A rendőrség, illetve Ludwig Koch, Kampusch apja szerint három kérdéskör van, amit tisztázni kellene. Elsősorban Natascha Kampusch és az őt elrabló Wolfgang Prikopil kapcsolatának milyenségét (talán így mondják szépen azt, hogy miért nem hagyta ott Kampusch a férfit korábban), a helyszíni vizsgálati eredmények ugyanis érdekes adalékokkal járulnak a fogságban tartott nő visszaemlékezéseihez. Az egyik ilyen érdekesség, hogy Kampusch azt írja a könyvében: amikor csalódást okozott Prikopilnak, le kellett mennie a pincébe – a helyszínelők szerint a pinceajtót viszont csak úgy lehetett rendesen lezárni, ha valaki belülről segít, úgyhogy mindenképpen együtt kellett működnie a férfivel.
A könyvében Prikopilt tettesként, bűnözőként említi, a temetésén azonban mégis sírva borult a koporsójára, és megtartotta fotóját, elfogadta az örökül ráhagyott kocsiját és házát is. (Ha túlad rajta, a pincét feltölteti, ígérte korábban). Az is érdekesnek mondható, hogy Prikopilt és Kampuscht 2006-ban egyszer megállították a rendőrök, amikor Bécsben autóztak, és bár a lány állítja, hogy szemkontaktussal próbált segítséget kérni a rendőrtől, ennél nyilvánvalóbban nem jelezte, hogy bajban volna.
Az egyik rendőr erről később úgy nyilatkozott: „a csendben maradást választotta. Ez az ő döntése volt. Ahogy csend, úgy a maradás mellett döntött. Ez ilyen egyszerű". Legalábbis a rendőr szerint. Kampusch mindenesetre még abban az évben megszökött Prikopiltól, négy hónappal nagykorúvá válása után. Apja pedig szeretné kideríteni, pontosan milyen viszonyban voltak, és úgy tűnik, ehhez nem elég neki lánya hivatalos álláspontja. (Amelyet egyébként itt részletesebben is elolvashat.)
Tettestárs
Ennyi év után még mindig nem tudni azt sem, mekkora szerepe van Kampusch történetében Ernst Holzapfelnek. Ő Prikopil barátja, talán az öngyilkosságában is segédkezett (mások szerint egyenesen ő ölte meg), és bár a nő tagadja, még mindig nem lehet kizárni, hogy az elrablásában is részt vett. (A férfi mindenesetre szabad, a német Mistelbachban él.) Kampusch 1998. március 2-ai elrablását ugyanis végignézte egy 12 éves lány, Ischtar Akcan. „Tudom, hogy két férfi volt ott. A második végig a vezetőülésen maradt. Ők is láttak engem. Tudták hogy szemtanú vagyok. Amíg [Kampusch] távol volt, attól rettegtem, hogy visszajönnek értem."
Holzapfel nem tudni, miért lehetett Prikopil otthonában órákkal a szökés után – hiszen az akkor már hivatalosan is bűnügyi helyszínnek számított –, és miért hagyták, hogy elvigyen onnan ezt-azt? A férfi igyekezett eltitkolni, hogy a gyerekrabló a legjobb barátja, akinek mellesleg szép nagy gyerekpornógyűjteménye van, sőt, azt is, hogy ismeri Nataschát. Ez már csak azért is nehéz volt, mert a lány a szökése után vagy százszor felhívta, aligha véletlenül. Kampusch apja most azt reméli, Holzapfelnek bíróság előtt kell vallomást tennie, amiből minden kiderül.
A rendőr
Franz Kröll rendőrként nem volt ott a nyomozás kezdetén – 2008 februárjában vonták be a Kampusch-ügy felülvizsgálatába. Érdekesnek találta, hogy kapcsolat van Werner Pleischl, Bécs főügyésze és aközött a jogi csapat között, akik az elrabolt lány pénzügyi érdekeit védték. A vallomásaiban is számos gyanakvásra okot adó részletet talált, például, hogy nem tudja Prikopil bűnrészeseinek nevét, hogy miért nem hagyta ott elrablóját, amikor az húsz percet töltött a vécén, vagy miért nem kért segítséget a már emlegetett, őket megállító rendőröktől.
A kérdéseire nem kapott választ: grazi otthonában, holtan találtak rá 2010 júniusában. Egyetlen fejlövés végzett vele, öccse, Karl szerint nem ő adta le. „A bátyám a halála előtt néhány nappal azt mondta, valami nagy dologra készül. Meggyőződésem, hogy valaki likvidálta a bátyámat, mert túl sokat tudott."
Az ügy még mindig nem zárult le – éppen csak Kampusch pincebörtönét töltötték fel betonnal, a bécsi önkormányzat felszólítására. De a nő maga is így akart tenni.