Egy 1847-es levelében a zeneszerző egy milánói kereskedőtől szatént, csipkét, és fodros női alsóneműket rendelt. Az egy amerikai magángyűjtő tulajdonában lévő kézirat még sohasem került nyilvánosságra, most először publikálta a The Wagner Journal, egy új londoni szaklap.
A női fehérneműkre gerjedt
A társkiadó Barry Millington az El País című spanyol napilapnak kifejtette, hogy a levél alátámasztja azt a feltételezést, miszerint a zeneszerzőnek transzvesztita hajlamai voltak. Más angol lapok megelégedtek azzal a megállapítással, hogy Wagner szélsőséges, csaknem fetisiszta érdeklődést tanúsított a női ruhanemű iránt.
Werner Breig bochumi egyetem tanár, a The Wagner Journal kiadói tanácsának egyetlen német tagja azon a véleményen van, hogy minden férfinak van feminin oldala. Breig irányította a közelmúltig a zeneszerző levelezésének német kiadását. Ő azonban nem hisz Wagner transzvesztita hajlamaiban. Kutatásai során több olyan levelet talált, amelyben selyem holmikat kért, de, mint mondja, abban az időben a férfiak is cicomásabb alsóneműket viseltek.
Vagy csak allergiás volt a gyapjúra
Sven Friedrich, a bayreuth-i Wagner múzeum igazgatója pedig arra emlékeztetett, hogy Wagner ekcémája miatt nem hordhatott gyapjú holmikat, pamutból akkor még nem készítettek alsóneműket, így maradt számára a selyem. Ebből eredhetett az a feltételezés, hogy betegesen érdeklődött a női holmik iránt. Ezt erősítette az a tény, hogy 1864-ben női ruhában menekült el Bécsben a hitelezői elől. Az is tény, hogy mindig vonzódott a drága, finom holmikhoz, ezért is volt mindig pénzszűkében.
A vitatkozó felek abban azért egyetértenek, hogy az utókornak Richard Wagnert a zenéje miatt kell értékelnie.