A Tv2 Aktívjában két héttel ezelőtt megszólalt egy transzszexuális házaspár. B. B. és felesége, A. is rossz testbe született, de már mindketten túl vannak a nemváltáson, és miután sikerült elintézni a hivatalos papírokat, tavaly előtt örök hűséget fogadtak egymásnak. Az adás után a Velvetnek elmondták, hogy egy-két apróbb kellemetlenség ellenére nem bánták meg, hogy elvállalták az interjút. „Nemcsak azért csináltuk, hogy segítsünk azokon, akik hasonló cipőben járnak, hanem azért is, hogy rácáfoljunk a téveszmékre” – nyilatkozta B-né S. A., akik szerint bizonyos délutáni műsorok nagyon sokat ártottak a transzszexuálisok ügyének. „Nekik köszönhetően elterjedt az, hogy a műtéteket az állam támogatja, ami nem igaz. Nyilván ez nem egy mártírhalál, hanem egy szabad döntés. Azt akartuk ezzel az interjúval sugallni, hogy nem szerencsétlen, szenvedő valakik vagyunk, hanem vállaltuk, hogy ezt végigcsináljuk. Saját erőből, méltósággal vittük véghez az akaratunkat. Egyébként nagyon sok pozitív visszajelzés érkezett. Úgy gondolom, hogy akit nem zavart, akinek tetszett az interjú, az visszajelzett. Aki nem ért velünk egyet, annak úgyis megvan a saját verziója. Illetve van egy harmadik csoport, az irigyeké” - tette hozzá.
A saját alapítvány a cél
A házaspár nemcsak a televíziós interjú elvállalásával kíván segíteni azokon, akik hasonló cipőben járnak, mint ők, hanem pár ismerősükkel létrehoztak egy egyesületet Transzszexuális Embereket Segítő Társaság (T.E.S.T.) néven. „Havonta tartunk tematikus beszélgetésekkel egybekötött találkozókat. Bárkinek nagyon szívesen segítünk ezt az utat elkezdeni, befejezni, illetve próbálunk segíteni az áldozatoknak is. Egyúttal munkahelyeket is teremtünk az érintettek számára. Több olyan vállalkozásunk van, ahol transzneműek, illetve transzsszexuálisok dolgoznak. Egy korlátoltabb gondolkodású társadalmi réteg deviánsnak titulálja azokat, akik nem a született nemük szerint akarnak élni, és ezért sokkal nehezebben boldogulnak a munkakereséssel” – mondta B-né, aki a többiekkel együtt szeretné, ha az egyesületből alapítvány lenne. Hozzátette, a továbblépéshez támogatókra, nagyobb ismertségre van szükség, és bizony nagyon sok minden múlik az emberek hozzáállásán, a kapcsolatokon.
Sok múlik az adottságokon
Akárcsak egy korábbi cikkünk megszólalói, ők is komoly problémának érzik, hogy a transzszexualitást összemossák a homoszexualitással. „A homoszexualitás, a biszexualitás egy szexuális identitásforma, mindkettő a szexuális szokásokról szól. A transzszexualitás viszont egy olyan állapot, amin változtatni kell, nem kapcsolódik a szexualitáshoz. A transzszexuálisok a lelkükhöz megfelelő testre vágynak, az átlagos emberekhez akarnak tartozni, be akarnak illeszkedni a társdalomba. Egy transzszexuális lehet egyébként hetero-, homo- és biszexuális is, ami a nemi vonzalmat illeti” – mondta a Velvetnek B-né S. A., aki szerint az adottságokon is múlik, hogy ki mennyire tud beilleszkedni: „Nagyon sok múlik azon, hogy mennyire vagy alkalmas egy adott szerep betöltésére. Nyilvánvalóan egy 190 centiméter magas, 98 kilós, tetőtől-talpig szőrös fiú nem akar nő lenni, mindig kilóg majd a sorból.” Egyúttal a korábbi, ugyanebben a témában született cikkünk címére reagálva elmondta, kicsit túl van dramatizálva a helyzet. „A transzszexuálisokat úgy ábrázolják, mint potenciális öngyilkosjelölteket, akik levetik magukat a Lánchídról, ha nem tudják átoperáltatni magukat.”
Betegség vagy állapot?
Pajor László urológus egy korábbi cikkünkben úgy fogalmazott, hogy a transzszexualitás betegség, és akit átoperálnak, az kigyógyul ebből a betegségből. Igaz, az akkor megkérdezett egyik transzszexuális fiatal szerint ez nem a legmegfelelőbb meghatározás. B-né S. A. úgy véli, hogy részben igaza van az urológusnak, hiszen van betegségkódja a transzszexualitásnak, de valójában nehéz eldönteni, hogy minek is kellene minősíteni. „Egy transzszexuális persze nem feltétlenül érzi magát betegnek, számára egy állapot, amin változtatni kell. Fizikális cselekvőképességében nem gátolja, hogy rossz testbe született, de kétségkívül orvosi beavatkozásokkal lehet megoldani a problémát. Vagyis amellett is vannak érvek, hogy ez egy betegség, és vannak amellett is, hogy ez tulajdonképpen csak egy állapot.”
Komoly döntés
B-né is osztja azt a nézőpontot, hogy bizonyos korlátokat be kell tartani az életkor tekintetében. „Én 21 évesen találtam ki, hogy belevágok, és hosszú-hosszú évekig gondolkodtam. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy ez egy visszafordíthatatlan folyamat, illetve ha mégis megpróbálják, akkor nem tudják teljesen reprodukálni az eredeti állapotot. Egy emberi roncs leszel, ha meggondolod magad, nagyon komoly döntésről van szó, és sokan ezt nem mérlegelik. Általában közülük kerülnek ki azok, akik felvagdossák az ereiket a fürdőkádban. Csak ugye ezekről az esetekről általában az orvosok nem beszélnek, pedig nagyon sok az elfuserált műtét. Sokan vannak, akik menet közben adják fel a harcot” – nyilatkozta a most 31 éves A. „Az etikai protokollt még nem sikerült összeállítaniuk az illetékeseknek. Számtalan olyan pontja van a magyar jogrendszernek, ami vitatott, nem ad támpontokat egy átlag magyar polgár számára, nemhogy egy transzszexuális egyén jogait illetően, szóval iszonyatosan nagy rés van a pajzson” – tette hozzá.
A magyarországi szabályozás
A nem megváltoztatásra irányuló eljárás alatt a név illetve nem anyakönyvi bejegyzésben történő megváltoztatását és a nemi átalakító műtétek engedélyezését értjük, ami a transzszexuális személy kérelmére indul - tájékoztatta a Velvetet az Egészségügyi Minisztérium sajtóosztálya. A kérelmét az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumhoz és/vagy az EüM Egészségpolitikai Főosztályához kell benyújtani, és csatolni kell hozzá egy pszichiáter szakorvos és egy klinikai szakpszichológus által készített szakvéleményt. Ezenkívül urológus/nőgyógyász szakorvos szakvéleménye szükségeltetik. Az EüM a csatolt szakvélemények alapján a nem- és név megváltoztatása tárgyában szintén egy szakvéleményt hoz. Ennek birtokában fordulhat a kérelmező nevének megváltoztatása céljából az IRM-hez. Az anyakönyvezési eljárás ezt követően, az IRM kezdeményezésére indul meg.
A nemi átalakító műtétek elvégzéséhez szintén szükséges az Egészségpolitikai Főosztály fent említett szakvéleménye. A kérelmet alapvetően akkor utasítják el, ha egészségügyi szempontból nem javasolt a nem megváltoztatásának engedélyezése. Ami az elbírálás időtartamát illeti: a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 33.§ (1) és (5) bekezdései értelmében az ügyintézési határidő a kérelemnek az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz történő megérkezése napjától számított huszonkét munkanap. Hazánkban a jelenleg bevett gyakorlat megfelel Thomas Hammarberg, az Európa Tanács emberi jogi biztosa 2009. júliusában „Emberi jogok és nemi identitás” című vitaanyagában szereplő kritériumoknak.
Nem szelektálhatjuk folyamatosan ismerőseinket
Ami saját történetüket illeti, a házaspár egy szórakozóhelyen találkozott. „Ott dolgoztam, B. pedig rendszeres vendégünk volt. Az első pár hónapban kifejezetten utáltuk egymást, majd ahogyan egyre többet beszélgettünk, összebarátkoztunk. Amikor találkoztunk, nálam már lezárult a nemváltás, Balázs pedig akkor ért az útja végére, amikor már együtt voltunk” – nyilatkozta a Velvetnek B-né S. A., aki hozzátette, senki nem fordult el tőlük, mert transzszexuálisnak születtek. „Ilyen alapon folyamatosan szelektálhatnánk az ismerőseinket: veled most azért nem beszélek, mert múlt héten berúgtál, veled pedig azért, mert zöldre festetted a hajad. Kell egyfajta intelligencia ahhoz, hogy valaki kezelni tudja ezt a helyzetet. Ilyen szempontból szerencsések vagyunk, mert csupa modern szemléletű emberrel vagyunk körülvéve.” Mint az Aktív adásából kiderült, a házaspár idővel szeretne örökbe fogadni egy gyermeket, aki elől nem titkolják majd el, hogy min mentek keresztül.
A természet döntött
A riportban elhangzott, hogy B. B., aki nőből férfivá operáltatta magát, már gyermekkorában is érezte, hogy rossz testbe született. „Világéletemben fiúként kezeltek. Világéletemben a nőkhöz vonzódtam, mindig férfiként éltem” – nyilatkozta a férfi az Aktívnak. A legnehezebb pontja a nemváltásnak az volt, amikor egy budapesti kórház nőgyógyászati osztályán elvégezték a szükséges műtéteket, ugyanis itt nagyon sok megaláztatás érte, úgy érzi, hogy kihasználták őt. „Bár elméletileg a TB átvállalja a műtéti költség 10%-át, a gyakorlatban ez másként működik. Több százezer forintos kórházi számlát nyújtottak be neki, az utolsó Algopyrinig mindent kifizetettek vele” – tudtuk meg B. B. feleségétől, aki fiútestbe született, de átoperáltatta magát, és már több éve hivatalosan is nő. „Ahogy kinéztem, alkalmatlan voltam a születéskori nemem szerint élni. A természet mindkettőnk esetében eldöntötte, hogy mi a megfelelő számunkra, és megvolt a szükséges lelkierőnk és bátorságunk ahhoz, hogy véghezvigyük az akaratunkat. Persze az sem elhanyagolható, hogy külön-külön elő tudtuk teremteni az ehhez szükséges anyagi forrásokat.”
Tudatosan fel lehet rá készülni
Számára egyébként az volt a legnehezebb időszak, amikor még nem élhetett igazi nőként, és születéskori neme egyre jobban zavarta. „Ez pont egy nyári időszakra esett. Nehezen érvényesültem ekkor az életben. Persze igazán drámai, szívbemarkoló történet a nemváltásról egyikünknek sincs. Úgy gondolom, hogy minden élethelyzet kezelhető. Nyilvánvalóan nem könnyű lakhelyet vagy munkát változtatni, ahogyan egy hozzátartozó elvesztése vagy egy gyermek születése sem. Ezek mind nagy horderejű, sorsfordító történések. A nemváltásra persze sokkal tudatosabban fel lehet készülni, mint mondjuk egy gyermek érkezésére” – zárta le beszélgetésünket B. S. A.