Minden társadalmi normát felrúgva élték életüket a Wallmeyer-nővérek. Loptak, drogoztak, ölni próbáltak, de legfőképp éheztek. Nagyon súlyos anorexiájuk volt, és gyakran már ők kívánták a saját halálukat. A halál végül egy háztűz alakjában ragadta el az ikreket.

Tűz ütött ki kedden az ausztráliai Melbourne közelében fekvő Geelongban, egy lakásban. Hamar kiderült, a ház a 42 éves ikerpáré, Clare and Rachel Wallmeyeré volt. A testvérek azáltal váltak ismertté világszerte, hogy súlyos anorexiával küzdöttek.

Wallmeyeréket a lap élő csontvázaknak nevezi, akik többször is megjelentek az ausztrál televíziókban, hogy betegségükről beszéljenek. Az utóbbi években szomorúan és rezignáltan beszéltek saját sorsukról: soha nem voltak szerelmesek, soha nem volt munkájuk és hitték, már csak idő kérdése, és meghalnak.

Bűn és bűn

Tűzhalálukban azonban semmi szándékosat nem találtak a geelongi nyomozó hatóságok, a tűz balesetszerűen csaphatott fel, az ausztrál MSN szerint egy hanyagul eldobott cigicsikk miatt. Ez azért is lényeges momentum, mert pletykák keringtek az utóbbi években arról, hogy az ikrek megpróbálták a halálba segíteni egymást. Egyszer a rendőrséget azért riasztották a házukhoz, mert Rachel meg akarta fojtani Clare-t. Ez ügyben később ejtették a vádakat.

A média érdeklődésének fénykörébe azután kerültek, hogy bebörtönözték őket, mert Ian von Einem szerint csak így lehet megállítani az önpusztításukat. Emellett lopásért, drog hatása alatti vezetésért, sőt azért is indult ellenük eljárás, mert valakit egyikük a sínekre lökött. Rachel ez utóbiért 21 hónap felfüggesztett börtönt kapott.

A hosszútávfutók magányossága

A két nőről nehéz elhinni, hogy egykor sportra is képesek voltak, pedig versenyszerűen futottak le hosszabb távokat. Ráadásul szenvedélyesen érdeklődtek a bioorvoslás és a testnevelés iránt. Aztán két évtizede elkezdte őket felfalni az anorexia, és a súlyuk 25,5 kg közelébe csökkent. Orvosok szerint a csontszerkezetük egy 70-100 év közötti idős emberének felelt meg.

A futás okozta részben a vesztüket: étkezési zavaraik összeegyeztethetetlenek voltak a sok kalóriát égető maratonokkal. 1996-ban már kórházba kellett vonulniuk. Akkoriban egyikük egy helyi lapnak a "lélekben tátongó fekete lyuknak" nevezte a betegséget. Arról is beszéltek, mit fogyasztanak egész nap: egy kis gerezd görögdinnyét, diétás kólát, kávét és rengeteg hashajtót. Végül senki sem maradt mellettük, ahogy Rachel megfogalmazta: "Legalább végül együtt halunk meg".