A független filmek egyik legnagyobb hatású producere, Cassian Elwes New Yorkból repült Los Angelesbe, de az utazást kissé megzavarta egy, a már elejétől fogva furán viselkedő férfi, aki annyira instabil volt, hogy le kellett szállni miatta Denverben, hogy leszállíthassák a gépről. Elwes tevékeny részese volt a történetnek, és a tapasztalatok annyira mélyen hatottak rá, hogy a balhé szinte minden részletét megosztotta a világgal Twitteren.
Helycsere
“Mindenképp le akarom ezt írni, mielőtt elfelejtem, pedig éjjel 3:45 van. Most értem haza. Este 9-kor szálltam fel egy New Yorkból Los Angelesbe tartó gépre” - kezdte a sztorit a producer. “Hátramentem a helyemhez, amit külön foglaltattam hátra az ablak mellé, látom, hogy ott ül valaki. Egy húszévesnek kinéző (később kiderült, hogy 32 volt) srác, tele tetoválásokkal. Talán bandatetoválások voltak. Mondtam neki, hogy az az én helyem, amire egy baszd meg választ kaptam. Leültem mellé csendesen motyogva. Magára húzta a kapucniját, és nekidőlt a falnak, mintha aludna. Két perccel később érkezett egy japán pár, akik egymás mögé kaptak jegyet. Megkértek, hogy cseréljünk, hogy egymás mellett tudjanak ülni."
Baszd meg
"Egy órával a leszállás előtt a japánok beszélgetnek, amikor a kapucnis felállt, hátrament és a galériánál támasztotta a fémfalat. A stewardessek nem törődtek vele. Utána visszaült a helyére, a japán pár elhúzódott mellőle. Elkezdett széttépni egy újságot, és nyalogatni a papírokat. Aztán a magazin darabjait ráragasztotta az előtte lévő minitévére. Utána ismét felállt, de most a gép elejéhez ment. Nehéz volt nem szólnom valamelyik hölgynek, hogy furán viselkedik. Egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet ott álldogálnia, ahol az összes ajtónyitó gomb van.
Ott állt, mint aki öt percen belül verekedni akar. A japánok aggódva figyelték. Odamentem a stewardessekhez, hogy nincs-e a gépen egy légi marsall, aki oda tudna hozzá ülni beszélgetni. Azt mondták, nem fedhetik fel magukat, és csak a pilótafülkét védik. Felhívta a kapitányt, aki elmondta, hogy van egy szolgálaton kívüli marsall is a gépen. El akart menni, de a marsall elállta az utat. Ráöntötte a vodkáját, még több bazmeg kíséretében" - mesélt el minden részletet a rendező.
A történet itt vett váratlan fordulatot, ugyanis Elwes odaült a férfi mellé, hogy ha már a marsallnak neki nem sikerült lenyugatni, neki biztosan összejön, de először rendőrnek, vagy biztonsági embernek nézte. Miután elmondta, hogy egyik sem, elkezdtek beszélgetni a filmekről. “Bűzlött az alkoholtól. Szereted a filmeket? Baszd meg. Jársz filmekre? Baszd meg. Írsz egyáltalán? Baszd meg. Igen” - zajlott le az izgalmas beszélgetés, utána a rendező megkérte, hogy mutassa meg, mit írt le. Kiderült, hogy a Marco nevű férfi történetet írt tegnap, ami iránt persze nagyon érdeklődött új barátja, illetve kiderült az is, hogy New York keleti részén nőtt fel, ahol leginkább heroinozással töltötte az idejét, mellette pedig tengerészgyalogos volt.
Zöld pirulák
“Elővett egy üvegcsét, tele zöld pirulákkal, de amikor be akarta őket venni, megmozdult a repülő, és az összes szétgurult” - ijedezett kicsit Elwes, aki ezután megkérdezte, írt-e már valaha a tengerészetről, de itt keményebb lett a hang: “Nem tudok róla írni. Baszd meg, nem akarok róla beszélni. Annyi lelőtt embert láttam, amennyit senkinek nem szabadna.” A rendező itt érezte, hogy nyeregben van, ezért azt mondta a marsallnak, szóval tudja tartani két órán keresztül, de itt kiderült, hogy már megbeszélték, hogy leszállnak Denverbe nagyjából húsz perc múlva. “Eközben Marco mindent el akart mesélni a tetoválásairól. Felhúzta az ujját, amin a madonna volt. Azt mondta, heroint lő a szemeibe.”
Elwes itt már azt hazudta, hogy nagyon gyorsan megérkeztek Los Angelesbe. “Amint landoltunk, Marco elkezdte ismételgetni, hogy ne felejtsem el. Azt mondtam, elmegyek vécére. Bejött két rendőr, rátették a karperecet és elvezették.” A repülő még hosszú ideig állt Denverben, a rendezőt pedig megkérték, hogy tegyen vallomást, majd ismét látta Marcóval már több rendőr hadakozik.
A tanulság
A rendező természetesen levonta a tanulságot: “Ekkora jöttem rá, hogy a háborúk szétbasszák a gyerekeink lelkét. Egy egész generációt hazaküldtek és elcsesztek. Megtaláltam az egyik tablettáját a padlón, egy nő megnézte, milyen fajta. Clonazepam volt, bipoláris betegek szedik. Kemény. Biztos izgult a repülés miatt. Megnéztem a jegyzeteit, ezt írta: ‘Mindannyian szeretjük azt, akit gyűlölünk. Vér. Kéj. Quennsben születtem. Elvesztjük a reményt.' Marco, ígérem, nem felejtelek el.”