Szerelem - a szív dolga csupán?
A szerelem tulajdonképpen a fejben játszódik, de ott aztán hevesen, állítja a kutató. Ahhoz, hogy első látásra fellángoljon a tűz, csúcsteljesítményen kell járnia az agy boldogságközpontjának, és folyamatosan küldözgetnie kell az információkat a test különböző helyeire. E folyamatok többsége kémiai úton zajlik, melynek során a leginkább meghatározó anyagok az adneralin, a szerotonin és a dopamin. Közülük is az utolsó a legfontosabb: "A dopamin felelős a szerelemben tapasztalható 'egyszer fent, egyszer lent'-érzésért" - állítja a szakember. Azaz látszólag minél inkább meg van bolondulva valaki, annál magasabb a dopamin aránya a szervezetében. Ez az anyag ugyanis euforikus örömet okoz, növeli a szexuális étvágyat és csökkenti az étel utáni sóvárgást.
Létezik a nagy ő?
Valaki elhappolta az orra elől a kiszemelt férfit? Ne aggódjon, és felejtse el a 'hasonszőrűek vonzzák egymást'-típusú mondásokat. Fisher tökéletesen meg van győződve arról, hogy nem csupán egyetlen embert rendelt hozzánk az ég. Hogy miért? Mert létezik az egészséges életöröm és az azzal járó testi kémia. Már ez önmagában kiválthatja a szerelem érzését, anélkül, hogy magasabb, sorsszerűnek tűnő hatalmak közbeszólnának. Ráadásul az egész fordítva is működhet: előbb jön a szex, aztán a romantika. Ezért is a már ismert dopamin, továbbá a tesztoszteron a hunyó.
Szerelem - ösztön csupán?
Ha egy frissen egymásba bolondult pár valamelyikének egy képet mutatnak a másikról, a fejében azonnal kémiai folyamatok indulnak. Meglepő módon az agy azon része aktiválódik, ami az ösztönnel hozható összefüggésbe, miközben meg se rezdülnek a boldogság és szomorúság érzésével kapcsolatos területek.
A kutatónő végkövetkeztetése szerint a szerelem kevésbé emocionális eredetű, sokkal inkább ösztönös, vagyis az anyai ösztönhöz és a szexuális szükséglethez hasonlítható. Ráadásul úgy tűnik, hogy például a szexuális ösztönt jóval könnyebben lehet kontrollálni és elnyomni, mint a szerelemérzést. Utóbbi ugyanis annyira domináns, hogy képes uralkodni az ember valamennyi gondolata és cselekedete fölött.
Szerelem - drog?
A szerelem kétségkívül függővé tesz, és ezért megint csak a szerelemközvetítő anyag, a dopamin vonható felelősségre. Ő okolható azért, ha az ember elkezd sóvárogni a partnere után, meg azért is, ha nem bír meglenni a másik nélkül. Ő tornázza fel a telefonszámlát az égboltig, ő okoz sms- és e-mail-függőséget, és ő feledteti el az emberrel minden kötelességét.
Nem árt olykor néhány napos szünetet beiktatni a kapcsolatba: azzal ugyanis, hogy átmenetileg hanyagolják egymást a párok, kikerülhető, hogy a hormon receptorok túlságosan hozzászokjanak a napi dózishoz. Így a szerelmi vegykonyha ténykedése a szünetet követően ismét meglódul.
Na és az összetört szívek?
Minden a kémián múlik, még a szerelmi bánat is. Románc-kutatók javaslata akut szerelmi bánat kezelésére a következő: tépje szét szerelmes leveleit, ne keresztezze expasija/exnője útját, na és persze ne gondoljon a múltra. Az együtt töltött szép napokon való állandó merengés csak meghosszabbítja a fájdalmas szakaszt: ezáltal ugyanis a szerelmi hormonok ismét aktívvá válnak. Idővel aztán az agy hozzászokik ahhoz, hogy a furfangos szerelmi közvetítő anyagok nélkül kell élnie - és csak ez az elvonás teszi lehetővé a felejtést. Mindez persze sovány vigasz: hamarosan úgyis minden kezdődik elölről.