Nem sokkal húsvét előtt Ferenc pápa egyik első intézkedései között lezárta Maria Theresa Bonzel boldoggá avatási szertartásának előkészítéseit, és előterjesztette a német, olpei szerzetesrend alapítóját az idén novemberi boldoggá avatásra.
Az 1905-ben elhunyt Bonzelt azután terjesztették elő boldoggá avatásra, hogy 1999-ben csodát tett. Vagyis sokáig azt vizsgálták, hogy valóban csodát tett-e, de úgy tűnik, cselekedetét elkönyvelték csodának, hiszen novemberben boldoggá avatják. A boldoggá avatáshoz egy csoda szükséges, és területi hatálya van, csak egy bizonyos területen, közösségen engedi meg a boldoggá avatott tiszteletét. A szentté avatáshoz két csoda kell, és ebben az esetben a szentté avatott személy tisztelete az egész egyházra vonatkozik, ráadásul nem megengedő, hanem kötelező jelleggel.
Bonzel csodája egészen szokatlan, de hát a csodáknál nem azt vizsgálják, hogy pontosan milyen csodát tett az illető, hanem, hogy a cselekedetét lehet-e csodának nevezni.
Az történt, hogy 1999-ben két coloradói apáca hozzá imádkozott, amikor kihívták őket egy krónikus hasmenéssel küszködő 4 éves kisfiú megmentésére – írja a Denver Post. Luke Burgie az óvóda első napján kapott valamilyen gyomorfertőzést, amit az orvosok nem tudtak diagnosztizálni, de a kisfiú fél éven keresztül folyamatosan hasmenssel küszködött, napjábna 8-10-szer voltak hasmenéses rohamai.
A szülei nem tudták, mit tehetnének, az anya, Jan Burgie elmondása szerint a gyereke megállt a növésben, nem is tudta folytatni az óvódát, az orvosok egy idő után azt kezdték feltételezni, hogy talán daganat van a végbelében. “Ő volt a legbetegebb gyerek, akit valaha láttam” – mondta az anya a Denver Postnak.
A lehetséges végbéldaganat kivizsgálása végül elmaradt, mert hirtelen meggyógult a kisgyerek, aki mára felnőtt, és nem szeretne a csodagyerek szerepében tetszelegni, ezért az egész körülötte zajló felhajtástól távol szeretne maradni.
Az történt, hogy az egyébként nem túl vallásos családhoz elment imádkozni a Bonzel által alapított rend két apácája. Négy napon keresztül imádkoztak, a rend alapítójának segítségét is kérve. Aztán ahogy jött, úgy el is tűnt egyik napról a másikra a kisfiú gyomorbetegsége.
Az orvosok, ahogy a betegséget sem, úgy a hirtelen gyógyulást sem tudták mivel magyarázni. Maradt tehát az, hogy az apácák imája célt ért, és Maria Theresa Bonzel több mint nyolcvan évvel a halála után csodát tett.
A boldoggá avatás előtt vatikáni nyomozók alaposan kivizsgálták az esetet és a családot is, hogy megbizonyosodjanak például arról, hogy nem adtak fél éven keresztül hashajtót a gyereknek. “Meg akartak bizonyosodni arról, hogy nem vagyunk őrültek. Nem bántam a dolgot” – mondta az anya.
“Azt hiszem, az egyházon kívüli emberek meglepődnének, ha látnák, hogy az egyház mennyire alapos nyomozást végez ilyen esetekben. Hogy bebizonyítsák egy csoda megtörténtét, több száz, de akár több ezer orvosi leletet és más bizonyítékokat vizsgálnak meg. Egyáltalán nem arról van szó, hogy rápecsételik valamire, hogy csoda” – mondta a lapnak Bill Briggs, aki könyvet írt arról korábban, milyen nyomozati munka előzi meg az egyház szentté avatásait. A jelenlegi esetben például kikérdezték az ügyben eredetileg eljáró orvosokat, valamin egy független orvosi vizsgálóbizottság is értékelte a leleteket.
Briggs még megjegyezte, hogy ahogy az a mostani esetből is látszik, nem feltétlenül kell nagyon drámai események történnie ahhoz, hogy csoda történjen, annyi kell csak, hogy a helyzet hirtelen, teljes mértékben oldódjon meg, és semmilyen hétköznapi dologgal ne lehessen megmagyarázni.