Az adófizetők finanszírozhatják annak a 21 éves, dyslexiás brit fiatalembernek a szüzessége elvesztését, aki jövő hónapban Amszterdamba utazik ezért. A férfi emellett még nyaralhat is egyet abból az összegből, amit egy 2007-ben bevezetett szociális program finanszíroz. Nem is ő az egyetlen, aki az adófizetők pénzéből lányokat vehet, sztriptízklubot látogat, vagy egzotikus nyaralásra fizet be.

Nagy vihart kavart annak a 21 éves, olvasási gondjai miatt szociális támogatásra jogosult brit fiúnak az esete Nagy-Britanniában, akinek a helyi önkormányzat engedélyezte, hogy a következő hónapban az adófizetők pénzén Amszterdamba repüljön kurvázni. A férfi abból az évi 520 millió fontos keretből veszítheti el a szüzességét, amit 2007-ben hozott létre a kormány a célból, hogy a szociális támogatásra szorulók szabadabban élhessenek. A Putting People First: Transforming Adult Social Care [kb: Az Emberért: Felnőttéválási Szociális Támogatás - a szerk.] program értelmében minden rászoruló megigényelhet egy személyre szabott összeget, amit a szociális munkások vagy az önkormányzat engedélye után elkölthet.

Az emberi jogait sértenék meg, ha nem szexelhetne

Így jut hozzá a pénzhez az anonimitást kérő 21 éves férfi is, akinek szociális segítője a Daily Mailnek nyilatkozva elmondta, a férfinek joga van hozzá, hogy elveszítse a szüzességét, hiszen „dühös, frusztrált és nyugtalan. Már részt vett két szexuális oktató kurzuson, és kiderült, hogy egyértelműen ki akarja próbálni. Ráadásul az amszterdami lányokkal biztonságosabb a szex, mint a britekkel” – mondta az ápoló, aki úgy véli, a lehetőség megtagadása az emberi jogok súlyos áthágásának felelne meg.

Miután a segélyezési rendszerre nem vonatkozik egyetemleges irányelv, önkormányzatonként változik, hogy ki mit vehet igénybe az új rendszer segítsége révén. A férfi névtelenséget kérő szociális segítője hozzátette, fogyatékkal élő betege nem áll meg a szüzesség elvesztésénél, már  államilag finanszírozott nyaralást is tervez.

A The Sunday Telegraph által végzett kutatás szerint nem ez a 21 éves férfi az egyetlen, aki kihasználja a három éve megreformált szociális rendszer kiskapuit: egy másik, agysérülést szenvedett férfinek ugyancsak beépítették az ellátásába a szexuális szolgáltatásokat. A magyarázat szerint azért, mert a prostituáltak révén a férfi szexuális öntudata fejlődhet, és megnőhet az önbizalma, valamint helyreállíthatja a nőkbe vetett hitét, ami akkor omlott össze, amikor a felesége elhagyta, és lelépett a pénzükkel.

Tunéziába utazott az adófizetők pénzén

Volt, aki a személyre szabott összeget arra költötte, hogy regisztráljon fizetős randioldalakon, de olyan is akadt, aki egy év alatt állami pénzből Tunéziába utazott, fizetős randioldalra regisztrált, vezetői tanfolyamon vett részt, és költséges művészeti kellékeket vásárolt. A norwich-i férfi azzal magyarázta a kérelmét, hogy összeomlása után szüksége volt „levegőváltozásra, pihenésre és kikapcsolódásra.”

Miután a The Sunday Times felhívta a figyelmet a brit rendszer kiskapuira, a kritikusok is lecsaptak, és azzal érvelnek, komoly aggályokat vethet föl, hogy az adófizetők pénzét egzotikus nyaralásokra, kurvázásra vagy sztriptíztáncosnőkre költik el. „Az adófizetők megbotránkoznak és küzdenek majd az ellen, hogy a pénzüket ilyen módon költsék el. Sőt mi több, rendkívül aggasztó, hogy a programmal így vissza lehet élni. Egy olyan programnak, ami azt adófizetők pénzén alapszik, sokkal nagyobb kontrollt kellene kapnia, és erősebb szűrőre lenne szükség” – nyilatkozta a Daily Mailnek Matthew Elliot, a The Taxpayer's Alliance vezérigazgatója.

Véleményét nem osztja Liz Sayce, a fogyatékkal élőket támogató Radar hálózat elnöke, aki a 21 éves fiú szociális munkásával ért egyet abban, hogy a sérülteket alapvető emberi jogként megilleti a szexuális érintkezés. Sayce azt is megjegyezte, a jelenlegi kusza, önkormányzatonként eltérő mérlegeléssel ellentétben egy központi irányelvnek kellene meghatároznia azt, hogy a fogyatékkal élők állami pénzből létesíthessenek szexuális kapcsolatot. Ugyanakkor Neil Coyle, aki a Disability Alliance irányelveinek atyja, úgy véli, a legtöbb sérültnek nem a szexuális érintkezés jut elsőként az eszébe, amikor a szociális támogatásra gondol. "Az állami szervek nem azért létesültek, hogy szexuális partnerekhez segítsék őket. Az emberek elsőként a létezésükhez kérnek segítséget, legyen szó akár a felöltözésről vagy a mosakodásról."