horoszkóp

Miért kellett meghalnia a Magyarországon rekedt amerikai nőnek?

mm
2012.10.25. 18:41 Módosítva: 2012-10-25 18:57:33
Meghalt az a magyar származású, amerikai nő, aki több mint egy héten keresztül nem talált olyan repülőgépet, ami hazavitte volna. A nő súlyos cukorbeteg, mozgássérült és erősen túlsúlyos volt, dialízisre szorult. Azt nem tudni, miért nem vették igénybe a magyar egészségügyi szolgáltatásokat, ahogy azt sem, hogy pontosan miért nem fért fel visszafele egy gépre sem, amikor idefele sikerült felszállnia.

Szomorú véget ért annak az amerikai, magyar származású nőnek a története, aki több mint egy héten keresztül nem talált magának olyan repülőgépet, ami visszavitte volna az Egyesült Államokba, a napokon át tartó várakozás közben meghalt. A férje a csütörtök esti Tényekben azt mondta, felesége egyértelműen azért halt meg, mert nem engedték fel egy gépre sem.

Soltész Vilma történetét a Tv2 mutatta be még a hét elején a Tények című műsorában. A nő férjével bő egy hónapja érkezett Magyarországra a KLM egyik gépével, de vissza már nem tudtak menni a társasággal, mert a nőt nem engedték gépre szállni. A súlyos cukorbeteg, mozgássérült és túlsúlyos nő története számos, egyelőre nem minden részletében megválaszolt kérdést vet fel.

Tovább a Tv2 videójára!
Tovább a Tv2 videójára!

A helyzet nagyon abszurd, a nő és a férje Budapest mellett Prágában és Bécsben is próbált gépet találni, hogy hazarepüljenek az Egyesült Államokba, hogy a nőt leállt veséi miatt dialízisre vigyék, de egyik városból sem tudtak felszállni, pedig idefele felengedték őket egy gépre.

Biztonsági patthelyzet

Három légitársaságot is megkerestek, a KLM-et, a Lufthansát és a Deltát is. Mindhárom társaság utazásra vonatkozó szabályaiban az szerepel, hogy ha egy mozgásában korlátozott utas utazási igényét nem utasították el, akkor a társaság nem állhat el az utas elszállításától a mozgáskorlátozottságára vagy a különleges igényeire hivatkozva. Vagyis onnantól kezdve, hogy a nő sikeresen becsekkolt egy gépre, elvileg nem lehetne azt mondani, hogy a cég nem szállítja el, de a dolog nem ennyire egyszerű.

„Ezúton szeretném őszinte részvétemet kifejezni a KLM Holland Királyi Légitársaság nevében az elhunyt hölgy családjának. Szeretném biztosítani arról, hogy cégünk minden munkatársa maximális erőfeszítést tett annak érdekében, hogy a hölgyet eljuttassuk járataink fedélzetén New Yorkig. Sajnos testmérete az utazást nem tette lehetőve, bárhogyan is próbálkoztak repülőtéri kollégáink. illetve a járataink fedélzetén szolgáló személyzet. Több alternatív lehetőséget is kerestünk a hölgy számára, ami akkor reálisnak tűnt a mielőbbi New Yorkba jutása érdekében. Egyértelművé vált, hogy a Budapestről induló – Európán belül közlekedő –, keskeny törzsű repülőgépeink fedélzetére nem tudjuk feljuttani utasunkat" – írta közleményében Melles Botond, a légitársaság Country Managere.

A sikertelen budapesti kísérletek után döntöttek úgy, hogy a nőt átfoglalják egy prágai gépre, ahonnan közvetlen, széles törzsű járatok indulnak a tengerentúlra. „Sajnos ez a kísérletünk sem járt sikerrel, mert a Boeing 767-300-as típusú repülőgép fedélzetére sem fért be Soltész Vilma. Légitársaságunk első számú prioritása a legmagasabb szintű biztonsági eloőírások betartása. Az IATA által rendszeresített légiközlekédesi utasbiztonsági előírások pontosan meghatározzák, hogy minden 2 éves kor feletti utas kizárólag ülésében utazhat, és biztonsági övvel rögzítenie kell magát utazás közben. Ennek a feltételnek Soltész Vilma nem felelt meg, sőt többszöri próbálkozásunk ellenére még a széksorok között sem fért el, így nem állt módunkban bejuttatni székébe" – írta hivatalos válaszában a KLM.

Miután a KLM-nél visszafele nem jártak sikerrel, a Lufthansánál próbálkoztak. Sikeresen becsekkoltak, már a repülőgépen voltak, amikor utasították őket, hogy hagyják el a gépet. „A Lufthansa a helyi partnereivel, a tűzoltókkal és a technikai szakemberekkel közösen megtett mindent a budapesti reptéren, hogy elhelyezzék az utast a Budapestről induló gépen. Több, sok időt igénylő próbálkozás után végül az a döntés született, hogy Soltész Vilma és a többi 140 utas biztonsága érdekében a Lufthansának meg kell tagadnia az elszállítását. A többi utasnak komoly kellemetlenséget okozott volna a csatlakozások lekésése, ennek elkerülése érdekében ezt a döntést kellett meghozni. A biztonságos és megbízható működés a Lufthansa számára a legfontosabb” – írta a Lufthansa közleményében Klaus Gorny, a cég nemzetközi sajtóreferense. Hozzátette, a cég természetesen nagyon sajnálja, hogy ilyen véget ért a történet.

Néhány napnyi próbálkozás után megkeresték az Amerikai Egyesült Álllamok Nagykövetségét, hogy segítsenek nekik gépet találni, valamint rendezni a helyzetet. A követség a megkeresésünkre csak annyit válaszolt, hogy a család magánéletére való tekintettel nem kívánja kommentálni a történteket.

Rendszeresen felmerülő probléma

A Lufthansa és a KLM által is említett repülésbiztonsági kifogást, ami annyit tesz, hogy ha valaki nem tudja magát becsatolni az ülésében, vagyis a gépen nem rögzíthető biztonságosan, akkor nem szállítható, jellemzően csak túlsúlyos utasok esetében találtuk meg repülésből kizáró okként. A Tv2 riportjából az derül ki, hogy a budapesti reptéren ez volt az első ilyen eset, de a nemzetközi repülésben a dolog egyáltalán nem egyedülálló. Több korábbi cikket is találtunk, amelyek arról szólnak, hogy légitársaságok leszállítottak a gépről olyan utasokat, akik akkorák voltak, hogy nem fértek bele egy ülésbe. Az ilyen esetekben általában az a megoldás, hogy az érintett utasok két helyet kapnak egy helyett, ha a gép nincs túlságosan tele.

A mostani eset annyiban különbözik az említettektől, hogy a történetben érintett nő amellett, hogy túlsúlyos volt, még súlyosan mozgássérült is, vagyis más szabályok vonatkoztak rá, amelyeket biztonsági okokra hivatkozva felülírtak a társaságok. Természetesen olyan példákat is találtunk, amikor egy légitársaság egy mozgássérült személyt nem akart elszállítani, valamilyen biztonsági okra hivatkozva. Az EasyJet idén januárban nem szállított el egy mozgássérült üzletembert arra hivatkozva, hogy veszélyezteti a repülés biztonságát azzal, hogy veszély esetén nem tudna eljutni a vészkijáratig. Az eset azért is érdekes, mert a fapados légitársaság üzletszabályzatában a légitársaságok nagy részével ellentétben nem vállalja azt, hogy biztosítja a szükséges ellátást a mozgáskorlátozott utasoknak. A céget ennek ellenére már több tízezer fontra büntették meg amiatt, hogy nem szállított el mozgáskorlátozott utasokat, mert ez az üzletszabályzat nem felelt meg EU-s és brit törvényeknek.

Egy másik idei esetben egy kaliforniai Down-kóros fiút nem engedtek felszállni az első osztályra, ahova a jegye szólt. A pilóta repülésbiztonsági kockázatokat emlegetett, meg azt, hogy a fiú a felszállás előtt túl izgatottan viselkedett, nem érezte úgy, hogy a gépen nyugodtan tud majd viselkedni. A gyerek anyja szerint inkább arról volt szó, hogy a pilóta azon aggódott, hogy a repülések alatt általában békésen alvó gyereke esetleg zavarhatja az első osztályon utazó többi utas nyugalmát.

A legtöbb megkülönböztetés talán a vak utasokat éri, őket egy beszámoló szerint rendszeresen ültetgetik át helyeikről biztonsági okokra hivatkozva. Ha egy látássérült utas a vészkijárat mellé kap helyet, akkor általában arra hivatkozva átültetik, hogy veszély esetén nem látná, ezért nem tudná meghúzni a vészkijáratot kinyitó kilincset.

Nincs egységes szabályozás

Annak ellenére történik sokszor valamiféle diszkrimináció, hogy például az USA-ban a légitársaságok az Air Carrier Access Act törvény hatálya alatt működnek, amely kimondja, hogy a mozgássérült vagy egyéb speciális igényű utasokat tilos elutasítani a speciális igényeik miatt. Sőt, az is szerepel benne, hogy az utasoknak még csak nem is kell előre tájékoztatniuk a légitársaságot a speciális igényekről. Más kérdés, hogy vannak olyan igények – például lélegeztetőgép beszerelése –, amelyeket a légitársaság nem tud azonnal teljesíteni, ilyenkor két nap türelmi időt kérhet.

Egységes, globális szabályozás nincs, így a társaságok magatartását alapvetőn az határozza meg, hogy hol van a székhelyük, és nem az, hogy hova repülnek, valamint, hogy melyik repülésbiztonsági szervezet normái szerint működnek, amelyek egyébként meglehetősen hasonlóak. A legérdekesebb kérdés mégis az, hogyan tudták a nőt biztonságosan gépre rakni New Yorkban, míg ez Magyarországon vagy Csehországban nem sikerült, de erre nem kaptunk választ.

A dialízis nem drága Magyarországon

Azt, hogy a család miért nem vette igénybe a magyar egészségügyi szolgáltatásokat, nem tudni, a család nem kívánt nyilatkozni az ügyben. A híradásban azt mondták, a nőnek sürgősen dialízisre lett volna szüksége, de orvosi papírjai az Egyesült Államokban maradtak.

„Minden dialízisállomáson van annyi szabad kapacitás, hogy 1-2 embert bármikor, soron kívül ellássanak. De a dialízis elmaradásába nem lehet belehalni" – tudtuk meg a Vesebetegek Egyesületének Országos Szövetségétől. Ha a családnak nem is volt biztosítása, és ki kellett volna fizetniük a szükséges kezelést, az sem jelenthetett volna komoly problémát, Magyarországon nagyjából húszezer forintért lehet támogatás nélkül elvégeztetni egy ilyen kezelést.

A Tények riportja alapján a család Veszprémben és Budapesten volt alapvetően, mindkét városban működik dialízisközpont, ahol a beavatkozást el tudták volna végezni, ahogy mozgó dialízisköpont is működik Magyarországon, amit viszont bárhova hívhattak volna. „Nem akkora összegről van szó, amit életveszély esetén ne tudjon valaki kifizetni. Valószínűleg valamilyen más ok miatt nem vették igénybe a szolgáltatást" – mondták a vesebetegek egyesületénél.