Emmanuele Jannini olasz nőgyógyász a New Scientist című lapban jelentette be, hogy 20 nő ultrahangos vizsgálata segítségével megtalálta a G-pontot, írja a Független Hírügynökség.
A 20 nőből kilenc azt mondta, hogy képes hüvelyi orgazmusra, 11 pedig azt, hogy nem. Jannini felméréséből kiderül, hogy a hüvelyi orgazmusra képes nők hüvelyének a fala a G-pont feltételezett helyén, a húgycső mögött vastagabb, mint azoknak a nőknek, akik nem képesek a hüvelyi orgazmusra.
Jannini a vizsgálatok után arra a következtetésre jutott, hogy „azoknál a nőknél, akiknél nincs semmilyen látható bizonyítéka a G-pontnak, nem lehetséges a hüvelyi orgazmus". Az orvos ezzel lezártnak is tekinti a nagyjából ötven éve húzódó G-pont kérdést: „első ízben sikerült egyszerű, gyors és olcsó módszerrel megállapítani, hogy egy nőnek van-e G-pontja vagy nincs".
A gyors vizsgálatok eredményeként született felfedezéssel viszont nem mindenki ért egyet. Egyesek azon a kérdésen merengenének még el, hogy amit az olasz nőgyógyász talált, az egy különálló képlet-e vagy pusztán a csikló belső része, pláne, hogy a csikló mérete is igen eltérő lehet.
Orvosok egy másik csoportja azt mondja, először is jóval több nőn kell elvégezni a vizsgálatot, valamint az is elképzelhető, hogy G-pontja mindenkinek van, csak az változik, mennyire ingerelhető.
Egy harmadik csoport véleménye szerint a húgycső mögötti megvastagodott terület nem oka, hanem következménye az orgazmusnak. Úgy vélik, hogy a gyakori orgazmusok megerősítik az izmot, mint bármilyen más izmot a rendszeres izommunka.
A kutatást közlő New Scientistben Dr Petra Boynton angol szexuálpszichológus rosszallását fejezte ki azért, mert a G-pont koncepcióra már egész iparág épült. Nem érti mire jó, ha szervi hibával rendelkezőnek bélyegzik azokat a nőket, akiknek esetleg nincs G-pontjuk.
A legújabb felfedezéssel előálló olasz nőgyógyász annyit tanácsol a G-pont nélküli nőknek, hogy használják a csiklójukat.
A teljes tanulmánya a British Journal of Sexual Medicine című orvosi folyóiratban jelent meg.
A G-pontot Ernst Graefenberg német nőgyógyászról nevezték el, aki 1950-ben fedezte fel, hogy a hüvelyben van egy különösen érzékeny terület. A felfedezés eddig nem hozott áttörést, mert a G-pont ingerelhetősége meglehetősen szubjektív, és az orvosok mindeddig nem tudták a pontos helyét meghatározni.