A Titanic éppen száz éve, 1912 április 15-én, hajnalban süllyedt el, mégpedig a leginkább elfogadott verzió szerint azután, miután összeütközött egy jégheggyel. A katasztrófának körülbelül ezerötszáz halálos áldozata volt. A jéghegy-verziót azonban sokan nem fogadják el, és más magyarázatokat keresnek arra, hogy miért is veszett oda az elsüllyeszthetetlennek hitt hajó.
Biztosítási csalás
A leginkább népszerű teóriáról egy Robin Gardiner nevű férfi több könyvet is írt. Ezek szerint a Titanicot üzemeltető társaság, a White Star Line a Titanic helyett annak két évvel korábban elkészült testvérhajóját, az Olympicet süllyesztette el, méghozzá direkt, hogy besöpörje a hajó elvesztéséért járó biztosítási pénzt. Erre Gardiner szerint azért volt szükség, mert az Olympic korábban egy ütközés során már súlyosan megsérült, javítása óriási pénzbe került volna, biztosítva pedig nem volt. A teória szerint a White Star Line így próbált meg egyfelől megszabadulni a sérült Olympictől, illetve hozzájutni a pénzhez. Gardiner teóriáját csak a Titanic roncsának 1985-ös feltárása tudta megcáfolni.
Német tengeralattjáró
Egy másik elterjedt összeesküvés-elmélet arról szól, hogy nem jéghegy volt a ludas, hanem az 1912-ben már javában az első világháború kirobbantására készülő német hadsereg egyik tengeralattjárója süllyesztette el a Titanicot, a később bűnbaknak kikiáltott jéghegy mellett rejtőzve. A teóriát az is alátámasztotta, hogy az életben maradt utasok közül sokan arról számoltak be, hogy robbanásszerű hangokat hallottak a hajón, miután az állítólag nekiment volna a jéghegynek, illetve sokan látni vélték egy ismeretlen hajó keresőfényeit is, miközben a mentőcsónakokkal igyekeztek távol kerülni a süllyedő Titanictól.
A tengeralattjárós történet fintora egyébként az, hogy a Titanic az első világháborúban csapatszállító hajóként funkcionáló testvérhajója, az Olympic – vagyis Robin Gardiner fentebb vázolt teóriája szerint maga a Titanic – az első világháború alatt nekiment, és elsüllyesztette a németek U-103 számú tengeralattjáróját. Az első világháborúban egyébként ez volt az egyetlen eset, hogy hadihajót süllyesztett el egy szállítóhajó.
A múmia átka
Egy másik ismert legenda a Balszerencsés becenéven emlegetett múmiát okolja a szerencsétlenségért. A Balszerencsés egy egyiptomi papnő holttestének a bebalzsamozott maradványa, és a legenda szerint az 1890-es évekbeli felfedezése óta mindenkire balszerencsét hoz, aki birtokolja. Történetünk idején épp a British Museumban volt kiállítva, ahol a látogatók különös, megmagyarázhatatlan eseményekről számoltak be, amikor a múmia közelébe értek. A Balszerencsést nem sokkal a Titanic kihajózása előtt megvásárolta egy William Thomas Stead nevű újságíró, aki titokban csempészte fel a hajóra, és a múmia átka okozta a Titanic hajótörését. Mindebből természetesen egy szó sem igaz, hiszen a múmiát – néhány kivételes esettől eltekintve – mindvégig egy egyiptomi múzeumban őrizték, és a British Museumban csak a szarkofág volt kiállítva.
Tűz, jégtábla, délibáb
A most következő három elmélet már jóval komolyabb, mint az előző. L. M. Collins, nyugalomba vonult hajóskapitány, a saját megfigyeléseire és a Titanic jelentéseire támaszkodva állítja: nem jéghegynek, hanem egy úszó jégtáblának ütközve süllyedt el. A hajóról ugyanis ködöt jelentettek, ám rajtuk kívül senki más nem észlelt a környéken ködöt, Collins szerint pedig egy jégtáblát nézhettek ködnek, amit – mivel közel volt a vízszinthez – érthető okokból nem vettek észre, amikor az az óriási hajó közelébe érkezett. Egy Tim Maltin nevű történész a korabeli időjárásjelentéseket vizsgálva az elmúlt hetekben új teóriával állt elő: szerinte a rendellenes időjárási viszonyok miatt délibáb keletkezett a tengeren, és ettől nem vette észre a Titanic legénysége a jéghegyet.
Robert Essenhigh, az Ohio State University mérnök-tanára teljesen más teóriával állt elő: szerinte a Titanic azért haladt túl gyorsan, mert a hajó szénraktáraiban öngyulladás miatt izzani kezdett néhány szénkupac, amelyeket a veszély elkerülése miatt a kazánba lapátoltak, és így érték el a veszélyesen nagy sebességet. Essenhigh sem az ujjából szopta az elméletét: egyrészt korabeli feljegyzésekkel bizonyítja, hogy a Titanic kikötéseikor – Southamptonban és Cherbourgh-ban – a hajó személyzete helyi tűzoltókat hívott, mert már akkor izzani kezdett a raktárakban felhalmozott szén, másrészt pedig a nagy mennyiségű szén öngyulladása egyáltalán nem volt ritka a korabeli gőzhajókon.
A százéves átok
Habár valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, hogy mi történt valójában, a Titanic baljós végzete máig kísért. A Fred. Olsen Cruise Lines nevű társág, amely négy hajóval szervez turistautakat, a százéves évforduló alkalmából egy Titanic-emlékutat is összehozott, amely a szerencsétlenül járt hajó egykor tervezett útvonalát járta volna be a Balmoral nevű hajóval, tizenkét nap alatt, az utazásért pedig koponyánként nyolcezer fontot kellett leszurkolniuk az utasoknak. A pontosan száz évvel a Titanic kihajózása után, rövid szertartást követően elinduló Balmoralnak azonban először a rossz időjárás miatt kellett visszafordulnia, majd a fedélzeten tartózkodó Tim Rex, a BBC ötvenhat éves operatőre kapott szívrohamot, ami miatt a hajónak ismét meg kellett szakítania az utazást.