horoszkóp

Kalandos élet után elhunyt az utolsó montanai madám

2012.03.25. 14:54
A kilencvennégy éves asszonynak többször meggyűlt a baja a törvénnyel: egyszer a saját férjét lőtte agyon kártyázás közben. Amerika legrégebbi kupleráját vezette, és mindenki úgy ismerte, mint egy kedves, jóságos nénit.

Elhunyt Ruby Garrett, Montana legidősebb madámja, aki a majdnem százéves, patinás múltra visszatekintő Dumas Hotel nevű kuplerájt vezette a montanai Buttéban. A hotelt 1890-ben nyitották meg, és mindmáig ez Amerika leghosszabb időt megért kuplerája. Ruby Garrettet egy montanai öregek otthonában érte a halál.

A tisztes kort megért hölgynek hosszú és eseménydús élete alatt többször meggyűlt a baja a törvénnyel. 1959-ben például a saját férjét lőtte agyon, amikor az épp a cimboráival kártyázott. Garrett a tárgyaláson azzal védekezett, hogy a férfi rendszeresen verte őt, és ezt mások is igazolták: elmondásuk szerint akkor is felismerhetetlenné volt verve az arca, amikor besétált a kaszinóba, hogy végső elkeseredésében végezzen a férjével. Végül a gyilkosság vádját emberölésre módosították, és a nőnek mindössze kilenc hónapot kellett rács mögött töltenie.

A Dumas Hotel bezárása után újabb hat hónapra kellett bevonulnia, ugyanis az adóhatóság felfedezte, hogy 1975 és 1978 között úgy ötvenezer dollárnyi adót elfelejtett befizetni.

A Dumas bordély a montanai Butte városában
A Dumas bordély a montanai Butte városában

Garrett ekkor már meglehetősen szegényen élt, így a barátai dobták össze neki a mellékbüntetésként kirótt tízezer dolláros pénzbírságot, majd egy nagyszabású partival búcsúztatták az épp börtönbe vonuló egykori madámot.

A kalandos életű asszonyt madám mivolta ellenére mindenki szerette, hiszen akik ismerték, azt mondták róla, hogy pontosan olyan, mint egy kedves, öreg nagymama. "Csodálatos öreg csataló volt, egy igazi intézménye a városnak" – mondta róla Bob Butrovich, a Butte egykori seriffje, aki annak idején végleg bezáratta a Dumas House-t. Az egyébként mélyen vallásos hölgy élete alkonyán sem bánta meg bűneit. "Biztos, hogy soha nem lett volna belőlem irgalmasnővér vagy apáca, de azért néhány dolgot máshogy csinálnék" – nyilatkozta nem sokkal halála előtt.