb az esély a sikeres teherbeesésre, sőt akár további utódok nemzésére. A nők ezzel szemben azért nem akarnak fiatal fiúkat korukban hozzáillő partnerük helyett, mert arra törekszenek, hogy érettebb, tekintélyesebb férfiakat válasszanak utódaik apjaként, akik társadalmi és anyagi helyzetükben egyaránt biztos hátteret jelentneke az utódok felnevelésében. A Current Biology legújabb számában publikált felfedezés azonban cáfolja ezt.

Nem majomszokás

A Bostoni Egyetem és a Harvard antropológiai tanszékeinek kutatói, Martin N. Muller, Melissa Emery Thompson és Richard W. Wrangham kutatásai ugyanis azt bizonyítják, hogy az ember legközelebbi rokonánál, a csimpánznál ez a jelenség nem így működik. Az uagandai Kibale Nemzeti Park csimpánzainak megfigyelése során ugyanis arra jöttek rá, hogy a csimpánz hímek épp az érettebb nőstényeket részesítik előnyben szex céljából.

Szociál-antropológiai kutatások szerint a nők szexuális vonzereje az anyaságra alkalmas korban tetőzik, majd az évek múltával hanyatlik. Eszerint a férfiak a fiatal nőket azért találják vonzónak, mert az emberre jellemző hosszútávú párkapcsolatok esetén fontos tényező, létrejöhet-e utód a kapcsolatból, és mennyire biztosított annak felnevelése. A nők azonban idővel belépnek a menopauza korába, ami behatárolja, így még inkább felértékeli termékeny életszakaszukat.

A csimpánzok vizsgálatakor a kutatók arra jöttek rá, hogy bár az ember legközelebbi rokonai nem alakítanak ki tartós párkapcsolatokat, a hímek előnyben részesítenek egyes nőstényeket a többiekhez képest. Meglepő módon azonban ezek sok esetben nem a fiatalabb, hanem az idősebb példányok közül kerülnek ki. Mivel az embert a csimpánz ősöktől származtatják, ez a meglehetősen nagy eltérés arra enged következtetni, hogy a fiatalabb nőstények preferálása csakis az emberre jellemző sajátosság, ahogy az életreszóló - vagy legalábbis annak szánt - párkapcsolatra való törekvés is. A fentieket alátámasztja az is, hogy a csimpánz nőstényeknél nincs menopauza, azaz az életkor előrehaladtával sem csökken a termékenység.