2007-ben, kilencéves korában kezdtek el Lewis Bull rohamai súlyosbodni, és sűrűsödni, szülei ekkor tudták meg, hogy fiuknak Rasmussen-szindrómája van, ami az agyhártyagyulladáshoz hasonló betegség, az egyik agyfélteke elhalását okozza, meg néha percenként ismétlődő rohamokat.
A londoni szülők vártak, hátha javul fiuk állapota, de nem, az csak egyre rosszabb lett, 2010 elején azt kellett mérlegelniük, hogy igent mondjanak-e az orvosok azon kérdésére, hogy leállítsák a fiuk agyának jobb felét, amit megtámadott a betegség. Az agyfélteke leválasztása a rohamok megszűnését jelentené, de a gyereknek újra kéne tanulnia járni, beszélni, ráadásul a test baloldalát irányító jobb félteke kiesésével erősen meggyengülne a fiú bal oldala, még akkor is, ha a teljesen ép bal agyfélteke megfelelően veszi át a jobb agyfélteke szerepét is.
A szülők végül úgy döntöttek, igent mondanak a műtétre, amelynek eredményeképpen bent marad fiuk fejében agyának jobb fele, csak éppen nem fog működni. "Lewis mindig imádott focizni. Még akkor is játszott, amikor tudta, segítségre lenne szüksége. Ha nagyon kifáradt, lehoztuk a pályáról, leültettük, aztán amint kicsit összekapta magát, már ment is vissza. De januárra annyira legyengült a bal oldala, hogy a lába rendszeresen kicsúszott alóla. Sokszor teljesen váratlanul összeesett" - mesélte az apa, John Bull a Sunnak.
Végül áprilisban megoperálták Lewis Bullt, amit az anya úgy élt meg, hogy szánt szándékkal nyomorították meg a gyereküket, és tették ki hatalmas kockázatnak. A műtét szerencsére jól sikerült, a fiatal szervezet hamar magára talált, a 12 éves fiú agyának ép fele gyorsan átvette a kiesett jobb oldal funkcióit, alig három hónap alatt szinte teljesen felépült. A műtét óta egy rohama sem volt.
A szülők elmondták, a betegség annyit hagyott hátra, hogy fiuk bal karja mindig kicsit gyengébb lesz, mint a jobb, valamint Lewis valószínűleg nem kaphat majd jogosítványt, mert a bal szemével elég rosszul lát. Ezen felül még egy nagy heg emlékeztet a betegségre Lewis fején, amit a fiú büszkén hord.
A Rasmussen-szindróma általában 15 évesnél fiatalabb gyerekeknél alakul ki, a beszéd, a motorikus funkciók leromlását okozza, majd rohamokat, mindeközben a megtámadott agyfélteke folyamatos sorvadását. Az egyik bevált kezelése a nehezen gyógyítható, különleges agyhártyagyulladásnak, a fertőzött agyfélteke eltávolítása, lekapcsolása. A fiatal gyerekeknél ugyanis az ép félteke még gyorsan tanul meg új dolgokat, ezért minél fiatalabb korban távolítják el az agy egyik felét, annál nagyobb eséllyel épül fel megfelelően a beteg a műtét után, annál gyorsabban veszi át az ép fél a másik funkcióit, mint ahogy ez néhány hónappal ezelőtt azzal az amerikai kislánnyal történt, aki balerina akar lenni, amikor felnő .