|
A magyar nyelvű Dekameron útikönyvek hiánypótlónak hirdetett Kubájának már a borítója is sokat ígérő, helyi kreol lány szivarral. Mert róla van szó. A szexturistának még nő sem kell, elég az emlékek és a vágyak, meg egy összeverődött férfitársaság, gondolod az útleveleddel sorban állva.
Mögötted egy kicsit hangos amerikai viháncolás, egy sokat próbált,
de előnytelen külsejű utazó okítja a mellé sodródott fiatalságot, hogy hol,
hogy mikor, hogy milyen is amikor egy denveri IT bérrabszolga kiszabadul
királykodni a kétdolláros mojitójával a legendás Inglaterra Hotel teraszára.
Ha egy kicsit is tapasztalt, a belső asztalsorhoz ül, a fal mellé, biztonságos
távolságra a kéregetők benyúlkáló kezeitől, de jó rálátással a lányokra.
Mert lányból meg rengeteg van.
Egy országban, ahol harminc fokos a tél, ahol mindenki az utcán van, ahol nemzeti sport a riszálás, ahol a diáklányokat egyen-miniszoknyában szocializálják. Gondolhatod.
Nyúltál már ilyen testhez?
Mikro-csalódások, mikro-szakítások, sértődött kirohanások, az egész kocsma figyeli, hogyan dolgoznak a lányok. Ebben azután mindenki benne van, pincérek, portások, rendőrök, taxisok, az egész szokásos csapat, de mégis más, mert minden pasiban ott lehet a lehetőség, ami nem a pénz, ami csak az övé, a kiszabadulás... Láttál már ilyen nőt? Persze a tévében. És nyúltál már ilyen testhez? Persze, magadhoz. Csak vigyél ki innen, kérlek, vigyél ki, és bármit megteszek...
A szexturista a kreatív időfelhasználás rabja
A kubai lány olcsó, kiszolgáltatott és dolgos. Ott van a legalján. Munkaruha: fehér nadrág, fehér tanga. Munka-smink, munka-mosoly, és riszálás, pucsítás a végtelenségig. A rendőr vigyáz rá, a portás beengedi, a taxis magától tudja a címeket. Valószínűleg mindenki lehúzza. De egyedül neki van esélye ott állni a Jose Martí Repülőtér indulási oldalán, körben a sírdogáló, de boldog család, hogy közülünk valaki mégis csak kijutott.
Szex, turizmus, AIDS, Kuba
Kuba statisztikai adatait a diktatúrákra jellemző titkolózással kezelik. Az emigráns csoportok nyilvánosságra hozott becslései viszont elfogultak és politikai érdekek mentén manipuláltak. Az viszont biztos, hogy az átlag kubai állampolgár számára egy külföldivel kötött házasság az egyetlen legális lehetőség az országból való kivándorlásra, és a fiatalok 75 százaléka nő. Annak ellenére, hogy a kormányzat rendkívül bonyolult bürokráciai procedúrával próbálja meggátolni a migrációt, évente több száz kubai nő hagyja el a szigetet a boldogító igen segítségével.
A nyolcvanas évek második felében Kuba a nemzetközi közvélemény tiltakozását kiváltó szigorú rendelkezéseket hozott az AIDS terjedésének megfékezésére. Tizenhárom AIDS-központot hoztak létre az ország területén, amelyek gyakorlatilag karanténként működtek - életfogytiglani rabságra ítélve a betegeket. Napjainkban már lazább a rendszer, csak egy féléves bentlakásos tanfolyamra kötelezik a betegeket, akiket a karanténban a betegséggel való együttélésre és a védekezés módszereire tanítanak.
A turistaforgalom növekedésével a járvány új hullámával kell szembenéznie a hatóságoknak. A Buena Vista Social Club világsikere és a koktélok újrafelfedezése lendületet adott a kubai idegenforgalomnak. A látogatók számának meredek növekedése szinte messianisztikus reményeket kelt a rendszer továbbélésében érdekelt politikai vezetésben. Idén kétmillió látogatóra számítanak, és a bevételek megduplázódására. Az adatok fényében talán meglepő, de a politikai berendezkedés paranoid jellegétől egyáltalán nem idegen, hogy február 12-én a kormányfő leváltotta az idegenforgalmi minisztert. Helyére a hadsereg egyik fiatal ezredesét nevezték ki.