A venezuelai börtönökben egyáltalán nem újdonság, hogy a rabok a szokásosnál több hatalmat szereznek maguknak, és az sem, hogy viszonylag szabadon irányítják tovább bűnszövetkezeteiket a falakon belülről a bebörtönzött vezetők. Az azonban, ami Margarita szigetén, a San Antonio börtönben történik, még venezuelai mércével mérve is laza.
A New York Times cikke szerint a Margarita sziget a karibi térségből induló drogkereskedelem egyik fő központja, ráadásul az ügyletek egy részét a szigeten található börtön falain belülről intézik. A San Antonio börtönben alapvetően drogkereskedelem miatt elkapott elítéltek vannak, de csak úgy emlegetik az intézetet, mint álombörtönt, ahol a raboknak mindent szabad, csak elmenni nem.
A korrumpálhatóság, a kevés őr, a túl sok rab, valamint az országra egyébként is jellemző kaotikus viszonyok miatt a San Antonio börtönben bizonyos dolgok felett szemet hunynak a felügyelők. Ameddig az őrök kezében van az, hogy kik vannak a falakon belül, addig nem zavarja őket, hogy ott viszont mi történik. Így lehetne összefoglalni a New York Times börtönriportját.
“A venezuelai rabok irányítják a helyet, és ez mindannyiunknak megkönnyíti az életét” - mondta a lapnak egy 58 éves mexikói elítélt, akit egy kongói üzletember bérelt fel, hogy magángépével két tonna kokaint szállítson Nyugat-Afrikába. Nem jött össze az üzlet, az őt felbérlő üzletember most a cellatársa a San Antonio börtönben, ahol nagyjából kétezer, jellemzően drogügyek miatt bebörtönzött rab van.
“Tíz évig voltam a seregben, egész életemben fegyverek közt éltem. Itt viszont láttam olyan puskákat, amiket előtte még soha sehol. Van itt minden, amit akarsz, AK-47-es, AR-15-ös, M-16-os, Magnumok, Uzik, Coltok, minden, ami szem-szájnak ingere” - írta le a helyzetet a lapnak Paul Makin, a börtön egyik brit rabja. A brit férfi már nem először szerepel a börtönről szóló hírekben. Egy 2009-es cikkben még azt írták, Paul Makin egy olyan börtönben van, ahol állandóak a harcok, a rabok egy alkalommal egy rabtársuk levágott fejével fociztak, és összesen 1000 ember zsúfolódik háromszáznak való helyen.
Azóta megritkultak az összecsapások, a helyzet a mostani riport alapján nyugodtabbnak tűnik, a rabok száma viszont megkétszereződött. Így a zsúfoltság egészen durva, körülbelül hétszer annyian vannak, mint a férőhelyek száma. A felfegyverzett rabok természetesen egyfajta hatalmat gyakorolnak, de mindannyian enegedelmeskednek az “El Conejo” (Nyúl) névre hallgató elítéltnek, akinek a celláját Playboy-nyuszik díszítik. A 40 éves El Conejo, vagyis Teófilo Rodriguez irányítja a rabokat. Az alfahím szerepét harcban szerezte meg, de azzal tudta megtartani, hogy sikerült kiharcolnia a mostani, a rabok szerint álomszerű állapotokat.
A börtönőrök például csak azt ellenőrzik, hogy kintről mit akarnak behozni a börtönbe, de azt, hogy a vendégek mit visznek ki, azt nem, így például a rabok simán árulnak drogot a betérő látogatóknak. A karibi napsütésben rendszeresen rendeznek nagy bulikat, a börtönben van négy medence, amit ugráló gyerekek töltenek meg a bulik alatt. Néhányan ilyenkor grilleznek, de szoktak dj-t is hívni, az igazán jó hangulat kedvéért. A kábeltévé a cellákban alap.
A börtönt még Hugó Chavez elnök is kiemelte egy 2009-es beszédében, és bejelentette, hogy egy 54 rabos női részleget is létrehoznak a San Antonióban. A New York Times beszámolója szerint a szökések meglehetősen ritkák ebből a börtönből, és bár a biztonság nem az igazi még itt sem (tavaly például egy gránát több embert megölt), még mindig jobb a helyzet, mint Venezuela sok más börtönében, ahol a bandák véres összecsapásai, a felkelések, és az egyéb, erőszakos cselekmények nagyjából mindennaposak.
“Itt nagyobb a biztonság, mint az utcán” - véli El Conejo, aki mobiltelefonján szokta osztani az utasításokat, és börtönbüntetése után szívesen próbálkozna a politikusi pályával.
Tavaly a venezuelai börtönökben közel ötszáz ember halt meg, a kormány egy új börtönminisztérium létrehozását tervezi, hogy meg tudják oldani a zsúfoltság, bandaháborúk és szervezeti felépítés okozta problémákat.
“Nehezen tudnám elmagyarázni, hogy milyen ebben a börtönben az élet. Ez a legfurcsább hely, ahol életemben voltam” - mondta egy orosz női rab. Annak ellenére, hogy a börtönben a helyzet több mint szürreális, a kaotikus rendszernek megvannak a maga szépségei.
A luxuskörülményeknek köszönhetően van olyan rab, amelyik fotózza a cellatársait, megtanulta kezelni a Photoshopot, egy nagy montázst készít a rabokból, amint egy Hummernek dőlve ácsorognak.