“A mi kapcsolatunk egy évig tartott, nagyjából lefedve a gimnázium utolsó évét. Én 18 voltam, ő 27. Kapcsolat volt, de azért sötét árnyékként felette lebegett, hogy titokban kell tartani, nemcsak az iskolában, hanem a családja előtt is. Egyszer le is buktunk, bár nem in flagranti, de elég gyanús volt a férjének, hogy nem csak idegen nyelvű irodalomért ugrottam fel a lakásukba. A gimnáziumban sokan sejtették, a tanárok közül is. Az érettségimre, ahol ő vizsgáztatott, három extra felügyelőtanár óvatlankodott be, hogy leellenőrizze, nem kivételezik-e velem. Nem is mert nekem ötöst adni. Évekkel később kibeszéltük a dolgot: arra jutottunk, hogy mindkettőnk
életében intenzív és mélyen átélt kapcsolat volt ez, főleg azért, mert mindig ott lebegett felette, hogy előbb-utóbb fájdalmas vége lesz. Azt hiszem, szerelmesek voltunk egymásba, ami egyszerre jelentett fájdalmat és gyönyört, méghozzá mindkettőt elég nagy mennyiségben” – foglalta össze egy, a 90-es években gimnáziumba járó férfi egy tipikus tanár-diák párkapcsolat történetét, amivel nagyon sokszor találkozni a hírekben.
Amennyire tabunak számít a téma, annyira természetesnek vették megkérdezett ismerőseink az ilyen kapcsolatok létezését. Egyáltalán nem reprezentatív, jellemzően nagyvárosi, gimnáziumi környezetből származó emlékek szerint nagyjából minden iskolába, minden évfolyamra jut ilyen, vagy ehhez hasonló kapcsolat.
Természetes folyamatok
Ahhoz, hogy megértsük, miért olyan elterjedt az iskolákban, hogy a tanárok és a diákok között párkapcsolatok alakulnak ki, egy kicsit vissza kell mennünk az időben. Vekerdy Tamás pszichológus szerint figyelembe kell venni néhány társadalmi változást, ami magával hozza azt, hogy az ilyen kapcsolatok könnyedén kialakulnak.
“A XIX. században, a mérsékelt égövön az első menstruáció 15-16 évesen volt. A férfiak 16-20 évesen már kész egzisztenciával rendelkeztek. Az 1960-as években viszont már regisztrálták az akceleráció folyamatát, és az első menzész időpontja lement 12-13 éves korra. Először mindenki ünnepelte a dolgot, de aztán hamar kiderült, hogy inkább degenerációs tünetről van szó” – mondta Vekerdy Tamás. A nemi érés idejének előretolódását egyébként olyan dolgokkal magyarázták, mint a korábbinál jobb minőségű tápanyagbevitel, vagy a jobb életkörülmények, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy miért lett később ebből probléma. Vagy ha nem is probléma, társadalmi változás.
“Ma a szociális pubertás korát éljük, ami azt jelenti, hogy a felelőtlen kamaszkor elhúzódik 25-30 éves korig, a nők sem 18 évesen szülnek, hanem inkább 25-30 évesen. A régi, kétéves intervallum, az első menstruációtól a családalapításig mára 20 éves lett. Anyányi lányok ülnek nagyon sokan az iskolapadokban, óriási fejlettségbeli különbségekkel. Fiatal tanárok és koraérett diákok vannak együtt. Persze, a szenzációs esetek könnyebben kapnak nyilvánosságot, de ezek megvoltak régen is, hogy a legények és a leányok egymás szeretői voltak, úgy, hogy általában a legény volt az idősebb. Elég csak a népdalokra gondolni ” – fejtette ki Vekerdy.
Vagyis, ha az iskolákban betöltött szerepektől eltekintünk, arról van szó, hogy van egy nagyjából húsz évet átölelő korosztály, 12 és 32 éves kor között, amelynek tagjai életkoruktól függetlenül ugyanazon a személyiségi fejlettségi szinten vannak nagyjából. Azoktól az esetektől tekintsünk el, amikor idősebb tanár kezd ki a diákjával, egyrészt nem ez a jellemzőbb, másrészt ezek az esetek egészen egyértelműen erkölcstelenek. A személyes sztorik és a híradások is arról szólnak általában, hogy az egyetemről kikerülő, fiatal, jellemzően 25-35 év közötti tanárok kezdenek ki a diákjaikkal, akik szintén általánosságában 14-18 évesek.
A szülő tehetetlen, kell a törvény
Természetes, hogy érintkeznek egymással, még akkor is, ha például a törvényi szabályozás a szélső értékeket igyekszik elkülöníteni egymástól. Konkrétan azt, hogy fiatalkorú (14-18 év közötti személy) vagy felnőtt (18. életévét betöltött személy) gyermekkorúval (14 évesnél fiatalabb személy) szexuális viszonyt folytathasson.
Magyarországon a beleegyezési korhatár 14 év, ami azt jelenti, hogy 14. életévét betöltött személy szabadon dönthet arról, hogy kivel létesít szexuális kapcsolatot. Viszont nem mindegy, hogy a kiskorú kivel folytat kapcsolatot. Egy tanár-diák viszony jellegénél fogva alá-fölé rendelt viszony, ezzel a helyzettel tanárként visszaélni nagyon nagy felelőtlenség, különös tekintettel arra, hogy az ilyen helyzeteknél nagyon nehéz eldönteni, hogy valódi, kölcsönös érzelmekről van-e szó, vagy az alá-fölé rendeltségi viszonyból fakadó, egyoldalú kapcsolatról. (A cikk későbbi részében látunk majd példát olyan esetekre is, amikor kölcsönös az ilyen viszony, de nem ez tűnik a jellemzőbb felállásnak.)
“Károsíthatja a fejlődő személyiséget egy ilyen kapcsolat realizálása, ezért nem helyteleníthető, hogy erre a helyzetre a törvény védelmet próbál biztosítani. Az emberi személyiség nagyjából 18-23 éves korára lesz integrált annyira, hogy képes felelős döntéseket hozni, amiket aztán akár képes megbánni is. Viszont a kamaszkorban a szülőnek, a családnak már nincs beleszólása a dolgokba, ilyenkor a kamaszt a kisgyerek korában kapott törődés védi” – mondta Vekerdy Tamás. Vagyis ebben a korosztályban jó, ha megjelenik valamiféle külső szabályozás, ha már a gyerek úgyis csak a haverjaira hallgat. Ráadásul a tabunak számító tanár-diák kapcsolat mind a diákok, mind a tanárok körében extranépszerűséget hozhat.
“Van egy ismerősnőm, aki rendszeresen dugatta magát a középiskolája diákjaival. Van mellette egy gyereke, és egy exférje is, a válás után tért vissza ahhoz, hogy berúgjon a kis lurkókkal, és aztán dugjanak. Kitudódni nem tudódott, de mivel több diákról van szó, gyakran egy osztályból is, ezért elég valószínű, hogy elmenőztek pár embernek” – mondta egy, a 90-es évek végén vidéki gimnáziumba járó megszólalónk. Egy fiatal fiúnak valóban hozhat némi dicsőséget, ha egy idősebb nővel folytat kapcsolatot, még akkor is, ha esetleg a tanáráról van szó. Meglepőbb, hogy volt olyan megszólalónk, aki szerint a tanárok részéről is létezik ez a dolog.
“A mi időnkben a 25-30 éves tanárnőknek sikk volt diákkal kavarni, kicsit le is nézték, aki nem csinálta. Házasság nem igazán volt akadály” – mondta egy, a 90-es évek elején budapesti gimnáziumba járó megszólalónk.
Magyarországon nem jár érte börtön
Magyarországon a törvényi szabályozás nem szankcionálja különösebben az ilyen kapcsolatokat, nem is találtunk olyan megszólalót, aki azt mondta volna, hogy fény derült az iskolában egy tanár-diák kapcsolatra, és annak komoly következményei lettek volna, mint például a diák távozása az iskolából, vagy a tanár felfüggesztése, kirúgása.
Külön, a tanár-diák párkapcsolatokkal foglalkozó magyar törvényt nem is találtunk. A kérdést három törvény, a Büntető Törvénykönyv, a köznevelési törvény, valamint a közalkalmazotti törvény szabályozza. Elsőre meglehetősen szigorúnak hangzik, hogy három törvénnyel is kezelik a helyzetet, pedig valójában elég egyszerű a dolog. A Btk. rendelkezik a beleegyezési korhatárról és az erőszakos közösülés fogalmáról, mint minden állampolgár esetében. A köznevelési törvény, ahogy a közalkalmazotti törvény viszont csak annyit mond, hogy fegyelmi vétség esetén a foglalkoztató intézmény hatásköre lefolytatni a vizsgálatot, valamint meghatározni, hogy milyen dolgok számítanak fegyelmi vétségnek.
Erre logikus a magyarázat, annyi szakmára vonatkozik a közalkalmazotti törvény, hogy nem lehet a törvényben tételesen nevesíteni a potenciális vétségeket. “A vétkesség megítélésénél abból kell kiindulni, hogy valakitől más magatartást vártak el az adott körülmények között, mint amit tanúsított. A közalkalmazotti jogviszony keretében a közalkalmazott az adott munkakörre, tevékenységre vonatkozó általánosan elvárható magatartást köteles tanúsítani” – írják egy, a közalkalmazotti fegyelmi vétségekkel foglalkozó oldalon.
A tanár általában azzal, hogy viszonya van a diákjával, megvalósítja azt, hogy nem a tőle elvárt módon végzi a munkáját, hiszen a tőle elvárt mód az, hogy nem lefekszik a diákkal, hanem tanítja. Ezen felül a köznevelési törvényben benne van még, hogy a tanár kötelessége, hogy elősegítse a gyerek erkölcsi fejlődését, amit szintén szolgál, ha egy olyan viszonyt folytat vele, amit a társadalom alapvetően erkölcstelennek tart.
Itthon tehát az iskolák a saját hatáskörükben kezelik a kérdést, és ugyan a megkérdezett forrásaink azt mondták, hogy ők még nem találkoztak olyan tanár-diák párkapcsolattal, aminek fegyelmi eljárás lett a vége, azért valójában nem ártana, ha komolyabb kifutása is lehetne a dolognak, éppen a diákok és a tanárok között fennálló alá-fölérendeltségi viszony miatt.
Eltérő szabályok az USA-ban
Míg itthon viszonylag enyhe az ilyen szabályozás, addig például az Egyesült Államokban úgy tűnik, hogy néhány államban átestek a ló túloldalára a kérdésben. Számos államban több éves börtönbüntetéssel büntethető, ha egy tanár a diákjával folytat kapcsolatot, ráadásul örökre el is tilthatják a tanítástól azt, akit ilyen miatt ítélnek el. Texasban például hiába 17 éves kor a beleegyezési korhatár, ha tanár-diák viszonyról van szó, ez nem számít, ha mindkét fél nagykorú, akkor is börtönnel büntethető pusztán az, hogy az egyik partner a tanára a másiknak. Ezzel szemben például Arkansas államban nemrég úgy módosították a törvényeket, hogy 18 évnél idősebb tanulók folytathatnak viszonyt a tanáraikkal.A megítélés a magyarországinál szigorúbb törvényekkel dolgozó Egyesült Államokban sem egységes, különösen azokban az esetekben, amikor a pár mindkét tagja nagykorú. Ezeket az eseteket általába enyhébbnek érezzük, pedig az alá-fölérendeltségi viszony ugyanúgy megvan.
Az ilyen kapcsolatokra jó például szolgálnak a már egyetemi történetek, amikor mindkét fél garantáltan nagykorú, a felelőssége teljes tudatában cselekszik. Nem is találkoztunk olyannal, aki különösebben fennakadt volna az olyan egyetemi sztorikon, amik arról szóltak, hogy egy professzornak a hallgatójával van viszonya. Vekerdy szerint viszont attól, hogy felnőttek, ez még alárendelt viszony, vagyis etikátlan ilyen kapcsolatokat folytatni.
“Jobb lenne, ha a professzor kivárná, hogy a hallgató befejezze az egyetemet, mert ott is van egy függőségi viszony. Hasonló a helyzet, mint a mi szakmánkban a pszichoterápiában, ahol alapszabály, hogy nem élünk vissza a páciens helyzetével, mert a terápia indulatáttétellel működik, vagyis a terápia során a páciens megnyílik a terpaueta előtt, könnyedén alakulhatnak ki vonzalmak, de nagyon fontosnak tartom Freud intését, hogy ezekre nemet mondjunk. Az ilyen helyzetekre Goethét tudom idézni, hogy a fontos dolgok mindig a lemondásból jönnek létre. Ezt ma nem vesszük szerintem elég komolyan. Ki akarna ma várni bármire?” – mondta Vekerdy.
Fontos a kölcsönösség
Pedig várni tényleg fontos. Nem csak azért, mert így etikus. Azok a tanár-diák kapcsolatok, amik működtek, működnek, és valódi kapcsolatként lehet rájuk tekinteni, azok a megkérdezetteink elmondása alapján mindig az iskola befejezésekor kezdődtek, még akkor is, ha esetleg az érzelmek már korábban léteztek a felek között.
“Az én szüleim így ismerkedtek meg. A papa készítette fel a mamát az egyetemi felvételire, de addig nem jöttek össze, amíg a mamát fel nem vették az egyetemre. Utána sokáig együtt maradtak” – mondta az egyik nyilatkozónk.
“Gimis osztálytársnőm érettségi utánig várt, aztán azonnal összejött az egyik fiatal tanárunkkal. Már nem emlékszem, meddig voltak együtt, de egy bő évig biztosan. Ők konkrétan jártak, nem ilyen amerikai típusú, dugás, aztán kapcsolat volt” – mondta egy másik nyilatkozó.
“Az egyik lány az osztálytársam volt, már elsőben kokettáltak az egyik tanárral, aki csak 6 évvel volt idősebb nálunk, de ők is kivárták az érettségit, és csak utána jártak, ha jól emlékszem, legalább 3 évig együtt voltak” – mesélt egy harmadik nyilatkozó arról, hogy megéri várni.
Úgy tűnik, ha a kapcsolat kialakulását várakozás előzi meg, amíg elhárulnak az etikai és egyéb akadályok, akkor valószínűleg egy pár hetes, pár hónapos viszonynál tartósabb kapcsolat alakul ki, vagy legalábbis könnyebben alakul ki így tartós kapcsolat, mintha ott van végig a lebukás veszéyle.
Az ilyen kapcsolatokban ráadásul nagy eséllyel kölcsönös kapcsolatról van szó, nem merül fel az alá-fölérendeltség, ami etikátlanná teszi a dolgot. Ezek már jóval egészségesebb viszonyok, mint amilyenek az iskola falain belül kialakulhatnak.
“A személyes, kölcsönös kapcsolatokban semmi sem lehet perverzió, ha azt mindkét fél akarja. Viszont ha személytelen, nem kölcsönös a kapcsolat, akkor minden perverziónak számít. Az alá-fölérendelt helyzetekben nagyon nehéz megállapítani, hogy személyes kapcsolatról van-e szó” – mondta Vekerdy Tamás arról, hogy miért érdemes megvárni, hogy megszűnjön a hivatalos viszony a pár tagjai között.
Az biztos, hogy minél tovább járunk általánosságban iskolába, annál gyakrabban merül majd fel ez a kérdés. Jó néhány évtizeddel ezelőtt nemcsak az volt jellemző, hogy az emberek 18-20 évesen családot alapítottak, hanem az is, hogy nem feltétlenül tanultak mondjuk tovább az általános iskola után. Sőt, sokszor azt sem fejezték be. Ma már ez egyáltalán nincs így.
Régebben volt mondjuk hat év, amíg tanárok is diákok együtt töltötték idejüket, ráadásul ebben a hat évben jellemzően a nemi érésük előtt álló fiatalok kerültek kapcsolatban minden szempontból felnőttnek számító emberekkel. A mai világban viszont, már csak azért, hogy valaki eljusson az érettségiig, 12 évet kell iskolába járni. Egy 18 éves ember jó esetben a megélt évei több mint 60 százalékát az iskolában tölti, így óhatatlan, hogy sokkal több olyan helyzetet él meg együtt tanár és diákja, mint évtizedekkel ezelőtt.