Augusztus 31-én tartották a brit kannibál, Peter Bryan tárgyalássorozatának első felvonását. A magát Peckish Pete-ként emlegető (körülbelül „éhes Peti”), skizofréniával diagnosztizált férfi több embert is megölt, első áldozatát, a 21 éves Nisha Sheth-t 1993-ban verte halálra. Akkor még csak 22 éves volt – írja a Daily Telegraph.
Ezután nyolc évig a Rampton Secure Hospitalban ápolták, amely egy különösen erős biztonsági rendszerrel működő pszichiátria Woodbeck közelében. Az azonban nem tűnt fel az ott dolgozóknak, hogy a férfit nem kéne újra a lakosságra szabadítani, ezért elengedték. Ráadásul nem szigorú felügyelet alá, hanem egy olyan társintézménybe, ahol az ápoltak gondoskodhatnak magukról, és nem nagyon szólnak bele az életükbe.
Ezek után nem okozott neki nehézséget, hogy egyik barátját, Brian Cherryt megölje, testét feldarabolja, az agyát pedig vajon párolja meg – utóbbit jóízűen be is kebelezte. A rendőröknek utólag azt mondta, nagyon finom volt. Gyorsan be is vitték előzetesbe, de mielőtt még nagyon leült volna, már szállították is a Broadmoor kórházba (2004 áprilisát írjuk ekkor). Az sem vidám hely, a Rampton és az Ashworth mellett a három legkeményebben őrzött brit pszichiátria egyike.
Tíz nappal később már olyan otthonosan érezte magát, hogy egyik betegtársát meg akarta ölni: Richard Loudwellt egy kötéldarabbal fojtogatta, miközben a fejét a padlóba ütögette. Zenei aláfestésként, illetve, hogy az ápolók ne hallják, mi történik, a többi beteg a Small Faces Lazy Sunday-jét énekelték. („Nincs eszem, hogy aggódjak / Lehunyom a szemem és elszállok”, illetve „Nincs senki, aki meghallana, nincs mit mondani / És senki sem tehet ezen érzés ellen semmit”– ez is elhangzik a dalban, ha nyersfordítjuk.)
A 60 éves Loudwell hat héttel később meghalt, mindezt Bryan csupán annyival kommentálta: ha kicsivel több ideje lett volna, őt is megeszi. A kannibál sorsa a következő két hétben fog eldőlni. Talán őt is a konyhán alkalmazzák majd. Arról nincs információ, hogy cselekedeteiben a szexualitás szerepet játszott volna.