A szexualitás napjainkban betöltött szerepét mi sem bizonyítja jobban, mint az évtized egyik legsikeresebb sorozatának a címe – nem pénz, karrier vagy szerelem, hanem – Szex és New York. Az orgazmus gyakorisága vagy hiánya mindennapos beszédtéma, és igen, egyre gyakrabban panaszkodunk a férfiakra is. Mindez nem véletlen, hiszen egy gyógyszergyártó cég felmérése szerint a felnőtt magyar férfiak 47 százaléka küzd különböző szexuális problémákkal. „Nem csak a férfiakkal vagy a nőkkel, magával a szexualitással van ma probléma” – állítja dr. Pándy Mária szexuálpszichológus, aki szerint az elmúlt évek szexuális nyíltsága nem feltétlenül tett jót kapcsolatainknak és ágybéli teljesítményünknek. Az utóbbi idők társadalmi változásai új környezetbe helyezték a szexualitást, az új szokások pedig új szereplőket teremtettek a szexuális zavarok színpadán.
Nemtelen világ
Egy ősrégi mítosz szerint a két nem képviselői egybeforrva, androgünként éltek. A nemtelen lények a harmónia olyan magas fokára jutottak el, hogy veszélyeztették az isteneket, ezért azok szétválasztották őket. A monda szerint az emberek azóta is keresik másik felüket, hogy újra egyesülve elérjék a tökéletes boldogságot. Manapság azonban úgy tűnik, hogy az emberek önmagukon belül akarják megélni ezt a folyamatot. A pszichológusok és az antropológusok már évekkel ezelőtt jelezték, hogy a nemi különbségek egyre halványodnak. Az androgün típus terjedését biológiai változásokkal is igazolták: a nemi hormonok termelésében kiegyenlítődési folyamatot tapasztaltak a férfiak és a nők között.
Mindennek megállapításához elég csak nyitott szemmel járni az utcán: a metroszexuális férfiak ma már nem tűnnek ki a tömegből, a nők derék-csípő aránya pedig egyre kisebb. „Egyrészt valóban a nemtelen világ irányába tolódunk el – mondja Pándy Mária –, másrészt, ahogy az árnyék mellett a fény megjelenik, úgy jelenik meg a nemtelen világ ellentéteként a túlzás is: mindenki hajtja a szexet a mai világban. Az emberek szinte vergődnek ebben az állapotban, mert ez a kettőség az egyén szintjén is megjelenik. A férfiak férfiak, a nők pedig nők akarnak lenni, hiszen amilyen nemi szerepbe születtünk, azt kell a lehető legteljesebben megélnünk. A nők mindig azt kérdezik tőlem, hogyan tudnak még nőiesebbek lenni, a férfiak pedig még férfiasabbá akarnak válni. Nehéz nekik, mert a nők a munkahelyükön is férfiszerepbe kényszerülnek, és ha hazatérnek, akkor is irányító szerepük van.”
Képzeletgyilkosok
A nemi szerepek kuszasága ritkán érhető tetten a pornófilmekben. Ezekben általában a férfi hagyományosan az irányító, a nő pedig alárendelt szerepet játszik. A szexfilmek azonban még sincsenek olyan jó hatással a szexuális életünkre. A felnőtt férfiak legtöbbje (ne legyünk naivak, valószínűleg a kiskorúak nagy része is) látott már ilyen alkotást, sokan a szexualitással is a tévé képernyőjén keresztül találkoztak először.
Hogy a nő mit érezhet akkor, amikor a párja inkább a virtuális hancúrozást választja a valódi helyett, nem nehéz elképzelni – saját magát összehasonlítva a női főszereplővel, csak alulmaradhat. „A férfiaknak ugyanúgy kisebbségi komplexusuk lesz ezektől a filmektől – állítja dr. Pándy Mária. – Ők is óhatatlanul összehasonlítják magukat a pornósztárokkal, és ilyenkor mindig az derül ki, hogy a saját nemi szervük kisebb, rövidebb, vékonyabb.” A férfiak mégis élvezettel gyarapítják a pornóipar számláját, hiszen a vágyaikról szólnak a filmek: lehetőleg minél több nő kényeztesse őket. A pornófilm azonban valósággal kiirtja a képzelőerőt a nézőkből. Amikor nem voltak pornófilmek, a férfiak szeretkezés közben gyakran ugyanúgy lejátszottak egy-egy izgató jelenetet az agyukban, de annak általában az a nő volt a főszereplője, akivel éppen együtt voltak. Az ilyen férfiak fantáziája kifejlődött, a képzeletük erősödött, amiben később leginkább a partnerük lelte örömét. A képzelet szerepe azért nagyon fontos, mert a képzeletünk irányítja a cselekedeteinket is. A gondolatoknak teremtő ereje van, ez az élet minden területére igaz. Aki a televízióból veszi a mintákat, annak nem kell használni a fantáziáját. A pornófilmek és a ma divatos sorozatok az érzékiség lényegét, a szerelmet nem tudják bemutatni, pedig a szex jó esetben nem csak két test, hanem két lélek egyesülése is.
Intimitásvadászok
Manapság a szexualitás annyira a mindennapjaink részévé vált, hogy lassan elfelejtjük: a szeretkezés nem csupán egy biológiai esemény. „A hétköznapjaimban gyakran hallom, a nőfaló fiatalember kétségbeesve szeretne arra magyarázatot kapni, hogy miért nem elégedett. Ezek a férfiak folyamatosan újabb és újabb kapcsolatnak nevezett aktusokba bonyolódnak, de valami mégis hiányzik nekik. Egyszer egy ilyen páciens azt kérdezte tőlem, mi lehet a gondja, hiszen több tucat barátnője is volt, lelki kielégülést mégsem érzett soha. Aztán kiderült, hogy ezek a kapcsolatok csak nemi aktusokról szóltak, nem a másik emberrel, csak egy testtel teremtett az illető kontaktust. Azzal, hogy két ember lefekszik egymással, nem jön létre összhang – erre csak akkor van esély, ha a másik előtt fel merjük tárni önmagunkat. Pedig intimitásra mindenkinek szüksége van.
Így aztán, amikor a felek nem élik át a szeretve lenni és viszontszeretni érzését, gyakran egy harmadik után kutatnak. Pedig nem egy külső személyre, hanem nagyobb intimitásra lenne szükségük.” És ez az utolsó itt a kulcsmondat. Annyit beszéltünk már a szexről tabuk nélkül, szabadon, hogy szinte minden intimitás kiveszett belőle. A rengeteg szextippnek, újságnak, számtalan új pozitúrának és milliónyi tanácsadó könyvnek magával kellene hoznia az ígért szexuális kánaánt, de éppen a fordítottja következett be. Az adatok nem hazudnak, a szexuális problémák száma nemhogy csökkenne, folyamatosan nő. Az erotika épp azáltal, hogy kikerült két ember legbelsőbb közös összetartozásának intimitásából, elvesztette varázsát. Szóval, harcra fel az intimitás és a tabuk helyreállításáért! Éljenek a szexuális ellenforradalmárok!
A cikk teljes változata a júliusi Elle magazinban olvasható.