Minél többünknek van rendszeres orgazmusunk a Földön, annál valószínűbb, hogy az erőszakos cselekmények száma csökken. Alighanem ez Betty Dodson amerikai szexológus-írónő Orgazmus két személyre című, 18-as karikával ellátott Bestline-kiadvány legfőbb üzenete, amely meglehetősen naivnak tűnik, de tankönyvét olvasva sok más gondolata is.
Csak a csikló
Betty Dodson úgy képzeli, a női orgazmuson keresztül az egész világ jobbítható. Mint írja, „a nők a barlanglét óta arra vannak kondicionálva, hogy szexuálisan a kedvében járjanak a férfiaknak ételért, lakhelyért, védelemért” (személygépjárműért és állásért - tehetjük hozzá), ha azonban ők nem tudnak kielégülni, akkor – röviden összefoglalva a néhány száz oldal tartalmát - nagy a baj.
A látszat ellenére a szerzőnőnek semmi köze a feminista gondolatokhoz, saját bevallása szerint a matriarchális feministák bosszantják, és a szexuális forradalom néhány vívmánya is zavarja a köreit. Például a G-pont kultuszát és a hüvelyi orgazmus elméletét nem tartja kellőképp megalapozottnak, ő legalábbis a csikló ingerlésén keresztüli kielégülésben hisz.
Hatvanas heteró
Mielőtt azonban az orgazmust anekdotákon és saját készítésű grafikákon keresztül igyekezne megtanítani, röviden elmeséli életét és pályafutását. A most nyugdíjaskorú Betty Dodson szakmájáról nem derül ki sok minden, annyit tudhatunk, hogy szexológiát tanít, néhány utalásból pedig kiderül az is, időnként olyan speciális szakkört szervez diákjainak, amelynek során ő maga a „szexmester” szerepében közvetlenül tanítja az orgazmust.
A szerzőnő a húszas éveit a romantikus szerelemnek szentelte, de házasságai nem sikerültek, a harmincas, negyvenes éveiben a vágyait kutatta, az ötvenes éveit szado-mazo, és bondázsos-leszbikus orgiák színesítették, a hatvanas éveiben – amikor mások az unokáik nevelésébe fektetnek nagy erőket - ismét visszatért a férfiakhoz. „Izgalmasan perverznek is éreztem a heteroszexet”- írja. A könyv írása előtt nem sokkal egy Eric nevű főiskolásban találta meg az eszményi toyboyt, aki kvalitásaival képes kiegészíteni a vibrátorai arzenálját. Arról nem tudunk, az írónőnek van-e gyereke, de saját tervezésű, rozsdamentes acél szexuális segédeszközeiről annál több információt szerzünk.
Mi az az istennő pozíció?
A kis híján 320 oldal terjedelmű könyvtől joggal várhatjuk, az orgazmus mibenlétét megismerteti – a szerzőnő szerint ezt az érzést jóval kevesebben ismerik, mint amennyien hangoztatják - ezért a vegetatív idegrendszer című fejezethez lapozva szaporább pulzussal várjuk, a világjobbító élménynek a fiziológiai hátterét megismerjük. A fejezetnek azonban nincsen lényege azon kívül, hogy ez minden belső szerv motoros működését irányítja, ezért érdemes az úgynevezett istennő pozíciót gyakorolni. Az orgazmusok fajtáját illetően is legfeljebb olyan szintű érvelést ismerhetünk meg, hogy nincs egy órás orgazmus, mert nincs.
A létező módozatokat azonban részletezi. A „nyomásos orgazmus” például gyerekkorban gyakori, mert egészséges emberek akkoriban fedezik fel, hogy a nemi szervre (ami Dodson olvasatában a csikló) gyakorolt nyomás kielégülést okozhat. Sőt, a szerzőnő szerint az onániát nem lehet elég korán elkezdeni, ultrahangos felvételek sorában – állítólag – látható, ahogyan a magzat izgatja magát. Az „izomfeszítéses orgazmus” technikáját Dodson szerint azok fejlesztették magas szintre, akik nem akartak nagy zajt csapni maszturbáció közben. Ezeken kívül megkülönbözteti még az „ellazult”, a „vegyes” és a „többszörös orgazmust”, majd a mítoszokat igyekekszik lerombolni a vaginális kielégülésről, és a női ejakulációról.
Dildók
Akár dr. Csernus, Betty Dodson is előszeretettel ismétli a fontosnak ítélt gondolatait, ez lehet szerkesztői hiba, de a nyomatékosítás szándékaka is. A legtöbb redundancia a vibrátorok témájában fordul elő, néhányat a márkajelzés és teljesítmény feltüntetésével reklámoz a szerző, kiemelve, nem szerződés köti a gyártókhoz, csak a hite.
A kiadvány egyetlen, némileg érdekes fejezete egy lánybúcsúval foglalkozik, amelyen a szerzőnő, mint meghívott előadó három órás bemutató keretében felvonultatja az arzenálját. Végül mégis csalódottan távozik, mert kiderül, korunk huszonéves női csöppet sem olyan felvilágosultak és kifinomultak New Yorkban, mint gondolta.
Ez a konklúzió sejthetően hazánkra is vonatkozik, legalábbis ha valaki érzékenyen követi a tinimagazinok tanácsadó rovatában feltett - például az óvszer orális alkalmazására vonatkozó - kérdéseket, hasonló következtetésre jut. Ezért nem lenne célszerű kijelenteni, hogy Betty Dodson az égvilágon semmi újat nem tudott a nők boldogulásához hozzátenni, de ha mégis így lenne, a vibrátor-piacot azért képes fellendíteni.