Vera a Schönherz-kupa Mátrix feladatáról írt tudósítása során megtudta, hogy a kupa következő fordulója a Casanova klub lesz csütörtökön. Ez azért hangzott nagyon jól, mert a kollégiumban erős fölényben vannak a fiúk: a mintegy kilencszáz fiúra alig harminc lány jut. A klub lényege csupán annyi, hogy az a csapat gyűjti a legtöbb pontot ebben a feladatban, akinek a legtöbb lányt sikerül elhívni a nagyszabású klubdélutánra hasonlító buliba.
Kavarás a Schönherzben
A Schönherz Zoltán Kollégium (más néven a Ház) ezer férőhelyes monstruma teljes mértékben falanszterhangulatot sugároz, amit még inkább felerősít az a tény, hogy rengeteg adóvevő van a tetején, és az intézmény zártláncú tévéhálózatán saját szerkesztésű adást sugároznak.
A hírhedt Finta József által tervezett épület nem csak hús-vér embereknek ad helyet, hanem egy évtizedek óta formálódó szellemiségnek is. Ahogy ők emlegetik magukat ilyenkor a kupa idején, a "barbár Schönherzesek" minden évben egyszer kikelnek önmagukból, hogy megszerezzék a Qpát, amiért sok kegyetlenséget el kell végezniük: hányásevés, forgalomfeltartás vagy például ártatlan lányokat kell becsábítaniuk a diszkójukba, ahol megpróbálják őket lesmárolni. Ezt a helyi zsargonban még kavarásnak hívják.
Első látogatásom során megtapasztaltam, hogy egészen hihetetlen srácokkal van tömve Budapest egyik legimpozánsabb kollégiuma. A tizennyolc emeletes Schönherz, ami már azért is misztikus hely, mert itt van központja a Pannon GSM-nek, a T-Online-nak; állítólag Magyarország összes sávszélességének egytizede itt fut keresztül, de még a Tilos rádiót is innen sugározzák. Egyik nagy büszkesége az Új Vár Klub nevű kétszintes mulató, amely most egyetemi buliként ontotta magából a trance-esített slágereket hányásig.
Félelem
Amikor megérkeztem az egy estére Casanova klubbá alakult épület bejáratához, pár pillanatra félelem fogott el, mert megijesztett az a töménytelen mennyiségű fiú a bejáratnál. Nem mintha attól kellett volna tartanom, hogy bántódásom esik, hiszen jámbor egyetemistákról van szó, de úgy sejtettem, a csoportszellem és a nagy mennyiségű alkohol még akár a legjámborabb villanykarosból is kihozhatja a baltás gyilkost.
Hamar rájöttem, hogy ez csak para, amit bizonyára az idézett fel bennem, hogy egy olyan iskola bennfentes bulijába készülök, ahol nem lesz egy ismerősöm se. Tényleg nem is volt, de ettől még örülök, hogy bementem, mert legalább megnézhettem belülről is, amit eddig csak kívülről csodáltam. A legjobban a falfestmények tetszettek, meg, azt hogy van liftes néni, és a lift mellett telefon, amivel a lenti In-Kal-ost lehet felhívni, aki jól elküld érte a fenébe. Az is jó, hogy a félelmetes épület teljesen öngyilkosbiztos, mert az ablakok csak résnyire nyithatóak (igaz, a tetőről volt már ugrás).
A lányoknak chip és chippendale jár
A buliról nem tudok túl sok okosat írni, mert valami nagyobb durranásra számítottam. Azt hittem, jobbnál jobb egyetemista fiúk fognak versengeni a lányok kegyeiért, mindent bedobnak majd, ehhez képest szegény elhanyagolt nők száját betömték két chippendale sráccal ahelyett, hogy ő maguk izzadtak volna értük.
A lányok mondjuk élvezték, ahogy a kigyúrt kanok vonaglottak rajtuk, mintha buzibárban volnának, és a szerencsés kiválasztottak melléhez hozzádörgölték sokat látott ágyékukat. Úgy tűnt, a lányok már ehhez vannak szokva, a schönherzesek biztos nem hajlandóak vetkőzni.
Engem a chippendale-ek szomorkás hangulatot árasztó műsora után az egyik villamoskari srác monolit integrált áramkörök emlegetésével próbált felizgatni. Valamennyire sikerült is, mert mindig is sokkal jobban érdekeltek a chipek, mint a chippendale-ek.