Valeria Levityina 39 éves, és huszonhét kiló. A világ egyik, ha nem a legsoványabb nője komoly evészavarokkal küzd, ráadásul számtalan rajongói levelet kap fiatal nőktől, amelyben tanácsot kérnek tőle – írja a Sun. Nem arról, hogyan lehet megbirkózni az anorexiával, hanem hogy miként lehetnének ugyanilyenek.
„A leveleket kivétel nélkül nőktől kapom, többségük huszonéves, és valamiért nagy hatással vagyok rájuk. Ezért akarok az anorexia ellen kampányolni. Nem fogom megtanítani őket arra, hogyan kell meghalni. Ez nem játék, nem vicc, hanem az életük" – mondta el a napilapnak az orosz származású, Monacóban élő nő.
Levityina tinédzserkorában lett evészavaros, történetét pedig azért szeretné megosztani a világgal, hogy másokat megkíméljen, és elkerülhessék azt a sorsot, amelyet ő kovácsolt magának. Most azért küzd, hogy újra normális életet élhessen, és családot alapíthasson. „Szeretném, ha a fiatalok boldog, egészséges és értelmes életet élnének. Az anorexia magányossá, csúnyává és mások számára is visszatasztóvá tett."
A 172 centi magas nő 26,7 kilót nyom, kevesebb, mint feleannyit, mint kellene. Már arra sem emlékszik, milyen ízű a kenyér: napi ételadagja egy gyümölcs, és egy kis adag hús, zöldségekkel. Mást nem eszik, és a szervezete nem is tudná feldolgozni.
Tíz éve egyedül él. „Nagyon nehéz kapcsolatban lenni, ha nem tudsz osztozni olyan közös élmményekben, amelyekre mások alkalmasak, mint az étterembe járás, vagy csak az élet élvezete, úgy általában. Az emberek nem akarnak olyanok társaságában lenni, akik rosszkedvűek."
Anyu miatt
Evészavara, szerinte, anyja viselkedése miatt alakult ki. „Anyám attól félt, hogy a rokonaimhoz hasonlóan én is kövér felnőtt leszek. Ezért már elég kicsi koromtól korlátozta az étkezésemet. Rendszeresen méredszkednem kellett, hogy ellenőrizze, nem híztam-e. Egyke vagyok, így azt akarta, hogy tökéletes legyek." Helyzetén az sem segített, hogy az iskolatársai is cukkolták súlya miatt.
Emiatt azt érezte, csak akkor fogják elfogadni, ha fogy. Egy idő után maga is kizárt bizonyos ételcsoportokat az étrendjéből, például a cukrot, és a szénhidrátdús ételeket. Ez elégedetté tette önmagával, így már abba sem tudta hagyni önmaga sanyargatását. Mára odáig jutott, hogy sokmindent nem is tud enni, mert a szervezete képtelen feldolgozni – így hízni sem lehet.
23 éves korára a tizenkettesből hatos konfekcióméretre fogyott, ez körülbelül a 34-es méretnek felel meg nálunk. Modellkedni szeretett volna, de még akkor is azt mondták, hogy túl kövér. Kívülállónak érezte magát, ezért mással is próbálkozott: a balett volt a szenvedélye, de ahhoz meg már túl sovány volt, és eltanácsolták, mondván, megsérülhet.
A következő tíz éve azzal telt, hogy segítséget kérjen. Harmincnál is több orvost fogyasztott el, eredmény nélkül – még kórházba sem utalták. „Ezen nem segíthet orvos. Mélyebb probléma annál, nincs harmóniában a test és a lélek. [...] A legtöbbet az elhatározás segített, hogy meg fogok gyógyulni. Jobban éreztem magam, és ilyenkor a test is normálisabban működik. Ha pedig egészségesebbek vagyunk, a testünk is jobb az evésben, nem fordítva. Nem lehet erőltetni az étkezést, ez nem így működik."
Levityina táplálékkiegészítőket szed, és vigyáz arra, nehogy elessen, annyira törékeny a teste. Azt tervezi, hogy hazaköltözik Moszkvába, és ha jobban lesz, családot alapít. „Nyilván nem lenne helyes gyereket vállalni, amikor beteg vagyok. Nem lenne fair a gyerekkel szemben. Ki akarok állni az anorexiával szemben. Egész életemben semmit sem adtam fel, és nem most fogom elkezdeni. Győznöm kell, hogy azt érezzem: nem pocsékoltam el az egész életem."