A sydney-i Carolyn DeWageneire utolsó emléke, mielőtt elaludt a műtőasztalon egy rutin szövetkimetszés előtt, hogy az orvos odahajol hozzá, és a fülébe súgja, le fogja vágni a csiklóját is. Az altatástól félig kábult nő már magatehetetlen volt, így nem tudott tiltakozni az előre nem egyeztetett beavatkozás ellen, elvesztette az eszméletét. Amikor magához tért, mindenre emlékezett, és akkora megrázkódtatásként élte meg nőisége elvesztését, hogy bár az eset évekkel ezelőtt történt, csak idén tett feljelentést - írja az AAP hírügynökség alapján a News.com.au ausztrál hírportál.
Az 58 éves özvegyasszony 2002. augusztusában feküdt be egy egyszerű rutinműtétre, amely három napos kórházi tartózkodással járt volna. Amikor felébredt az altatásból, szörnyű fájdalmat érzett: “mintha szögesdróttal varrtak volna össze” - idézi a hír a hasonlatát. A műtétet végző orvos - akinek a jelenleg is folyamatban lévő vizsgálat miatt egyelőre nem hozták nyilvánosságra a nevét - ezen a héten áll a Sidney-i Downing Centre megyei Bíróság elé súlyos testi károsodás okozása miatt, de nem vallotta bűnösnek magát.
A fülébe súgta, hogy levágja a csiklóját
A kétgyermekes, 2001-ben megözvegyült asszony a keddi tárgyaláson vallomásában megerősítette, hogy beleegyezését adta egy, a szeméremtestén nőtt apró bőrelváltozás eltávolításához, amelyről a szövettan bebizonyította, hogy a rákot megelőző állapotban van. “Ha tudtam volna, hogy a klitoriszomat is ki fogják metszeni, dehogy tettem volna be a lábam abba a kórházba” - állítja az asszony, aki a műtét után a háromnaposra tervezett kórházi tartózkodás helyett hat napig feküdt benn fájdalomcsillapítókon élve.
Ms DeWaegerneire a vád tanújaként tett vallomásában elmondta, hogy közvetlenül a műtét előtt, amikor ő már kába és magatehetetlen volt az altatószerektől, az orvos a fülébe súgta, mi a terve: “Az arca majnem hozzáért az enyémhez, és odasúgta, úgy, hogy csak én hallottam, hogy ‘A klitoriszát is le fogom vágni’. Ez az utolsó emlékem, mielőtt kiütött az altatószer”. Az ügyész kérdésére, miszerint volt-e így lehetősége tiltakozni, DeWaegeneire megerősítette: “Nem, mert elveszítettem az eszméletem”. Amikor azonban felébredt a műtét után az altatásból, pontosan emlékezett az utolsó ébren töltött pillanatokra, és lelkileg teljesen összeroppant a tudattól, mit tettek vele.
Nem csonkítás, hanem életmentő beavatkozás?
Az orvos ügyvédje, John Stratton ugyanakkor hangsúlyozta, hogy védence teljes jóhiszeműséggel járt el, mivel “őszintén úgy gondolta, hogy olyan dolgot tesz, ami a páciens felgyógyulásához szükséges. Nem megcsonkítani vagy bántani akarta, hanem megmenteni az életét”. Szerinte inkább az a gyanús, hogy a sértett miért csak két évvel az operáció után fordult bírósághoz. Mrs. DeWaegeneire azonban azzal védekezik, túlságosan sokkolták a történtek: “Előbb a férjem vesztettem el, majd egy fontos testi adottságom, teljes sokkban voltam. Ajánlották ugyan, hogy kérhetnék helyreállító műtétet, de azt mondtam, nincs az az isten, hogy valakit is még egyszer a közelembe engedjek”. A kérdésre, hogy pontosan mekkora a károsodás, mi maradt a műtét után a nemi szervéből, az özveg kategorikusan kijelentette: “semmi”.
"Már úgyse kell neki"
Az orvos jóindulatú, emberbaráti életmentő szándékát némileg csorbítja az operatőri csapat egyik nővérének vallomása, aki rendőrségnek tett vallomásában azt állította, mikor furcsállván az eljárást, rákérdezett az orvosnál, mit csinál, cinikus választ kapott. “A nővér azt kérdezte tőle, miért vág ki ilyen sokat, mire az orvos azzal indokolt, nehogy továbbterjedjen a rák oda is. ‘Ettől még nem kellene a klitoriszát is eltávolítani’ - vetette ellen a nővér, de az orvos azzal tromfolt: ‘A férje már meghalt, szóval neki már úgyis mindegy’”. A büntetőper még nem zárult le, ítélet három hét múlva várható.