Az atlantai Emory egyetem munkatársai szerint a szifilisz az új világból került át Európába. A kutatók úgy vélik, hogy az 1495-ös nápolyi szifiliszjárványt a Dél-Amerikából visszatérő Kolumbusz és legénysége okozta. Ezzel szemben egy floridai egyetemen az mondják, a felhasznált guyanai bizonyítékok nem bizonyítanak semmit, mert nem volt elég nagyszabású a kutatás.

Amerikai kutatók genetikai bizonyítékokkal támasztják alá, hogy a szifilisz Dél-Amerikából került át Európába. Ezzel az állítással új löketet adtak a betegség eredetét kutató vitának.

Az egyetem szakértői elmondták, a szifilisz családfáját vizsgálva arra az eredményre jutottak, hogy a szifiliszt okozó baktérium legközelebb rokona egy Dél-Amerikában elterjedt baktérium, ami a framboesia nevű, a térségben viszonylag elterjedt bőrbetegséget okozza.

"Néhányan azt gondolják, hogy ez egy olyan régi betegség, hogy az első emberek is szenvedhettek már tőle. Mások úgy vélik, hogy az új világból jött" - mondta el Kristin Harper az atlantai Emory egyetem kutatója a Reutersnek.

"Azt találtuk, hogy a szifilisz, vagy annak egy őse az új világból került át Európába, méghozzá nem is olyan régen" - folytatta Harper, akinek a kutatási anyagai a hosszúnevű Public Library of Science Neglected Tropical Diseases lapban jelentek meg.

A feltételezett bűnös

Harperék szerint a Kolumbusz-elmélet biztos lábakon áll, ha a genetikai bizonyítékok mellé odavesszük még, hogy az első jelentős szifiliszjárvány 1495-ben volt Nápolyban, nem sokkal azután, hogy Kolumbuszék megérkeztek oda.

A mostani kutatásban a bizonyítékokat Európából és Dél-Amerikából származó emberi maradványokból gyűjtöttek, mert - Harper elmondása szerint - a szifilisz maradandó nyomokat hagyhat az emberi csonton, olyan, mintha kukacok rágták volna.

A csontok mellett DNS-változatokat is vizsgáltak, illetve a baktérium különféle változatait. Ezek alapján arra jutottak, hogy a framboesia valóban igen régi fertőzés, viszont a nemi betegség variáns - a pornósokat is veszélyeztető szifilisz - mostanában jelent csak meg.

Harper elmélete szerint a szifilisznek a dél-amerikai régióban léteztek nem nemibetegség-változatai, amelyek a hűvösebb európai klímában gyorsan átalakultak a ma ismert szifilisszé. Ez a folyamat még nem világos a kutatók előtt, akik a mostani felfedezések ellenére azt mondják, hogy a szifilisz története még mindig csak egy "szemcsés fotó".

A tojásáról magyaráz

A Times egyik cikke szerint a szifilisz azért érdekes betegség, mert a felfedezések korának betegségei közül szinte ez az egyetlen kivétel abból a szempontból, hogy akkor lett igazán veszélyes, amikor elkerült a természetes környezetéből.

A megfigyelések szerint rengeteg európai felfedező halt meg azért, mert elkapták a helyi betegségeket, amikre az őslakosok immúnisak voltak. Ezek a betegségek általában az adott területen fertőznek csak, főleg rovarok terjesztik őket.

Ezekkel szemben a szifilisz akkor lett igazán veszélyes, amikor elkerült a trópusi környezetből, és a hűvösebb európai klímában mutálódott.

Connie Mulligan ugyanabban az újságban publikálta ellenvéleményét, mint Harper. Véleménye szerint jobb bizonyítékokhoz jutnának a korabeli csontok és ruhák vizsgálatával. Mulligan szerint Harper túlságosan a guyanai mintákra támaszkodott kutatásában, és túl nagy hangsúlyt fektetett a guyanai minták genetikai változásaira elmélete felállításakor.