Kilenc évig élt anyja nyizsnyij novgorodi lakásába zárva egy orosz lány – írja a Daily Beast. Kátya Popovát véletlenül találták meg: anyja, az utcaseprő Anna Popova dzsuvás lakását próbálták meg kitakarítani az illetékes hatóságok, amikor észrevették, hogy valami nem stimmel a konyhával.
Popova a négy négyzetméteres helyiségben, macskák, patkányok és egy magnó társaságában élt tizenhárom éves korától. Merthogy anyja, akit a házban csak bolond Annaként emlegetnek, úgy vélte, hogy a külvilág túl sok veszélyt rejt. "Meg kell menteni őt a heroinfüggőktől, a leszbikusoktól, és a nemi erőszakolóktól" – magyarázta az asszony. A biztonság kedvéért az ablakokat fémráccsal látta el, és vaslemezzel borította.
2003 óta nem látott napfényt. "Néhány fiú kövekkel hajigálta az ablakunkat, ezért anyu azt gondolta, jobb lenne, ha nem is lenne ablak. Ha senki sem bántott volna minket, minden máshogy alakul." A fiúk az iskolában rendszeresen csúfolták – annyira, hogy még mindig elpirul, ha valaki erről az időszakról kérdezi. Állítása szerint a saját döntése volt, hogy soha többé nem akart iskolába járni.
Hihetetlen, de a lány eltűnése nem vetett fel kérdéseket az iskolában: senkit sem érdekelt, hová tűnt a hetedikes egyik napról a másikra, még a szomszédok sem firtatták. Csak akkor kezdtek mozgolódni, amikor bolond Anna lakásában elszaporodtak a csótányok. Néhány szociális munkás ugyan időről időre megjelent a lakásnál, de bolond Anna válogatott szitkokat óbégatott a bezárt ajtó mögül, így sosem jutottak be a lakásba. Fel is adták.
Élet a sötétben
Tavaly számlahátralék miatt kikapcsolták náluk az áramot, de ez sem változtatott semmin, Kátya helyzetén meg végképp nem: a fogságban tartott lány szemei még mindig nem szoktak hozzá a világossághoz, mivel csak gyertyával világíthatott.
Minden reggel ötkor, mielőtt bolond Anna elindult utcát seperni, három zárral biztosította, hogy lánya ne jöhessen ki börtönéből, majd a lakást is bezárta. “Értelmetlen volt arra kérnem, hogy hagyja nyitva az ajtót – akármit mondtam neki, tovább űzte a mocskos kis játékát."
Kátya magazinokat és könyveket olvasott, amelyeket anyja talált a szemétgyűjtőkben, esetleg vett neki. A konténerek tartalmát hazavitte, lánya pedig válogathatta szét mások mocskát. “Napjaim legnagyobbrészt azzal teltek, hogy kartont téptem apró darabokra, amelynek kilóját anyám másfél rubelért (tizenegy forint) adta el, vagy palackokat mostam, amelyeket húsz kopejkáért (majdnem másfél forint) tudott elpasszolni."
A rádióból próbált értesüléseket szerezni a külvilágról, illetve Cure-t hallgatott. A könyvek közül Carl Jung művei tetszettek neki a legjobban. “Élénken elkezdtem érdeklődni az emberi neurózisok, és pszichés rendellenességek iránt. Pszichológiai könyvekből tanultam meg, hogyan ismerjem fel, ha hazudnak nekem, vagy hogy miként barátkoznak az emberek. " Mély bánatára a patkánya nemrég elpusztult, holtteste még mindig a konyhában fekszik.
Szerencsére vannak új barátai: adományozók már kifizették a számlahátralékot, barátai szórakozni, vásárolni viszik. “Akárhányszor elhagyom a lakást, egy kicsit úgy érzem, hogy ez nem is én vagyok. Az igazi énem még mindig ezek közt a falak közt érzi csak jól magát." Megdöbbentő módon még mindig az anyjával él.
Szép család
A lány esete nem egyedülálló, ő a harmadik fiatal, akit a környéken saját családtagjai börtönöznek be. 2010 májusában Zsenya Barszukovot, egy tizenhárom éves fiút mentettek meg a hatóságok – ő nem is tudott beszélni, meztelenül mászkált, és hámozás nélkül ette a narancsot.
A Popováékkal szomszédos házból idén márciusban hallott egy férfi segélykérő sikolyokat, majd hívta a rendőrséget, akik betörték a gyanús lakás ajtaját. Odabent egy csontsoványra fogyott férfit találtak, egy fél vekni száraz kenyér, illetve két palack víz társaságában. Jurij Bausevet a testvére tartotta fogságban már csaknem egy éve, abban a reményben, ha fivére éhezik, övé lehet a lakás.