Nem csak a karrierjét pornóban kezdő Marilyn Monroe, de dédszüleink és kortársaik sem menekülhetnek az internet nyilvánossága elől. Fekete-fehér, 16 mm-es filmre rögzített hancúrozásaik már nem a padláson és fiókokban porosodnak. Terjed és hódít a retropornó.
Véletlenül találta
Magyar oldalakon is találunk gyűjteményt némafilmes pornóból, sajnos azonban a mozgókép helyett az érdeklődőknek egyelőre be kell érniük fotókkal. Korábban filmeket is meg lehetett tekinteni a weblapon, ám tulajdonosa szerzői jogi bizonytalanságra hivatkozva levetette a filmeket. Maradt viszont egy több mint 800 képből álló galéria, szeretkező nőkkel, férfiakkal az 1910-es, 20-as, 30-as évekből.
Szalai Gergely, az oldal szerkesztője véletlenül bukkant az első fotókra az interneten. Annyira megtetszettek neki, hogy gyűjteni kezdte a retropornó képeket. A régesrég megörökített akciók alapjai megegyeznek a mai pornók cselekményeivel. Elsősorban a hagyományos egy férfi-egy nő felállás jellemző a némafilmes pornóvilágra, de azért találni köztük leszbikus jeleneteket, sőt még szoftos szado-mazo epizódok is előfordulnak, vesszőzésre koncentráltan, a gyűjteményben.
Kétmindenziós szobalány a kuplerájban
A karakterválaszték meglehetősen szűkös, számol be a műfajban autodidaktaként elmélyült gyűjtő a tapasztalatairól. A férfiszereplők rendszerint földesurak, esetleg pultoslegények, míg a női szerepek zöme szobalányra vagy feleségre korlátozódik. A szereplők valós vagy művésznevét nem őrzik a celluloidszalagok. Szalai Gergely is csak annyit tud a modellekről, hogy elsősorban prostituáltként keresték kenyerüket.
A korabeli vetítések helyszínei is vélhetően a bordélyházak lehetettek. A pornó erkölcstelennek, ebből kifolyólag illegális terméknek számított nem csak a II. világháború előtt, de azután is - országtól függően - még legalább két évtizedig, így moziban aligha vetítették a némafilmes hancúrozásokat. A nyilvánosházakban viszont kellemes hangulatot teremthettek a művekkel.
Tízperces numerák
Szigeti Péter a műfaj kezdeteit feldolgozó, a Médiakutatóban megjelent tanulmánya szerint a legkorábbi filmek elsősorban az aktust szándékozták megörökíteni és bemutatni, jellegüket tekintve pedig leginkább a családi videofelvételekkel mutatnak rokonságot.
Később, a némafilmes korszakban is uralkodóvá váltak a játékfilmek, de belőlük jórészt csak néhány perces töredékek maradtak fenn. A szalagok többségén nem olvasható a film címe, a stáblistát pedig egyszer sem tüntették fel. A legtöbb korai pornófilm 16 milliméteres filmtekercs, így sértetlen állapotban sem volt hosszabb 10-12 percnél. Így könnyebb volt szállítani, csereberélni az amúgy illegális tekercseket.
Tabu az ejakuláció
A tanulmány szerint alapvető különbség a korai és a modern pornók között, hogy nem látni az aktus befejezését. A századfordulós filmekben az ejakuláció a készítők számára is tabu volt. Sőt, az I. világháború előtt még férfiak arcát is csak ritkán mutatták: általában nem néztek a kamerába, vagy álarcot viseltek.
A pornótörténelmet feltáró tanulmányból kiderül, hogy a filmekben leszbikus szerelmi jelenetek néha előfordultak, de férfiak közti homoszexuális aktus szinte soha, akárcsak transzvesztiták és szado-mazo jelenetek valamint animal szex.
|