Európában kegyeletsértőnek is számíthatna sok olyan halottbúcsúztató szertartás, ami a világ más fertályain teljesen elfogadott, sőt kötezelő rítusnak számít. Nálunk a keresztény hagyomány adja meg az alapot arra, miként kell eltemetni vagy elhamvasztani halottainkat, de a környező kultúrákban sem (zsidó, iszlám) sem találunk nagyon eltérő hagyományokat. Ázsia, Afrika, Óceánia és Amerika egyes szegletein viszont fura szokások élnek a holttest állatokkal való feletetésétől a groteszk koporsókig.
Akik nem temetnek
Nyugati fülnek furcsán csenghet az alábbi szokás, ami a Távol-Keleten nagy divat. Mongóliában és Tibetben is működik az úgynevezett égi temetés, aminek a lényege, hogy a megfelelő módon elbúcsúztatott, az ártó szellemektől megvédett testet kiviszik a prérire, esetleg körbekerítik, majd otthagyják a ragadozó, dögevő állatoknak. Mongóliában a falu kutyáit is felkészítik a temetésre, napokig nem kapnak enni, így garantáltan eltüntetik a maradványok jó részét. Tibetben ugyanígy működik a búcsúztatás leszámítva a kiéheztetett kutyákat. Itt a kínai kormány az ötvenes években igyekezett betiltani a barbárnak titulált szokást. Azonban a vallási előírásokon túl földrajzi oka is van e temetési módnak: a Góbi olykor sziklás sivatagában és a Tibeti-fennsík hegyvidékén nehéz lenne gödröt ásni, illetve annyi fát találni, hogy az minden temetéshez elegendő legyen.
A Haida indián népcsoport szokásai is hasonlóak. Ők Észak-Amerika csendes-óceáni részén éltek, és régen ők is egyszerűen kint hagyták egy gödörben halottaikat. De a törzsfőnökök, sámánok, nagy harcosok testének más sors dukált. Az ő testjeiket összezúzták botokkal, aztán egy bőröndnyi méretű fadobozba tették, amit végül egy totemoszlop tetejére állítottak. Így a totem őrként vigyázta a rátett személy földöntúli utazását. Manapság a temetés e fajtája illegális.
A kelet-afrikai maszájok is kint hagyják elhunytaikat. Az ő hitük szerint nincs halál utáni lét, sőt a holttestek kifejezetten ártalmasok a földnek, ezért a közemberek tetemét egyszerűen kidobják a falu mellé, hogy a ragadozók eltakarítsák. Egyedül a törzsfőket temetik el.
Exhumálók
A hindu Bali szigetén, Indonéziában a hamvasztás a szokás. Ezt azonban nem kemencében teszik, hanem az elhunyt testét megfürdetik és kihelyezik egy asztalra. Utána egyfajta tömegsírba helyezik más akkoriban elhunytakkal együtt, majd amikor elég test gyűlt össze, együtt elégetik őket. Előtte persze exhumálják a sírt és az összes testet lemossák és körbeviszik a faluban, hogy végül egy díszes emelvényen gyújtsák lángra.
Az óceániai Kiribati egyes szigetein a halottakat felravatalozzák, majd eltemetik. Eddig nincs szokásaikban semmi rendkívüli. De több hónappal a temetés után kihantolják a testeket, pontosabban csak a koponyát szedik ki a földből. Polírozzák, olajozzák, majd dohányt és ételt ajánlanak fel neki, majd a hozzátartozók felrakják egy polcra otthon. Az osztrák Hallstattban is működött ilyesmi, ott a hegyvidéki táj miatt nem volt elég hely temetni. A feliratozott koponyákat azonban egy kápolnában helyezték el.
Vietnam északi részén az elhunytakat (legalábbis a földműveseket) gyakran rizsföldjük közepére hantolják el ideiglenesen. Két évvel később exhumálják a csontokat, és a családi sírkertben végső nyugalomra helyezik.
Faragott és élő fa
A nyugat-afrikai Ghánában tartják talán a világ legszínesebb temetéseit. Hagyományos koporsós temetésekről van szó, amiket maga a koporsó tesz színessé. Azokat ugyanis olyan alakúra faragják ki és mintájúra festik le, amik utalnak az elhunyt életének legfontosabb dolgaira. Ha halász volt, akkor hal alakú, ha imádott motorozni, akkor motorbicikli alakú koporsót kap.
Az indonéziai Celebesz (Sulawesi) szigetén az elhunyt újszülötteket hatalmas fák törzseibe helyezik végső nyugalomra. A hozzátartozók reményei szerint az égig érő fákon keresztül a mennyekbe távozhat a meghalt csecsemő lelke.
Ugyan nem a fa kategóriájához tartozik, de végül meg kell említeni a kínai kormány által ugyan tiltott, de még működő szertartást. Van egy olyan hiedelem az ország egy részén, miszerint minél többen mennek el egy ember temetésére, annál tiszteltebb volt, és annál nagyobb túlvilági kegyekben részesülhet. Hogy sok embert vonzzanak a rokonok a temetésre, elterjedt az, hogy sztriptíztáncosnőket bérelnek a ceremóniára, akik erotikus táncot lejtenek az elhalálozott tiszteletére.