Szétveri az adományozási szokásokat a turkálómaffia

Az utóbbi évtizedben - vélhetően főleg a tömeges EU-csatlakozások utáni piacnyitás miatt - elterjedtek Magyarországon a second hand ruhaboltok, a kilós butikok és a turkálók. Ezek többsége a Union Jacket, azaz a brit lobogót tűzi ki, azt állítva, hogy a brit háztartások leselejtezett, de még simán viselhető ruháit árulja. Amint az a Pénzcentrum cikkéből kiderül, a turkálók eleinte a rosszabb anyagi körülmények között élőket célozták meg, mára azonban a trend megváltozott. Egyre több tehetős vásárló megy ezekbe a boltokba, és a betérők többségét a középosztály tagjai alkotják.

Nagy-Britanniában stabilan kialakult egy ezeket a boltokat kiszolgáló rendszer, amely a bizalmon alapult. A jótékonysági szervezet végigjárja az adott brit település lakóövezeteit, minden lakásba bedob egy zacskót és egy tájékoztatót, majd a lakók megunt, de még használható ruháikat, kiegészítőiket, játékaikat ezekbe beletömik, a zacskót pedig kirakják lakásuk elé. Itt jön képbe a bizalom: a lakók bíznak abban, hogy a jótékonysági szervezet lesz az, amelyik begyűjti a zacskókat, elviszi a raktárába, szortírozza, kitisztítja, majd exportálja keletebbre. A magyar, lengyel, ukrán stb. vállalkozások ezeket megvásárolják, és a fent említett boltjaikban eladják. A ruhaeladásból befolyt pénzt a brit szervezetek pedig valamilyen jó ügyre költik el.

Kelet-Európa borítja a rendszert

Az emlegetett bizalom azonban gyorsan megszűnt, amint a 2000-es években tömegesen jelentek meg a közép-kelet-európai ruhagyűjtők. Ők a nyilvánvalóan a jótékonysági szervezeteknek kitett ruhászacskókat elemelték, így egyre kevesebb jutott el közvetlenül a szervezethez.

Bálint Zsuzsanna, a second hand ruházattal foglalkozó Angex 2004 Kft. vezetője is megerősítette, hogy "a háztól házig [door to door] gyűjtés eltűnőben van", mivel "sok kirakott ruhát egyszerűen ellopkodnak". Szerinte jobban terjed a konténeres gyűjtés, az iskolai gyűjtés, illetve az emberek szívesebben viszik a ruháikat ún. charity shopokba. Bálint szerint elmondható, hogy a sok kelet-közép-európai vállalkozás miatt "átalakulóban van a piac". A hatalmas kereslet az egyik oka, hogy a magyaroktól a fehéroroszokig sok nemzet kereskedői lepték el a brit városokat – mondta Bálint Zsuzsanna.

A second hand piac további nehézsége, hogy az árak 2009 óta folyamatosan nőnek – mondta Kovács Zoltán, az Easyget Textile Kft.-től. A zacskós ruhák ellopásából "botrányok is voltak" – mondta Kovács, aki szerint ezen változtatott, hogy "az emberek odavihetik a ruhájukat a szervezetekhez". Szerinte problémát jelent, hogy Lengyelországba és Ukrajnába is egyre több ruhát visznek ki, mivel "a kereslet növekedése akár áruhiányt is okozhat".

Vidéken divat a bedobott zacskó

"Többnyire a legközelebbi charity shopban szoktam leadni a használt ruháinkat" – mondta a Londonban élő Gabi. "Néha használom azokat a ruhagyűjtő zacskókat is, amiket a postaládába dobnak, de ezeknél mindig megnézem, rajta vannak-e az internetes feketelistán. Vannak ugyanis olyan cégek, amelyek nem jótékonyságból gyűjtenek ruhát, hanem szimpla vállalkozásként. Nekik nem adok" – tette hozzá.

Réka élt egy darabig vidéken is Angliában, és azt meséli, ott gyakorlatilag kétnaponta bedobott hozzá valami jótékonysági cég egy ruhagyűjtő zsákot. "Rá volt írva, hogy mikor gyűjtik, bele kellett tenni a ruhát és kirakni a ház elé a megfelelő napon." Mint mondja, mióta Londonban laknak, alig kapnak ilyen zsákokat, talán havonta egy, ha érkezik. A felesleges ruhákat nem a zsákos jótékonysági gyűjtőknek szokta odaadni, hanem legutóbb például a gyerekei általános iskolája osztott zsákot a szülőknek, és az iskola kapta a ruhák eladásából befolyó pénzt.

Fontmilliós biznisz

Megkerestük az egyik ruhagyűjtő jótékonysági szervezetet, a ClothesAidet, amelynek egyik képviselője, Megan Weston korábbi közleményeiket ajánlotta. Ezek szerint a londoni rendőrség már tavaly felhívta a segélyszervezetek figyelmét a ruhatolvajokra. Az említett lopásokon kívül azzal a trükkel is élnek a kelet-európai bandák, hogy a segélyszervezetek zacskóit lemásolják, és azokat dobják be a postaládákba. Így persze hozzájuk kerül az adománynak szánt ruhanemű (aminek eladásából amúgy évi 1,4 millió font adomány gyűlik össze a ClothesAid adatai szerint).

"A jótékonysági zsákos csalás egy növekvő fenyegetés, ami a szervezett bűnözői bandáknak fontmilliókat hoz, kihasználva a társadalom jóakaratát és ellopva a segítséget a társadalom legsebezhetőbbjeitől" – mondta egy a témáról szóló konferencián Adrian Leppard, a londoni rendőrség felügyelője. Szerinte nemzeti szintű fellépésre van szükség a bandák ellen, amelyek az ajtók elé kitett ruháknak már a 15 százalékát lenyúlják. A BBC szerint további nyomasztó adat még, hogy a tonnánként 700 fontért eladható ruhák feketekereskedelme évi 14 millió fontos kárt okoz csak Nagy-Britanniában.