A világ második legkedveltebb plasztikai műtétje a mellnagyobbítás, 2010-ben 1,5 millió nő csináltatott magának új melleket. A legtöbben mégsem tudják, hogy a szilikonos mellimplantátumnak 50 éves története van.
Aki először átesett rajta
Timmie Jean Lindsey, 1962 tavaszán feküdt műtőasztalra a Jefferson Davis kórházban, Texasban. Két óráig tartott melleinek megnagyobbítása - írta a BBC.
Lindsey most 80 éves. „Tökéletesnek találtam őket. Puhák voltak és olyanok, mint egy igazi mell. A férfiak utánam fütyültek az utcán." Annak ellenére, hogy az operáció után megnőtt az önbizalma és élvezte az extra figyelmet, sosem tervezte, hogy mellnagyobbításon esik át. Lindsey azért ment be a kórházba, hogy eltávolítsa a mellén lévő tetoválást, és az orvos megkérdezte tőle, hogy nem akar-e ennek az új műtétnek az önkéntes alanya lenni. "Jobban örültem volna, ha a füleimmel foglalkoznak. Azok ugyanis olyanok voltak, mint Dumbo fülei. Üzletet ajánlottam." Az orvosok rábólintottak a dologra, és az üzlet megköttetett.
A sebészek, Frank Gerow és Thomas Cronin voltak. Frank Gerow egy műanyag zsákba vért tett, és azt mondta, hogy pont olyan, mint egy női mell – mesélte el az implantátum felfedezésének történetét Teresa Riordan, az Innovációk története melyek szebbé tettek bennünket című könyv szerzője.
Hogyan kezdődött?
Az implantátumokat első ízben mégsem egy ember, hanem egy Esmeralda nevű kutya kapta meg, a prototípus rendkívül egyszerű volt.
„Én voltam a felelős a kutyáért. A bőr alá helyezett implantátum néhány hétig maradt Esmeraldában, utána egyszerűen kirágta a varratokat" – mesélte el Thomas Biggs, aki sebészgyakornokként tevékenykedett Gerow és Cronin mellett.
A műveletet sikeresnek ítélték, és Gerow úgy vélte, az implantátum olyan ártalmatlan, mint a víz. Nem sokkal később az orvosok elkezdték a megfelelő nőt keresni, akin ki lehetett próbálni az új technológiát.
Timmie Jean Lindsey-nak csak ködös emlékei maradtak arról a napról. „Amikor visszatértem a műtőből, úgy éreztem, valami nyomja a mellkasomat. Valami nehéz. Három vagy négy nap múlva múlni kezdett a fájdalom. Az orvosok elégedettek voltak a munkájukkal. De még nem tudták, mi van a kezükben. Nem voltam elég bölcs ahhoz, hogy meglássam, milyen nagy dolog ez."
Cronin 1963-ban bemutatta találmányát a Nemzetközi Plasztikai Sebész Szövetségnek. Az orvosok megőrültek az új technológiától. Ez volt ugyanis az a korszak, amikor Amerika a mellek felé fordult, piacra került a Playboy, Barbie és a filmsztárok is hatalmas melleikkel varázsolták el a nézőket. Marilyn Monroe és Jane Russell határozták meg a trendet, a nők nagyobb melleket akartak. A kitömött melltartók is népszerűek voltak, de a csajoknak valami más kellett.
Szivacs, szilikon, üveglabda
Az első időkben szivacsot használtak, ami jól működött egy darabig, de aztán a szivacs megkeményedett. Ekkor került előtérbe a szilikon. A háború utáni Amerika imádott mindent, ami mű volt. Mégsem az USA-ban használták először a szilikont. A japánok prostituáltakon tesztelték az új anyagot. A közvetlenül a mellkasba beadott szilikon viszont számos mellékhatással járt. A beadás helyén a mell egyszerűen elüszkösödött.
Az USA-ban beültetett implantátumokkal szerencsére nem történt hasonló, de azért nem volt teljesen problémamentes. Sokszor keletkeztek hematómák, rostos tok nőtte körbe a szilikont, amitől az megkeményedett. Az évek alatt a technika kifinomult, az implantátumok egyre jobbak lettek.
"Az első időkben négyféle méret létezett: nagy, közepes, kicsi és pirinyó. Mára már 450 lehetőség közül választhat a páciens" – mondta Biggs.
Azóta a világ második legelterjedtebb plasztikai műtétévé vált a mellnagyobbítás (az első a zsírleszívás), de számos országban az első helyen áll. És nem csak azok vetik alá magukat a műtétnek, akik tökéletes testet akarnak, sokan a mellrák után választják, helyreállító-műtétként. Ez volt az, ami Gerow-t és Cronint is motiválta az új eljárás megalkotásában.
Timmie Jean Lindsey sokáig nem beszélt róla, min esett át, csak évtizedekkel később mesélte el a családjának és a barátainak. 50 évvel később még mindig elégedett az eredménnyel, bár az idő múlását nem lehet megállítani. „Azt gondolhatnánk, hogy ott maradnak a helyükön, de nem, ezek is megereszkedtek az évek során. Ez meglepett. Azt gondoltam, ott maradnak, ahol voltak. Elég félelmetes tudni, hogy én voltam az első, aki átesett ezen."
Mikkel próbálkoztak az orvosok?
Injekció: A paraffint az 1890-es években próbálták ki, de nem lehetett vele hosszú távú hatást elérni, mert a test más részeibe vándorolt.
Transzplantáció: az 1920-1930-as években az orvosok azzal kísérleteztek, hogy a mellbe a test más részéből nyert zsírt helyeztek be.
Beültetés: Az 1950-es években az orvosok számos anyagot ültettek be páciensekbe. Poliuretán, szivacs, fa- és üveglabdák egyaránt használatban voltak.
Monroe megműttette vagy sem?
Marilyn Monroe nem tudta elkerülni, hogy azzal vádolják, megnagyobbíttatta a mellét. Anthony Summers – aki Monroe-ról írt könyvet – azt mondja, sokakat megkérdezett, akik jól ismerték a színésznőt, köztük Billy Travillát, aki ruháit készítette és a szeretője is volt. Summers nem talált arra utaló jelet, hogy a színésznőt valaha is megoperálták volna.
Thomas Noguchi, Monroe boncoló orvosa több műtéti heget is talált a testen, de ezek a vakbélnél és az epehólyagnál helyezkedtek el. Arra viszont semmi nem utal, hogy a melle alatt is lettek volna műtéti hegek.