Színdarabbal, mézeskalács-sütéssel és zenével vészelik át a fogvatartottak az ünnepi időszakot. A takarodó is később van, soron kívüli beszélő viszont nincs.

„A karácsony? Az nagyon rossz. Előtte két héttel már érezni, minél közelebb kerülünk hozzá, annál nyomottabb az ember. Rosszul érzi magát mindenki” – mondta el a Velvetnek Jakab Krisztián arról, milyen a karácsony a börtönben. Két éve van benn, reményei szerint január végén szabadulhat. Szerepet vállalt a karácsonyi kulturális programban, szintizik és énekel („igyekszem úgy játszani, mintha a kicsi páromnak tenném”). Gyakorlata van elég: a Magyar Rádió Gyermekkórusában kezdte, főiskolás éveiig folyamatosan foglalkozott zenével.

„Én a Venyigében vagyok, onnan látni lehet az utcát, a külső életet. Rossz, amikor a házakat kidíszítik, kivilágítják, ahogy a családok sietnek kisgyerekekkel – ezt bentről figyelni nem annyira szívderítő, de igyekezni kell pozitívan gondolkodni.” Megjegyezte, neki sokat segít, hogy szerelme várja, havonta egyszer találkoznak, jövő héten láthatja újra. Tartják egymásban a lelket, ez neki is segít úgy hozzáállni a hátralévő büntetéshez: minden nap eggyel közelebb kerül ahhoz, hogy hazamenjen.

„Bizonyos szempontból könnyebb, ha valakinek nincs senkije, akkor

Hírek a börtönben

„Mindenről értesülhetünk, aki akar, újságra is előfizethet, tévézni is lehet. Csak nem mindenki él ezzel a lehetőséggel. Sőt, elenyésző százalék akar. A híradásokból persze a bűncselekmények érdekelnek mindenkit, főleg, ha ismert emberek kerülnek nehéz helyzetbe. De látjuk, hogy társadalmi szinten ez mindennapos dologgá vált: már nem akadnak fenn az emberek azon, ha valaki börtönben volt."

könnyebben felveszi az itteni ritmust, de nagyon sajnálom azokat, akiknek nincsen családja. Ennek is van egyfajta szépsége, sok dolog derül ki ebben a formában egy kapcsolatról. Az ember a hétköznapokban ki nem mondott, ki nem emelt dolgokat vesz észre a párjában, és szóvá teszi. Nem csak arról van szó, hogy „helló, milyen volt a munka, semmi, fürdés, aztán lehet menni aludni”.”

Már van munkahelye, amint szabadul, kezdhet is egy fuvarozócégnél. "Emellett fordítani fogok otthon" – beszél néhány nyelven, ebből fognak megélni. Semmiképpen sem szeretne ide visszajönni. „Leginkább elfelejteni szeretném, de annyira kénytelen vagyok emlékezni, amennyi intő jelként áll előttem.”

Igyekeznek jobbá tenni

A büntetés-végrehajtási (bv) szervek az ünnepi időszakban (is) kulturális programokat szerveznek a fogvatartottaknak. A Velvet megnézhette a karácsonyi műsor – versmondás, ének, és egy kisebb színdarab – főpróbáját, amelyet a hét folyamán a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet három objektumában adnak elő. Mint azt Török Edina bv. őrnagy, osztályvezető kifejtette, a Gyorskocsi, a Venyige és a Nagy Ignác utcai objektumok összefogásával verbuváltak társulatot. „Rengeteg versünk és jelentkezőnk van, a nevelők most ezt a csapatot válogatták össze, hogy könnyebbé tegyék az ünnepeket a többieknek. Már egy jó hónapja készülünk a műsorra, kellett a csapatmunka.”

Ami nem volt egyszerű: az élelmezéstől a nyilvántartási osztályig mindenkinek együtt kellett működni, mert a fogvatartottak mozgatását akkor is össze kell hangolni, ha intézeten kívüli mozgatásukra vagy tárgyalásra kell vinni őket.

„A nevelők nagyon kritikus szemmel válogatnak: sokan gondolják, hogy ki tudnának állni, de amikor van egy hatvan fős fogvatartotti létszám, és ki kell állni eléjük verset mondani, az azért nem olyan egyszerű. De aki kimarad, őket is bevonjuk más tevékenységekbe – nyilván, akinek bármi iránt affinitása van, azt nem törjük le.” Most épp ez az egyetlen kultúrcsoportjuk működik, de a tagok összetételét mindig megújítják.

Aki nem itt működik közre, az idén például mézeskalácsot sütött, fát faragott, karácsonyfadíszeket készített. A fogvatartottak is jelezhetik igényeiket, ezek közül próbálják megtalálni azokat a tevékenységeket, amelyek segítenek átvészelni ezt a nehéz időszakot. Mint az osztályvezető megjegyezte, nyilván az önbecsülésükben is rengeteget mozdít előre, hogy fontos munkát végeznek, és másoknak értéket tudnak továbbítani. A jelmezeket maguk készítik varrógéppel.

"Ha jobban meggondolom, lehet, hogy ez az igazi karácsony. Itt nem a plazmatévé mérete határozza meg a karácsony értékét, hanem hogy egy nagyon komoly műsorral készülnek a társaiknak. Amikor olyan csoportunk van, és igény is mutatkozik rá, szoktunk tartani egy előadást, amelyen részt vehetnek a csoport tagjainak hozzátartozói."

Ez idén azért nem valósul meg, mert télapó-műsort szerveztek: a nagycsaládosokhoz bejöhetett egy felnőtt, és az összes gyerek. A fogvatartottak között találtak egy télapót, aki leült közéjük, és mesét olvasott nekik. Aztán kaptak csomagot is: a kiétkezés alkalmával a fogvatartottak csokoládét vásárolhattak, amelyből az apák csomagot állíthattak össze a gyerekeknek, a pakkokat pedig a télapó név szerint osztotta ki, míg a szülők beszélgettek a gyereksarok mellett.

„A bíróság kiszabott egy ítéletet. Ez az ő büntetése, nem pedig, hogy ezt a két-három-négy évet egy zárkában kell töltenie. Attól lesz belőle talán

Ünnepek a börtönben

A karácsony mellett húsvétot, anyák napját, Valentin-napot, augusztus 20-át és október 23-át is ünnepelnek minden évben. A költészet napjáról is megemlékeznek, de mint azt Török Edina kifejtette, az anyák napja, a karácsony, és a Valentin-nap a legfontosabb. „Mindenkinek van barátnője, felesége, ilyenkor szerelmes verseket vagy darabot szoktak színpadra vinni. Nem magyar ünnep, de ez is alkalom a szeretet kinyilvánítására. A legfontosabb pedig a családi kapcsolat fenntartása: abból fog később táplálkozni, és ha az nem marad meg, akkor nehéz újra talpra állni.”

egy kicsit jobb ember, ha olyan élményekkel töltjük el, amiből azt látja, hogy így is lehet. Leülhet a gyerekével, és megmutatja neki, hogy a bv.-ben hogyan sütötték ki a mézeskalácsot. És ez a közös program többet adhat, mint bármi más. Itt elveszíti az értékét a pénz, a nagyobb ajándék, helyette inkább érzelmek kerülnek átadásra, és kisebb, jelképes ajándékok, amik ettől fontossá válnak: egy vers, egy maga készítette mézeskalács, vagy akár egy hajó, amit gyufából, gyufás skatulyából készítettek.”

A rabok közösen, maguk készítette darabokkal díszítik a fenyőfákat, minden körletrészen külön karácsonyfa áll. Ünnepi étrendet is kapnak: hal és sütemény, vagy más édesség kerül az asztalra. Mindhárom nap karácsonyi menetrenddel zajlik, akinek a jogszabály lehetővé teszi, szinte reggeltől estig zárkán kívül tartózkodhat, folyamatosak a programok – a már említettek mellett műsort ad a magyar evangéliumi börtönmisszió, és szellemi vetélkedőket is rendeznek. A zárt láncú videórendszerben ünnepi műsorokat adnak,  a tévézési idő is hosszabb. A kereskedelmi tévéknek is lenne mit tanulniuk: „minden karácsonyra felkészülünk aktuális filmekkel”, jegyezte meg az őrnagy.

„Nyilván nehéz a börtönben a karácsony, hiszen fogvatartottak  gyerekeik, szeretteik kint vannak, de igyekszünk átsegíteni őket ezen. Mi, büntetés- végrehajtási dolgozók is mindig támogatjuk egymást, hogy úgy zárhassuk az évet: igen, megtettem, amit emberként megtehettem.”