P. Lászlót első fokon a Pécsi Törvényszék bűnösnek találta, a rendőrségi pszichológus meggyilkolásáért és kifosztásáért élete végéig fegyházban marad. A férfi rezzenéstelen arccal fogadta a Törvényszék döntését.
  • A bíró ismertette a felvételen hallható személy vallomását is, ami ellentmond a térfigyelőkamerás felvételeknek, így azért már nehezebben vehető komolyan a felvázolt összeesküvés-elmélet. A bíró most ismertet néhányat azok közül, akik tippeket adnak a bíróságnak arra, hogy hogyan lehetne igazságot tenni ebben az ügyben.

P. Lászlót első fokon a Pécsi Törvényszék bűnösnek találta, a rendőrségi pszichológus meggyilkolásáért és kifosztásáért élete végéig fegyházban marad. A férfi rezzenéstelen arccal fogadta a Törvényszék döntését.

új hír érkezett, kattintson a megtekintéshez!
  • Márait idézi a sorsról Sólymos Sára, a trükkökről beszél, és arról, hogy a tanúk vallomásai csak áttételesen kapcsolódnak az ügyhöz. A vádlott tanúvallomását védi.

  • "Ezen mégis mit mondott volna el a barátainak?" – teszi fel a kérdést az ügyvéd arra vonatkozóan, hogy a sértetti oldal tanúi egybehangzóan azt állították, sosem hallottak a vádlottról, vagy hogy a sértettnek kapcsolata lett volna vele.

    Az ügyvéd szerint ez nem bizonyítja azt, hogy nem is volt kapcsolat, mert több rétege van annak, hogy az ember miről számol be a barátainak.

  • Az az éjszakai séta, amin a sértettnek haza kellett jutnia az ügyvéd szerint kifejezetten kivilágított, biztonságos, nem légkondicionált környék, tehát nyáron sok ablak van nyitva. Az ügyvéd szerint erről az útról csak azért térhetett le a sértett, mert találkozott valakivel, akit ismert. A védelem olvasatában az az eddig sötétnek, félelmetesnek, kihaltnak leírt éjszaka, amiről eddig a tárgyalás szólt, valami olyasmi lehetett, mint amikor a Walt Disney rajzfilmben Hófehérke megjelenik az erdő cuki állataival.

  • Nem igazán foglalkozik azokkal a dolgokkal, amikről bizonyítékok vannak, hanem azzal érvel, hogy a vádlott valamilyen lelki ok miatt megbántva érezte magát, és azért követte el a bűncselekményt. Vagyis nem aljas indokból előre kitervelte a gyilkosságot, hanem hirtelen felindulásból követte el.

  • A kifosztás alapesetet elfogadja az ügyvéd, de az emberölésnél nem a minősített, hanem az alapesetet kéri, vagyis nem életfogytiglant, hanem csak sima börtönt szeretne. Az ügyvéd elismeri, hogy a vádlottnak súlyos büntetésre van szüksége, az a kérdés, hogy az esélyt meg kell-e adni neki arra, hogy valaha visszatérjen a társadalomba. Az ügyvéd szerint igen, ezért arra kéri a bíróságot, hogy határozott, de hosszú idejű büntetést kapjon a vádlott. Az ügyvéd egyébként érzékelte, hogy a vádlott megbánta a cselekményét, látta sírni, csak nem a bíróságon.

  • Egy korai súlyos bűncselekménytől eltekintve a vádlottnak csak autókhoz köthető bűncselekményei voltak, üzemanyaglopás, okirathamisítás és hasonlók. Az ügyvéd szerint viszont ezek olyan bűncselekmények, amelyeket nem lehet összefüggésbe hozni a gyilkossággal.

  • Most úgy tűnik, hogy a vádlott egy III. Richárd típusú gazember, aki azt mondja, igen, én gazember leszek - mondja a perbeszédében Sólymos Sára. A kifosztást nem vitatja, a vádlott korábbi ügyeiben pedig azzal védekezik, hogy azok mind autókkal kapcsolatosak, nem emberöléssel. Indítványa az, hogy szigorú büntetés mellett, de kéri, hogy  P. László részt vehessen a társadalomban, hogy visszatérhessen az életbe.

  • "Bocsánatot szeretnék kérni a családtagoktól" – kezdi az utolsó szó jogán a beszédét P. László. Azt mondja, pszichológushoz is jár amiatt, hogy nem tudja magát rendesen kifejezni, ezért is tűnhetett rezignáltnak a tárgyalás alatt. P. Lászlót korábban többen elég manipulatív személyiségnek írták le, nem tudni, hogy mennyire őszinte a beszédében. Néhány mondatot mondott csak, legtöbbször azt, hogy sajnálja. Egy órakor folytatjuk az ítélethirdetéssel.

  • P. László az utolsó szó jogán elmondta azt is, hogy nem tudja túltenni magát azon, hogy mit tett. "Nagyon sajnálom, nagyon bánom, bocsánat mindenkitől, aki ismerte őt" – zárta P. László a vallomását.

  • Egykor folytatjuk, egy perccel egy előtt, P. László már a teremben.

  • Halmazati büntetésként életfogytiglani fegyházat kapott, azért, mert a bűncselekmény elkövetésekor büntetését kellett volna töltenie, valamint a gyilkosság mellett áldozatát kifosztotta. A büntetés tényleges életfogytiglan.

  • A fegyház a legszigorúbb foka a BV-intézeteknek, ezen felül 10 év közügyektől eltiltást kapott, valamint meg kell fizetnie a kb. 12 milliós perköltséget is. A bíró az indoklással folytatja az ítélethirdetést.

  • Egészen pontosan azt a bűnözői karriert, ami aztán a gyilkossághoz, majd a tényleges életfogytiglani büntetéshez vezetett.

  • Ahogy a teljes tárgyalás alatt, úgy az élete hátralevő részét alapvetően megváltoztató ítélet kihirdetése után sem mutatja érzelmek jeleit a vádlott. Ugyanolyan rezzenéstelen arccal, maga elé meredve ül, mint eddig végig.

  • A bíró ismerteti, hogy mi történt, ez alapján egyértelmű, hogy hiába próbálták korábban bizonyítani, hogy a sértett és a vádlott között bármiféle kapcsolat állt fent a gyilkosság előtt, ez nem így történt. A gyilkos a bíró elmondása szerint szinte becserkészte áldozatát, hogy megerőszakolja, egyre agresszívabban és agresszívabban közeledett felé azután, hogy részegen, bedrogozva összetalálkozott a szórakozásból hazafelé tartó sértettel.

  • Ekkora értékben fosztotta ki P. László a sértettet. Nem mindent lehetett pontosan megállapítani az eljárás során, például azt, hogy a sértett fehérneműje hogyan került egy játszótéri szemetesbe, de a lényeges dolgok kiderültek.

  • Védekezés, nemi erőszak és esés okozta sérülések voltak az áldozat testén, de halálát egyértelműen fojtogatás okozta, egyéb sérülései nem voltak olyan súlyosak, hogy azokba belehalhatott volna.

  • A bíró is kiemeli, hogy a vádlott a 9 kihallgatásból 7-szer viszonylag hasonló módon mesélte el a történteket, de az utolsó két alkalommal teljesen megváltozott a történet, annak ellenére, hogy az ügyvédje minden alkalommal jelen volt. A bíró is azt mondja, ez csak azért történhetett, hogy a cselekmény nemi indíttatását kizárják, és ne aljas indokból elkövetett gyilkosság legyen a vád, így megúszhatta volna 15 évvel. A bíróság nyitott volt erre a vádlotti védekezésre, de a vádlott nem tudta megfelelően bizonyítani, hogy valóban létezett ez a kapcsolat.

  • A vádlotti vallomást hét fontos momentumra osztotta a bíróság, olyanokra, hogy a vádlott mikor érkezett a városba, mikor ismerte meg a sértettet és hasonlók. A hét pontból a tárgyalás alatt hatot tökéletesen meg tudtak cáfolni. Egyre nem volt cáfolat, arra, hogy a vádlott mikor érkezett a városba pontosan, ennek viszont az ügy szempontjából nincs komoly jelentősége.

  • A bíró kiemeli, ahogy egyre forróbbá vált a talaj a vádlott talpa alatt, úgy próbálta meg finoman módosítani a vallomását. Például azzal, hogy azt mondta, nem júniusban, a gyilkosság előtt néhány nappal ismerte meg a sértettet, hanem már májusban. Itt viszont problémát jelentett, hogy korábban azt nyilatkozta, akkor még nem is volt a városban. Így egyre több volt az ellentmondás, ráadásul a nyomozók nagyon alaposan, egy évre visszamenőleg végignézték a sértett minden telefonhívását, számítógépes ténykedését, számítógépéről még a törölt fájlokat is előtúrták, de nem találtak semmi, de semmi olyan momentumot, ami arra utalhatott volna, hogy a sértett és a vádlott ismerték volna egymást.

  • "Az a válasz a kérdésre, hogy a vádlottnak nem volt két készüléke, nem mentette el a sértett számát rossz helyre, nem ismerte a sértett telefonszámát" – mondja a bíró egy újabb cáfolatban. Ahogy már korábban is írtuk, a vádlott legtöbb állítását nem vélemények, hanem kézzelfogható bizonyítékok cáfolták meg, ráadásul a vádlott egészen lényegtelennek tűnő dolgokban sem volt következetes, ezt a bíró is fontosnak tartotta elmondani.

  • A tévé a vádlottal készített anyagokat tavaly koraősszel, amikben P. László olyanokat mondott, mintha ismerte volna a sértettet. A bíróság azt vizsgálta, hogy ezeket az információkat P. László megszerezhette-e anélkül, hogy ismerte volna a sértettet. Arra jutottak, hogy meg. A sértett kifejezetten sokat internetezett, így könnyen hozzájuthatott azokhoz az információkhoz, amiket utána saját élményként adott elő a tévéstábnak.

  • Ezt állapítja meg a bíró az összegzésében. Ezután a bíróság a korábban tett hét vádlotti tanúvallomást vizsgálta meg, hogy azokat bizonyítékokkal alá tudják-e támasztani. A vallomások némileg különböznek egymástól, különösen a letartóztatása utáni és a maradék hat. Viszont ezután következetesen azonos vallomásokat tett. A bíróság a vallomások tekintetében nem értett egyet az ügyészséggel, ami azt mondta, a vádlott vallomásait nem lehet értékelni. A bíróság azt mondja, lehet, hiszen a vázuk nagyon hasonló, ráadásul a legtöbb állítást alátámasztják bizonyítékok is.

  • Két fegyveres rendőr áll a Pécsi Törvényszék 2-es számú tárgyalóterme előtt, és arról kérdezősködtek, van-e már ítélet. Azt azonban nem akarták elmondani, korrektnek tartják-e a tényleges életfogytot.

  • Az elmúlt percekben többször is leszegte a fejét, kicsit mintha mélyebbeket lélegezne, sóhajtana. A tárgyaláson korábban ennyit még nem mozgott. Lehet, hogy kezdi átérezni, hogy amikor innen elviszik vissza a börtönbe, akkor onnan már nem nagyon jön ki, csak koporsóban.

  • Dupla annyi áruval készült a Pécsi Törvényszék büfése, délután fél 2-re szinte mindent eladott, gyakorlatilag csak csokik maradtak. A büfés a Bándy-per miatt készült nagyobb kínálattal.

  • A bíró szép lassan indoklásával megcáfolja az összeesküvés-elméleteket, legutóbb például azt, hogy a vádlott vitte-e a holttest megtalálásának helyszínére a holttestet, illetve, hogy a gyilkosságot ott követték-e el, ahol a holttestet megtalálták. Biológiai szakértő állapította meg a sérült testének alapos elemzésével, hogy a vádlott rakta oda a holttestet, ahol megtalálták, és a gyilkosság időpontjában történt mindez.

  • A perköltség elég magas volt, nagyjából 12 millió forint, a bíró ezt azzal magyarázta, hogy számos DNS-vizsgálatot kellett elvégezni a kellően alapos munka érdekében.

  • Mondja a bíró arra, hogy milyen jó munkát végzett a nyomozóhatóság, ami néhány nap alatt gyakorlatilag fél Pécset kihallgatta, a fél várost átkutatta, és viszonylag hamar megtalálta a vádlottat, aki poligráfos vizsgálatban is bevallotta a bűncselekményt.

  • A bíró most azoknak válaszol, akik azt pedzegették, hogy miért indult haza egyedül a sértett a buliból, mintha az valami felfoghatatlanul veszélyes ötlet lenne. Kiemelte, hogy a vádlott az egész elején, nem agresszív volt, hanem kedvesen tolakodó, mint egy átlagos részeg ember. Amikor a kapuban találkoztak, akkor valószínűleg azért nem ment be a házba, mert valószínűleg nem akarta, hogy a vádlott megtudja, hol lakik, nem akart jelenetet, nem akart pletykákat. Eleinte jó volt az ötlet, mert a vádlott lemaradt, de nem sikerült leráznia. Nem futott a vádlott elől, a vádlott magatartásában volt némi tétovaság, ezért nem menekült előtte a sértett, csak próbált tőle távolodni. A vádlott egy jó darabig csak azt hajtogatta, hogy beszélgetni akar. A sértett nem érezte a veszélyt a bíró szerint, és mire veszélyessé fordult a helyzet, addigra túl késő volt. De fontos hangsúlyozni, hogy attól, hogy nem sikoltozott az első közeledés után, nem lehet azt mondani, hogy ismerte volna a vádlottat.