Állítólag már nem vágyik emberhúsra az a 37 éves indonéz férfi, aki azért került börtönbe, mert kiásta egy idős nő testét, és vacsorát főzött belőle. Jelenleg egy rehabilitációs központban pihen, miközben az egykori szomszédjai attól rettegnek, hogy visszatér. Bár a központ vezetője szerint már haza lehetne engedni, egyesek attól félnek, hogy állapota rosszabbra fordul, és újra ráfanyalodik az emberhúsra.

Jelenleg egy rehabilitációs központban várja sorsa alakulását az a 37 éves indonéz férfi, aki évekkel ezelőtt kiásta egy idős nő holttestét, és egy ízletes vacsorát készített belőle – írja az AsiaOne. „Nagyon finom volt. Imádom a húst. Mindegy, hogy milyen, csak legyen megfőzve. Emberhúst már nem eszek. Inkább spenótot fogyasztok" – nyilatkozta a férfi, aki öt évet töltött a rácsok mögött, majd kiengedték, és visszamehetett abba faluba, ahol korábban lakott.

Megviselte a börtön

A falubeliek természetesen nem nézték jó szemmel, hogy visszatért, és így egy közeli muszlim rehabilitációs központba szállították, ahol a mentális problémákkal küzdő embereknek próbálnak segíteni. „A falubeliek kannibálnak csúfolták, és nagyon féltek tőle. Nem akarták, hogy a közelükben legyen" – nyilatkozta a központ vezetője. A személyzet szerint a férfi meglehetősen agresszív és levert volt, miután 2006-ban kiengedték. „Nem tett jót neki a börtön. Alig evett, a viselkedésével is gondok voltak. Éjjel-nappal őrködtünk a szobájánál, hogy ne zavarjon másokat. Most már jobban van. A központ lakóinak általában fizetniük kell az ittlétért, de ha valakinek nincs elég pénze, akkor megpróbálom én előteremteni a szükséges összeget. Hiszen ők is emberek" – nyilatkozta Mustajab.

Visszaeshet

Kartono Mohammad, az Idonéziai Orvosi Szövetség korábbi elnöke elmondta, a szakemberek ugyan szeretnék ha lenne egy állami intézmény a mentális problémákkal küzdő bűnözők számára, de egyelőre úgy tűnik, hogy erre még várni kell. „Az egészségügyi minisztert nem érdekli ez a probléma. Teljesen érdektelen számára. Én viszont nagyon aggódom. Más országokban egy ilyen férfit egy elmegyógyintézetbe zártak volna be, és nem egy börtönbe. Mi van, ha romlik az állapota? Terápiára és gyógyszeres kezelésre van szüksége" - tette hozzá. Prianto Djatmiko pszichiáter osztja a kollégája véleményét: „A legtöbb beteg embernek nincs betegségtudata. Orvosi segítségre van szüksége. Börtön helyett terápiára kellett volna kötelezni, ugyanis az állapota rosszabbra fordulhat."

Szomszédjai még mindig félnek

A falu lakói még mindig rettegve mesélnek a kannibálról, akinek állítólag hegyes szemfogai, villás nyelve volt, és macskákon, csótányokon és hüllőkön élt. A férfi egyik szomszédja elmondta, mindig emlékezni fog a halál bűzére, és a szójaszószban ázó emberei húsdarabokra. „Egy nagyon rossz természetű ember volt, aki gyakran ellopta a rizsünket és a csirkéinket. Óriási zűrzavar lesz, ha egyszer visszatér. Nem szeretném, ha megölne, és elfogyasztana vacsorára" – nyilatkozta a 43 éves asszony. A férfi családjának a történtek miatt a falu szélére kellett költöznie. Bár édesapjának nagyon hiányzik a fia, nem biztos abban, hogy újra egyesül majd a család. „Bármit is tett, a fiam marad. Hajlandó lennék visszafogadni, de a falubeliek megvetik őt, és elüldöznék a faluból, ha visszatérne. Mit tehetnék én?" Mustajab szerint egyébként a férfi már hazatérhetne, de a központ gondnoka, Ahmad Sugimin szerint ez a pillanat még nem jött el. Szerinte ugyanis a férfi esetleg megint hullákból fog táplálkozni, ha szerény anyagi körülményei miatt óriási étvágyát nem tudja majd máshogy csillapítani.

Szeretetre vágyik

A férfi állítólag egy ültő helyében képes elfogyasztani két nagyobb tányérnyi rizst, 16 darab öklömnyi adag marhahúst megfejelve több csirkével, és hatvan, nyársra tűzött birkahússal. Sumanto ezt természetesen tagadja, állítása szerint ő akár némi vízzel is beéri. Hozzátette, bár a hús sokkal ízletesebb, mint a zöldségek, az sem zavarná, ha füvet kellene ennie. „Nagyon egészséges. Megpárolhatom, vagy akár meg is süthetem" – mondta Sumanto, aki hús helyett mostanában inkább szeretetre vágyik, és arra, hogy embertársai elfogadják őt. "Szomorú vagyok. Az emberek annyi rossz dolgot mondanak rólam. Mindenképpen dolgozni fogok azon, hogy a falu lakói befogadjanak a szívükbe. Hogy mi a szeretet? Nem tudom leírni ezt az érzést, ugyanis soha nem volt benne részem, nem volt alkalmam megtapasztalni" – zárta gondolatait a 37 éves férfi.