Tényleges életfogytiglant kapott Bándy Kata gyilkosa

Márait idézi a sorsról Sólymos Sára, a trükkökről beszél, és arról, hogy a tanúk vallomásai csak áttételesen kapcsolódnak az ügyhöz. A vádlott tanúvallomását védi.

"Ezen mégis mit mondott volna el a barátainak?" – teszi fel a kérdést az ügyvéd arra vonatkozóan, hogy a sértetti oldal tanúi egybehangzóan azt állították, sosem hallottak a vádlottról, vagy hogy a sértettnek kapcsolata lett volna vele.

Az ügyvéd szerint ez nem bizonyítja azt, hogy nem is volt kapcsolat, mert több rétege van annak, hogy az ember miről számol be a barátainak.

Az az éjszakai séta, amin a sértettnek haza kellett jutnia az ügyvéd szerint kifejezetten kivilágított, biztonságos, nem légkondicionált környék, tehát nyáron sok ablak van nyitva. Az ügyvéd szerint erről az útról csak azért térhetett le a sértett, mert találkozott valakivel, akit ismert. A védelem olvasatában az az eddig sötétnek, félelmetesnek, kihaltnak leírt éjszaka, amiről eddig a tárgyalás szólt, valami olyasmi lehetett, mint amikor a Walt Disney rajzfilmben Hófehérke megjelenik az erdő cuki állataival.

Nem igazán foglalkozik azokkal a dolgokkal, amikről bizonyítékok vannak, hanem azzal érvel, hogy a vádlott valamilyen lelki ok miatt megbántva érezte magát, és azért követte el a bűncselekményt. Vagyis nem aljas indokból előre kitervelte a gyilkosságot, hanem hirtelen felindulásból követte el.

A kifosztás alapesetet elfogadja az ügyvéd, de az emberölésnél nem a minősített, hanem az alapesetet kéri, vagyis nem életfogytiglant, hanem csak sima börtönt szeretne. Az ügyvéd elismeri, hogy a vádlottnak súlyos büntetésre van szüksége, az a kérdés, hogy az esélyt meg kell-e adni neki arra, hogy valaha visszatérjen a társadalomba. Az ügyvéd szerint igen, ezért arra kéri a bíróságot, hogy határozott, de hosszú idejű büntetést kapjon a vádlott. Az ügyvéd egyébként érzékelte, hogy a vádlott megbánta a cselekményét, látta sírni, csak nem a bíróságon.

Egy korai súlyos bűncselekménytől eltekintve a vádlottnak csak autókhoz köthető bűncselekményei voltak, üzemanyaglopás, okirathamisítás és hasonlók. Az ügyvéd szerint viszont ezek olyan bűncselekmények, amelyeket nem lehet összefüggésbe hozni a gyilkossággal.

Most úgy tűnik, hogy a vádlott egy III. Richárd típusú gazember, aki azt mondja, igen, én gazember leszek - mondja a perbeszédében Sólymos Sára. A kifosztást nem vitatja, a vádlott korábbi ügyeiben pedig azzal védekezik, hogy azok mind autókkal kapcsolatosak, nem emberöléssel. Indítványa az, hogy szigorú büntetés mellett, de kéri, hogy  P. László részt vehessen a társadalomban, hogy visszatérhessen az életbe.

"Bocsánatot szeretnék kérni a családtagoktól" – kezdi az utolsó szó jogán a beszédét P. László. Azt mondja, pszichológushoz is jár amiatt, hogy nem tudja magát rendesen kifejezni, ezért is tűnhetett rezignáltnak a tárgyalás alatt. P. Lászlót korábban többen elég manipulatív személyiségnek írták le, nem tudni, hogy mennyire őszinte a beszédében. Néhány mondatot mondott csak, legtöbbször azt, hogy sajnálja. Egy órakor folytatjuk az ítélethirdetéssel.

P. László az utolsó szó jogán elmondta azt is, hogy nem tudja túltenni magát azon, hogy mit tett. "Nagyon sajnálom, nagyon bánom, bocsánat mindenkitől, aki ismerte őt" – zárta P. László a vallomását.

Egykor folytatjuk, egy perccel egy előtt, P. László már a teremben.

Halmazati büntetésként életfogytiglani fegyházat kapott, azért, mert a bűncselekmény elkövetésekor büntetését kellett volna töltenie, valamint a gyilkosság mellett áldozatát kifosztotta. A büntetés tényleges életfogytiglan.

A fegyház a legszigorúbb foka a BV-intézeteknek, ezen felül 10 év közügyektől eltiltást kapott, valamint meg kell fizetnie a kb. 12 milliós perköltséget is. A bíró az indoklással folytatja az ítélethirdetést.

Egészen pontosan azt a bűnözői karriert, ami aztán a gyilkossághoz, majd a tényleges életfogytiglani büntetéshez vezetett.

Ahogy a teljes tárgyalás alatt, úgy az élete hátralevő részét alapvetően megváltoztató ítélet kihirdetése után sem mutatja érzelmek jeleit a vádlott. Ugyanolyan rezzenéstelen arccal, maga elé meredve ül, mint eddig végig.

A bíró ismerteti, hogy mi történt, ez alapján egyértelmű, hogy hiába próbálták korábban bizonyítani, hogy a sértett és a vádlott között bármiféle kapcsolat állt fent a gyilkosság előtt, ez nem így történt. A gyilkos a bíró elmondása szerint szinte becserkészte áldozatát, hogy megerőszakolja, egyre agresszívabban és agresszívabban közeledett felé azután, hogy részegen, bedrogozva összetalálkozott a szórakozásból hazafelé tartó sértettel.

Ekkora értékben fosztotta ki P. László a sértettet. Nem mindent lehetett pontosan megállapítani az eljárás során, például azt, hogy a sértett fehérneműje hogyan került egy játszótéri szemetesbe, de a lényeges dolgok kiderültek.

Védekezés, nemi erőszak és esés okozta sérülések voltak az áldozat testén, de halálát egyértelműen fojtogatás okozta, egyéb sérülései nem voltak olyan súlyosak, hogy azokba belehalhatott volna.

A bíró is kiemeli, hogy a vádlott a 9 kihallgatásból 7-szer viszonylag hasonló módon mesélte el a történteket, de az utolsó két alkalommal teljesen megváltozott a történet, annak ellenére, hogy az ügyvédje minden alkalommal jelen volt. A bíró is azt mondja, ez csak azért történhetett, hogy a cselekmény nemi indíttatását kizárják, és ne aljas indokból elkövetett gyilkosság legyen a vád, így megúszhatta volna 15 évvel. A bíróság nyitott volt erre a vádlotti védekezésre, de a vádlott nem tudta megfelelően bizonyítani, hogy valóban létezett ez a kapcsolat.

A vádlotti vallomást hét fontos momentumra osztotta a bíróság, olyanokra, hogy a vádlott mikor érkezett a városba, mikor ismerte meg a sértettet és hasonlók. A hét pontból a tárgyalás alatt hatot tökéletesen meg tudtak cáfolni. Egyre nem volt cáfolat, arra, hogy a vádlott mikor érkezett a városba pontosan, ennek viszont az ügy szempontjából nincs komoly jelentősége.

A bíró kiemeli, ahogy egyre forróbbá vált a talaj a vádlott talpa alatt, úgy próbálta meg finoman módosítani a vallomását. Például azzal, hogy azt mondta, nem júniusban, a gyilkosság előtt néhány nappal ismerte meg a sértettet, hanem már májusban. Itt viszont problémát jelentett, hogy korábban azt nyilatkozta, akkor még nem is volt a városban. Így egyre több volt az ellentmondás, ráadásul a nyomozók nagyon alaposan, egy évre visszamenőleg végignézték a sértett minden telefonhívását, számítógépes ténykedését, számítógépéről még a törölt fájlokat is előtúrták, de nem találtak semmi, de semmi olyan momentumot, ami arra utalhatott volna, hogy a sértett és a vádlott ismerték volna egymást.

"Az a válasz a kérdésre, hogy a vádlottnak nem volt két készüléke, nem mentette el a sértett számát rossz helyre, nem ismerte a sértett telefonszámát" – mondja a bíró egy újabb cáfolatban. Ahogy már korábban is írtuk, a vádlott legtöbb állítását nem vélemények, hanem kézzelfogható bizonyítékok cáfolták meg, ráadásul a vádlott egészen lényegtelennek tűnő dolgokban sem volt következetes, ezt a bíró is fontosnak tartotta elmondani.

A tévé a vádlottal készített anyagokat tavaly koraősszel, amikben P. László olyanokat mondott, mintha ismerte volna a sértettet. A bíróság azt vizsgálta, hogy ezeket az információkat P. László megszerezhette-e anélkül, hogy ismerte volna a sértettet. Arra jutottak, hogy meg. A sértett kifejezetten sokat internetezett, így könnyen hozzájuthatott azokhoz az információkhoz, amiket utána saját élményként adott elő a tévéstábnak.

Ezt állapítja meg a bíró az összegzésében. Ezután a bíróság a korábban tett hét vádlotti tanúvallomást vizsgálta meg, hogy azokat bizonyítékokkal alá tudják-e támasztani. A vallomások némileg különböznek egymástól, különösen a letartóztatása utáni és a maradék hat. Viszont ezután következetesen azonos vallomásokat tett. A bíróság a vallomások tekintetében nem értett egyet az ügyészséggel, ami azt mondta, a vádlott vallomásait nem lehet értékelni. A bíróság azt mondja, lehet, hiszen a vázuk nagyon hasonló, ráadásul a legtöbb állítást alátámasztják bizonyítékok is.

Két fegyveres rendőr áll a Pécsi Törvényszék 2-es számú tárgyalóterme előtt, és arról kérdezősködtek, van-e már ítélet. Azt azonban nem akarták elmondani, korrektnek tartják-e a tényleges életfogytot.

Az elmúlt percekben többször is leszegte a fejét, kicsit mintha mélyebbeket lélegezne, sóhajtana. A tárgyaláson korábban ennyit még nem mozgott. Lehet, hogy kezdi átérezni, hogy amikor innen elviszik vissza a börtönbe, akkor onnan már nem nagyon jön ki, csak koporsóban.

Dupla annyi áruval készült a Pécsi Törvényszék büfése, délután fél 2-re szinte mindent eladott, gyakorlatilag csak csokik maradtak. A büfés a Bándy-per miatt készült nagyobb kínálattal.

A bíró szép lassan indoklásával megcáfolja az összeesküvés-elméleteket, legutóbb például azt, hogy a vádlott vitte-e a holttest megtalálásának helyszínére a holttestet, illetve, hogy a gyilkosságot ott követték-e el, ahol a holttestet megtalálták. Biológiai szakértő állapította meg a sérült testének alapos elemzésével, hogy a vádlott rakta oda a holttestet, ahol megtalálták, és a gyilkosság időpontjában történt mindez.

A perköltség elég magas volt, nagyjából 12 millió forint, a bíró ezt azzal magyarázta, hogy számos DNS-vizsgálatot kellett elvégezni a kellően alapos munka érdekében.

Mondja a bíró arra, hogy milyen jó munkát végzett a nyomozóhatóság, ami néhány nap alatt gyakorlatilag fél Pécset kihallgatta, a fél várost átkutatta, és viszonylag hamar megtalálta a vádlottat, aki poligráfos vizsgálatban is bevallotta a bűncselekményt.

A bíró most azoknak válaszol, akik azt pedzegették, hogy miért indult haza egyedül a sértett a buliból, mintha az valami felfoghatatlanul veszélyes ötlet lenne. Kiemelte, hogy a vádlott az egész elején, nem agresszív volt, hanem kedvesen tolakodó, mint egy átlagos részeg ember. Amikor a kapuban találkoztak, akkor valószínűleg azért nem ment be a házba, mert valószínűleg nem akarta, hogy a vádlott megtudja, hol lakik, nem akart jelenetet, nem akart pletykákat. Eleinte jó volt az ötlet, mert a vádlott lemaradt, de nem sikerült leráznia. Nem futott a vádlott elől, a vádlott magatartásában volt némi tétovaság, ezért nem menekült előtte a sértett, csak próbált tőle távolodni. A vádlott egy jó darabig csak azt hajtogatta, hogy beszélgetni akar. A sértett nem érezte a veszélyt a bíró szerint, és mire veszélyessé fordult a helyzet, addigra túl késő volt. De fontos hangsúlyozni, hogy attól, hogy nem sikoltozott az első közeledés után, nem lehet azt mondani, hogy ismerte volna a vádlottat.