Tényleges életfogytiglant kapott Bándy Kata gyilkosa

A rendőrök elég alapos munkát végeztek, a sértett lakhelyének utcájának legtöbb házát végigjárták, az utcákon összesen több száz embert igazoltattak. Gépkocsikat is megpróbáltak felderíteni.

A Vöröskereszt utcában parkoló összes autót felderítették, valamint, hogy az autók tulajdonosai hol voltak a gyilkosság éjszakáján. Szóval nagyon sok embert érintett a nyomozás.

Nagy, világos, rendezett, sok férőhelyes a Pécsi Törvényszék 2-es számú tárgyalóterme. Technikailag jól felszerelt, semmilyen gond nem akadt a tárgyalási napokon a kivetítéssel, a terem elsötétítésével, vagy a nehezen hallható CD meghallgatásával. A hallgatóság, a kamerák és a pulpitus is kényelmes elférnek, körülbelül nyolcvanan vannak a teremben. Köztük tanúk, joghallgatók, újságírók, operatőrök és fotósok is. A Buda Környéki Törvényszéken ezzel szemben lelakott gimnáziumi körülményeket találni a tárgyalótermekben.

A terem szélén elhelyezkedő fotósok zöme előregörnyedve ül a falnak támasztott székeken, a vádlott mögött ülő rendőrök arcáról is inkább a monotóniatűrés, mint a feszült koncentráció olvasható le, ahogy a terem többi részén is bágyadtak az emberek. Hiába, fárasztó újra meghallgatni azt, amit eddig már legalább egyszer jó alaposan meghallgatott az ember. Nekik üzenjük, hogy jön majd az ítélet indoklása az ítélethirdetés után, az sem lesz egy perc.

A tanúk meghallgatása alatti napokon P. László ügyvédje szinte semmit nem kérdezett a tanúktól. Az ügyész az első két napon aktívan részt vett a bizonyítási eljárásban, de többször is megtörtént, hogy a bíró magyarázta el az ügyésznek, mit kell kiemelni egy-egy tanú vallomásából. A bíró aktívan kérdezett, a kezdetektől fogva azon dolgozik a kérdéseivel, hogy tisztázzon minden felmerülő kérdést – ez az ő feladata.

A nyomozás során P. László facebookos ismerőseit (131 fő) is elemezték a rendőrök, kapcsolati hálót készítettek, és ebből indultak ki. Címeket gyűjtöttek a nevekhez, és akit tudtak, megkérdeztek. 2013-ra ekkorára nőtt a Facebook.

Percek óta az egyetlen igazán érdekes történés a nagy felolvasásban – most éppen arról, hogy hol találhatóak a kamerák, amelyek felvételeit megnézték – hogy bejött egy operatőr, a vállán a kamerájával és a statívval, és kinyitotta az ajtót, majdnem kirántva a teremből a kilincset fogó teremőrt. Aki persze aztán jól leszidta az operatőrt, hogy nincs ki-be mászkálás. A teremőr agyvérzés-kockázatát aztán azzal növelte az operatőr, hogy kb. 1 perccel az incidens után távozott a teremből.

Újabb technikai malőr akasztja meg a tárgyalást. Az egyik stáb egy hosszabbítót akart bedugni a terem két konnektorából az egyikbe, de közben véletlenül lekapcsolták a villanyt, aztán amikor hirtelen visszakapcsolták, akkor túl sokat kapcsoltak vissza. "Azt kapcsolja vissza! Azt ne!" – mennydörgött a bíró hangja, aki a szakértői vélemények ismertetésénél tart.

Egyelőre szünet nélkül zajlik a tárgyalás, a bíró monoton beszédére már alig képes valaki figyelni. Az iratismertetés után a perbeszédek jönnek, Sólymos Sára ügyvéd perbeszédét kíváncsian várjuk – nagyon kevésszer szólalt meg a tárgyaláson.

Bándy Kata számítógépén a 2011. októbertől forgalmazott összes üzenet és minden, amit rátett a gépére – például fényképek – szerepelnek a nyomozati anyagban. Az elemzők semmit nem találtak, amit a vádlottal összefüggésbe lehetne hozni.

A vádlott telefonját is megvizsgálták, ezen P. László üzeneteit, a gyerekéről készült, illetve meztelen nőket ábrázoló fotóit találták meg. A bíró a csupasz nős fotók felsorolása előtt hozzátette, hogy „hát ami a férfiaknál szokott lenni, ugye".

Több személyt is poligráfos vizsgálattal hallgattak ki, de a vádlott is belement abba, hogy hazugságvizsgálóval teszteljék a szavahihetőségét. Megkérdezték tőle, hogy ő ölte-e meg a sértettet, azt mondta, hogy igen, és a gép azt jelezte, ez az igazság.

Most ért a paksaméta végére a bíró, az ötödik kötetet kihagytuk, mert az csak azzal a több mint 50 tanú vallomásával volt tele, akiket meghallgattak. Öt perc szünetet kért a bíró. Biztos kimerült a felolvasásban, mindjárt folytatjuk.

Híváslisták alapján készített kapcsolati hálót mutatott be a bíró, ez egy több A/4-es lapból összerakott, nagyon hosszú ábra. Közepén P. László nevével, hozzákapcsolva mindenkit, akivel tartotta a kapcsolatot. Ezután öt perc szünetet rendelt el a bíró. Az iratismertetést hallva sem az ügyésznek, sem az ügyvédnek nincs kérdése.

10000 forintos bírság mellett – viccelődik a bíró. "Nyelje le, köpje ki, csináljon valamit, vagy fizessen" – mondja a bíró tárgyaláson kívül. És már jönnek is a perbeszédek!

A szünet után az ügyész perbeszédet hallhatjuk, többszáz oldalas irat felett áll az ügyész, és olvassa a perbeszédét. Arról beszél, hogy a vádlott többször is ellentmondásba került a saját vallomásával, a tényállás fontosságára hívja fel a figyelmet. "P. László nem tekinthető szavahihetőnek" - mondja az ügyész.

Az ügyész a perbeszédében megállapítja, hogy a vádlott nem tekinthető szavahihetőnek, vallomásainak csak kis részeit lehet komolyan venni. Azokat a részeket, amiknek nem mondanak ellent a tárgyi bizonyítékok. Ilyenből valóban nem sok volt.

Azután, hogy a bíró összefoglalta az iratismertetés során, hogy mi történhetett nagyjából, az ügyész a saját szempontjai szerint rendezve újra előadja, hogy hogyan történhetett a gyilkosság. Amikor ő befejezi, akkor jön az ügyvéd, aki szintén a saját érdekeinek megfelelően ismerteti a történéseket. Nem lövünk le nagy poént, ha elmondjuk, hogy az ítélethirdetés után a bírói indoklásban negyedszer is meg fogjuk hallgatni, hogy mi történt, ezúttal már kiemelve, hogy melyik értelmezés melyik részét vették figyelembe az ítélet meghozatalakor.

Három csoportra osztotta az ügyész a tanúkat. Az első csoport ismerte a sértettet, a második ismerte a vádlottat, a harmadik egyiküket sem ismerte. Ilyen tanúból több is volt a tárgyalás alatt, de kettő olyan volt, akik egymáshoz közel laknak, viszont a tanúvallomásuk egymásnak ellentmond.

Az ügyész próbálja megállapítani, hogy melyik vallomás állhat közelebb az igazsághoz.

Az ügyész azokat a tanúvallomásokat emeli ki, amik a tényeket mutatják, például annak a férfinak a vallomását, aki az erkélyéről látta Bándy Katát és P. Lászlót sétálni. A bíró lefelé nézve jegyzetel az ügyész perbeszédét hallva. P. László mereven maga elé néz.

Az áldozat apja először hallgatja végig, hogyan bántalmazták a lányát, illetve, hogy a szakértők pontosan mit találtak a holttesten. A nemi erőszakra utaló részletekről nem beszélt az ügyész, csak utalt a szemérem elleni erőszak kísérletére.

Az ügyész monoton felolvasását csak az törte meg egy pillanatra, hogy nem sikerült kimondania az indíték szót, de gyorsan korrigált. "Az indi, indé, ind, okát nem adta" – kapcsolt az ügyész, aki most ott tart, hogy a vádlott vallomásai csak akkor fogadhatók el, ha nem mondanak ellent más bizonyítéknak, de ezt már mondta korábban is.

Az ügyész szerint enyhítő körülményként merülhetne fel, hogy a vádlottnak kiskorú gyereke van, de mivel P. Lászlónak se jövedelme, se munkahelye, így ezt nem veszik figyelembe.

Enyhítő körülménynek számít a részbeni beismerő vallomás, és a megbánó magatartás. Feltáró jellegű vallomásról azonban nem beszélhetünk, mondja az ügyész, mert a tanúk és a szakértői vélemények mást mutatnak.  "Részleges beismerő vallomásnak tekinthető csak a vádlott vallomása." A vádlott viszont többször változtatott a vallomásain, úgy, hogy azok csökkentsék a felelősségét. Egy, a sértett és közte lévő intim viszonyról beszélt, erről azonban bebizonyosodott, hogy nem igaz.

Az ügyész is felhívja arra a figyelmet, hogy a vádlott nem mutat megbánó, őszinte magatartást, az egész tárgyalást mereven, csöndben ülte végig, egyszer nyilatkozott csak valami rövidebbet.

Az ügyész arról beszél, hogy a vádlott bűncselekményekre rendezkedett be, hogy szándékosan áthágja a társadalom szabályait. Több alkalommal ítéltek szabadságvesztésre, ezek a büntetések a céljukat nem érték el, legsúlyosabb büntetést kér az ügyész.

Az ügyész indítványozza, hogy P. Lászlót, mint többszörös visszaesőt életfogytig tartó fegyházra ítélje, a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét zárja ki.

Egy gyöngy fülbevaló kivételével a család azt kéri, hogy a sértett tulajdonát képező bűnjeleket semmisítsék meg. P. László természetesen visszakapja a lefoglalt ruháit. Ezt kéri az ügyész. Az ügyész természetesen letöltendő büntetést kért, valamint hogy a vádlott fizesse meg a felmerülő költségeket. A stábok egy percet kapnak, hogy átszereljenek a terem túloldalára, hogy szemből tudják venni a védelem perbeszédét.

Egy perc szünetet adott a bíró az operatőröknek és a fotósoknak, hogy a terem másik oldalára álljanak. Kisebb rendezkedés után gépfegyveres férfi állt a teremőr mellé. A sértetti ügyvéd beszédét halljuk, aki azt kéri a bíróságtól, hogy aljas indokból elkövetett emberölés bűntettében és kifosztás bűntettében ítélje bűnösnek P. Lászlót a bíróság.

Az ügyvéd perbeszéde előtt a sértetti képviselő is felszólalt, az ügyészhez hasonlóan ő is tényleges életfogytiglant kér, hangsúlyozza, hogy a vádlottat többszöri börtönbüntetés sem tudta törvénytisztelő útra téríteni, megbánást nem tanúsított.

Az ügyéd nagyjából először szólal meg a tárgyalás során. Azt boncolgatja, miért tartott olyan nagy érdeklődésre számot ez az ügy. Arra jutott, hogy a sértett és a vádlott nagyon eltérő társadalmi státusza lehet a dolog nyitja, különösen, hogy a sértett és a vádlott kb. egykorúak voltak, mégis nagyon más volt az életük.

Arra hivatkozik, hogy a nagy érdeklődés miatt ehhez az ügyhöz szinte mindenki megpróbált hozzátenni, valamilyen saját véleményt bevinni az ügybe. Az ügyvéd azt kéri, a tanúk egy részét ne vegye figyelembe a bíróság. Az ügyvéd is csoportokra osztja a tanúkat. Ő két csoportot különböztet meg, a hasznos tanúk csoportját és a lényegi információt nem közlő tanúk csoportját.