Szerdán 13 órakor kezdődött Szobi Balázs nyilvános temetése a szentendrei temetőben. A július 5-én repülőbalesetben elhunyt Oxxo Racing Team versenyzőjének szertartásán megközelítőleg hétszázan jelentek meg, a gyászolókat egy kamion fogadta a bejáratnál, amit az érkezők folyamatosan díszítettek egy-egy szál virágszállal.
Boldog embernek vallotta magát
„Itt született a mi városunkban, itt gyerekeskedett, itt járt iskolába” – kezdte a rendkívül személyes kegyeleti megemlékezést a plébános, aki gyerekkora óta szemmel kísérte Szobi Balázs életét és karrierjét. „Igen büszke volt, amikor tizenéves korában, megdolgozva a saját versenykerékpárjáért azzal róhatta a kilométereket reggelente. Emlékszem rá, mint tizenhárom éves kisfiúra. Szorgalmasan részt vett a konfirmáción. Aztán elszakadtunk, és már csak az újságokból, meg a hírekből értesültem évek múlva arról, merre jár, mit is csinál."
"Nagyon sokféle sportban kipróbálta magát, szerette a sebességet, mint valami, ami az élet többlete" - folytatta a pap. "Nem kímélte magát, vállalta a kockázatokat, és a veszélyeket is. Ebben az országban mindenki tudja, hogy a legsikeresebb a kamionvezetésben volt, amit nagyon szeretett. Háromszor vett részt Dakar Rallyn, és az elnyert fair play díj is azt bizonyítja, hogy a segítőkészsége még a nyerni akarásnál is nagyobb volt a szívében. Az ő számára a sportszeretet volt az első, nem pedig mindenáron az elsőség.”
A plébános beszédéből kiderült, azon az utolsó vasárnapon, néhány órával a baleset előtt Szobi összefoglalta a maga életét, és mérhetetlenül boldog embernek vallotta magát: „Megtaláltam a páromat is. Egészséges vagyok. Mindenem megvan. Igazán boldognak érzem magam” – idézték a sportolót. „Így ment el, és amikor ezt mondta, már bejárta a világot. Ezt az emléket hagyja maga után egy boldog, életét szerető, másokra is szeretettel, segítőkészséggel gondoló ember, aki egy szempillantás alatt tűnt el a szemünk elől, akinek már csak az emléke van itt velünk” – fejezte be a plébános.
"Nincs arra idő, hogy valamit kétszer nézzünk meg"
A következő beszédben szó esett arról, hogy a kamionversenyző sohasem a lassúságáról volt híres: végezte, élte az életet, de az utóbbi egy évben még az ő tempójánál is gyorsabban. Legjobb barátja, Jobbágy Ákos említette, hogy Szobi sokszor mondta neki, nincs arra idő, hogy valamit kétszer nézzünk meg. Mindig más-más helyre, kihívásra, országra, élményre vágyott. Ráadásul nemcsak vágyott mindenre, de el is érte. „Azok számára, akik jobban törekszenek a biztonsága, bizonyára érthetetlen, miért kell mindig egy újabb hódítás. Ők lehet, nem értik, de Balázs számára ez volt maga az élet” – hangzott a megemlékezésben.
Repülőgép okozott riadalmat
A gyászolók mindezek után türelmesen végigvárták, míg a ravatalozó elé helyezett tucatnyi koszorút átszállítják a sírhelyhez, ám egy meglepetésnek szánt esemény felborzolta a kedélyeket: egy kisrepülő jelent meg az összegyűlt tömeg feje fölött, ami olyan alacsonyan repült, hogy több gyászoló (Szobi Balázs halálának körülményeit ismervén) szinte rosszul lett. „Ugye, ez most nem fog ide lezuhanni?” – nyögte valaki sápadtan, végül a repülő elszállt, és csak a fedélzetről kiszórt virágszirmok maradtak utána.
Nem sokkal később a tragikus körülmények között elhunyt sportolót örök nyugalomra helyezték a temető egyik hátsó parcellájában, minek után a tömeg élő láncot alkotva tisztelgett Szobi emlékére. A gyászolók között több ismerős arcot is felfedeztünk, köztük a versenyzőt tizennyolc éve ismerő Molnár Anikót is.
Molnár Anikó Szobi testvérének szerelme volt
„Balázs egy korábbi szerelmem testvére” – magyarázta az egykori Nagy Ő, aki vidámnak és céltudatosnak ismerte meg Szobit. „Korábban sűrűn találkoztunk, hiszen ameddig a testvérével jártam, gyakorlatilag együtt éltünk hárman.” Molnár elmesélte, kamaszként a fiú több versenyén is részt vett, ahol a sportoló mindig a legveszélyesebb kanyarba állt be. „Mindig cirkuszoltam velük, hogy ne oda álljanak, de ő mindig bevállalta”. Hozzátette, hisz abban, hogy mindenki leéli a teljes életét, amire hivatott a földi léte alatt, és úgy érzi, ugyan egy fiatal férfiról van szó, Szobi teljesebb életet élt, mint más kétszer ennyi idő alatt. „Nagyon boldog ember volt, és tudom, hogy a családot is ez nyugtatja, és mindenki mást, aki ismerte” – zárta le a beszélgetést.
"A tragédia nem volt benne a pakliban"
Pantl Péter, a CKM magazin főszerkesztője autóversenyekről ismerte Szobit: „Egymás ellen harcoltunk, a pályán nagyon kemény ellenfelek voltunk, majd ebből egy barátság szövődött. Csak kellemes emlékeim vannak vele kapcsolatban. Pont az ide vezető úton beszélgettünk ismerősökkel, hogy mi mindig nevettünk együtt. Amint kiszálltunk az autóból, csak röhögtünk. Balázs mellett nem lehetett komolynak lenni. Szerette a kihívásokat, de nem gondolom, hogy ezzel lett volna a baj, nem gondolom, hogy ez a tragédia benne volt a pakliban. Szeretett élni, szerette megélni a helyzeteket, de bárkinek, akinek ilyen affinitása van, ezt megcsinálja.”
Szobi Balázs már fiatalon részt vett ralibajnokságon, akkor még Ladával. Hobbi szinten motorkrosszozott, snowboardozott, vitorlázott és repült, jetskizett. 2004-ben indult el először a Dakaron, 2007-ben pedig ötödik helyen végzett kamionjával a saját kategóriájában. A Truck Racing EB 2008-as évadjának Misano-i hétvégéjén az Oxxo Racing Team színeiben megszerezte első Európa-bajnoki pontjait.
A sportoló 2010. július 5-én vesztette életét, miután a III. kerületben egy Cessna 172 típusú repülőgéppel a földbe csapódott. A balesetben rajta kívül még ketten haltak meg.