Öt hónappal a teljes tüdőtranszplantációja után elhunyt az a 28 éves brit nő, aki egy harminc éven keresztül dohányzó donor szervét kapta meg. A cisztás fibrózisban szenvedő Lyndsey Scottot soha nem tájékoztatták arról, hogy a donor dohányzott. Családja is csak azután jött rá, miután kikérték az orvosi papírjait – írja a Daily Mail.
Lyndsey Scott négy évvel ezelőtt került fel a transzplantációs várólistára, és húsz hónappal később kapta az értesítést, hogy találtak neki egy átültethető szervet. Tavaly februárban meg is történt műtét egy manchesteri kórházban, de komplikációk léptek fel, és Scottnak a műtét után további hat hetet kellett az intenzív osztályon töltenie.
A brit katona egy láncdohányos tüdejét kapta
Matthew Millington, a brit hadsereg katonája iraki szolgálata idején került kórházba, ahol megállapították, hogy csak átültetéssel lehet segíteni rajta. A katonán 2007 áprilisában, egy cambridge-i klinikán tüdőtranszplantációt hajtottak végre, de néhány hónap után meghalt, mert az új tüdejében rák fejlődött ki. A Guardian szerint a donor erős dohányos volt, napi 30-50 sodort cigarettát szívott. Az utólagos vizsgálatok egyébként azt is kimutatták, hogy a transzplantációs kilökődés megelőzése érdekében felírt, az immunrendszert gyengítő gyógyszerek elősegítették a daganat kifejlődését. A kórház szóvivője szerint nem szokatlan, hogy dohányos ember szerveit használják fel átültetésre. A cambridge-i kórház azt állítja, ettől függetlenül minden szervet alaposan megvizsgálnak a beültetés előtt: „Ha úgy döntünk, hogy a jövőben nem használjuk a dohányos donorok tüdejét, akkor az átültetések száma visszaesik, és megugrik a várólistások halálozási száma”.
Forrás: Index
A halál oka: tüdőgyulladás
Scottot végül hazaengedték, de állapota nem igazán javult, továbbra is légszomjjal küzdött. Pár héttel később visszakerült a kórházba, ahol júliusban, családja körében elhunyt. A halál okaként tüdőgyulladást állapítottak meg az orvosok. A szülők csak hónapokkal később tudták meg, hogy pontosan milyen káros szenvedélye is volt annak a személynek, akinek tüdejét lányuk megkapta.
Az édesapa szerint jobb, hogy a lánya nem tudott arról, hogy egy dohányos volt a donor: „Biztos, hogy visszautasította volna a műtétet. Az állapota miatt soha nem dohányzott”. A szülők megértik, hogy sajnos kevesen ajánlják fel a szerveiket, arra viszont továbbra is kíváncsiak, hogy az átültetést megelőzően miért nem informálják jobban a pácienseket a donorokról.
Ombudsman vizsgálja az ügyet
„A kórház azt állítja, azért nem mondták meg Lyndsey-nek, hogy egy dohányos tüdejét kapja meg, mert nem lett volna jó, ha a beavatkozás előtt felidegesíti magát. De helyes ez? A pácienseket időben figyelmeztetni kellene. Pár héttel a halála előtt azt mondta, bárcsak ne vállalta volna el a műtétet” – nyilatkozta Scott testvére, Karen. Bár a kórház ragaszkodik ahhoz, hogy csak az általánosan követett irányelvek szerint cselekedtek, Lyndey Scott ügye már az egészségügyi ombudsmannál van.
A kórház szóvivője szerint sajnos kevés tüdődonor van, és a szervre várók harminc százaléka még az átültetés előtt meghal. Hozzátette, emiatt módosítani kellett a feltételeken, a tágabb lehetőségeknek köszönhetően pedig megnőtt az átültethető szervek száma. Az orvosok szerint főként azért nem kapnak szerveket makkegészséges donoroktól, mivel ők az általános állapotukból fakadóan kisebb valószínűséggel halnak meg fiatalon.
Nem tökéletes, de nincs más
James Neuberger professzor, a Brit Transzplantációs Társaság egyik vezetője szerint sok páciens még akkor is jobban jár, ha éppen nem egy tökéletes szervet kap. „A donorszervek hiánya miatt bizony kénytelenek vagyunk rangsorolni a kockázatokat” – tette hozzá. A hivatalos statisztikák szerint naponta három transzplantációra váró ember hal meg. A felmérések szerint egyébként a felajánlott szervek negyede tartozik a magas rizikójú kategóriába, vagy számít határesetnek. Ez az arány duplája az egy évtizeddel ezelőttinek. Az orvosok mindenesetre az állítják, hogy csak olyan szerveket használnak fel, amelyek esetében biztosak a pozitív végkifejletben.
Mi a cisztás fibrózis?
A külső elválasztású mirigyek recesszív módon öröklődő megbetegedése, ami leggyakrabban a tüdőt, hasnyálmirigyet, májat, beleket, arc- és homloküregeket, valamint a nemi szerveket érinti. A cisztás fibrózisnál a nyálka sűrűvé és tapadóssá válik, felhalmozódik a tüdőben, és elzárja a légutakat. Ez megkönnyíti a baktériumok szaporodását, és súlyos fertőzésekhez vezethet. Idővel ezek az ismétlődő fertőzések súlyosan károsítják a tüdőt. A leggyakoribb elhalálozási ok egyébként a légzőrendszer leállása.
A sűrű nyálka eldugítja a hasnyálmirigy csatornáit is. Az enzimek, amiket a hasnyálmirigy termel, nem érik el az emésztőcsatornát. Az enzimek nélkül a belekben nem szívodnak fel teljesen a zsírok és a fehérjék. Ennek eredményeként a tápanyagok felhasználatlanul elhagyják a szervezetet, a beteg nem kap elegendő A, D, E és K vitamint, sok bélgáz termelődik, a has felfúvódik, ami fájdalommal vagy kellemetlen érzéssel jár. A rendellenes gén a verejtéket nagyon sóssá változtatja. Ezért amikor a beteg izzad, nagy mennyiségű sót veszít a szervezetből. Ez felboríthatja a folyadékegyensúlyt, és szívritmuszavarokhoz vezet.
A CF tünetei eltérőek a különböző betegeknél, és súlyossága is változhat. Egyeseknél a betegség csak tinédzser vagy fiatal felnőtt korban jelentkezik. 1980-ig a legtöbb elhalálozás a gyerekek és a tizenévesek között volt. Ma a javult gyógyítási eljárásokkal az átlagbeteg több mint 35 évig él.
Forrás: Pirula.net