A francia Sylvain Quimene volt a legmeggyőzőbb a Nemzetközi Léggitárversenyen, ahol a zsűri ugyan 3 szakmai kritérium alapján osztályozott, de a győztest igazából kisugárzása segítette az első helyhez. A hajlobogtatás mellett azért a meggyőző akkordfogás is fontos. Meg a cicanaci.

Az már nem kérdéses, hogy az idén Finnországban megrendezett Air Guitar World Championships (Nemzetközi Léggitárverseny) 2009-es győztese Sylvain „Günther Love” Quimene. A BBC News szorgos tényfeltárásának köszönhetően azonban azt is megtudhatjuk, mi alapján választja ki a zsűri egy gitározás-imitáló produkcióban, ki a legjobb. Nem csak a hajlobogtatás számít.

Mint kiderült, fontos a technikai tudás - ami alatt ezúttal az értendő, hogy a versenyző kéztartása kövesse a megfelelő hangok lefogását - , de legalább ennyire lényeges a léggitáros személyes varázsa, valamint hogy mennyire tartja a kapcsolatot a közönséggel, és hogy mennyire „légies”.

„A léggitározás a drámáról szól – el kell mesélni egy történetet elejétől a végéig 60 másodperc alatt” – nyilatkozta Dan Crane, aki maga is léggitáros. A győztes az alábbi videó szerint a Sweatmaster Animal című számát imitálta, és kellően őrültnek tűnt, arany cicanadrágja, SZTK-szemüvege és hátraszaltója pedig valóban minden szigorú szakmai kritériumnak megfelelt:

Bár az elvárás a világ minden táján megegyezik - a versenyzőknek egy egyperces szólót kell előadniuk a fiktív gitáron - , az értékelés eltérő. A finnországi zsűri megegyezése alapján a versenyzők előadását a fentebb említett 3 kritérium alapján értékelik, míg az Egyesült Államokban a műkorcsolyánál használatos skálát használják.

A technikai tudás léggitározás esetében is értelmezhető: „Ez azt takarja, hogy mennyire követi le az előadó kézmozgása a zenét, amire léggitározik” – mondta Crane. A színpadi jelenlét és kisugárzás értékelésénél az öltözködés sokat számít, mint a fotókból is kiderül, ebben a műfajban a klasszikus rock ruhatárába tartozó parókák és a testre simuló spandex cicanadrág egyértelműen elengedhetetlen kellékek. A döntésben a közönség reakciója is szerepet játszik: a zsűri az ő viselkedésüket is figyeli, különös tekintettel az arckifejezésükre. Az úgynevezett „légiesség” a legmegfoghatatlanabb kategória, ez volna „annak a mértéke, amennyire a léggitár-előadás meghaladja a gitározás utánzását, és önmagában művészetté válik” – magyarázta Crane. Például ide sorolható az ugrálás, térdre esés és becsúszás is.

Zac Monro, a bajnokság zsűritagja szerint egyszerűen az a legjobb előadó, akit a leghangosabb és leghosszabb ovációval díjaz a közönség. Ennek eléréséhez azt tanácsolja minden feltörekvő léggitárosnak, hogy legyenek eredetiek, mert a személyes varázs az, ami ebben a műfajban leginkább számít.