Ha minden jól megy, hamarosan elkezdődhet a Soylent nevű, ondószerű folyadék tömegtermelése, ami a kitalálója, Rob Rhinehart mérnök szerint forradalmasíthatja az élelmiszeripart.
Rhinehart néhány ismerősével hónapok óta nagyjából csak Soylenten él, és azt mondják nagyon boldogok, a testük teljesen jól működik, és szinte semennyi időt sem kell az ételeik elkészítésére fordítaniuk. A Soylent ugyanis egy olyan folyadék, amelynek literjében nagyjából 1000 kCal van, ráadásul a szervezet számára szükséges összes tápanyag megtalálható benne, sőt még néhány extra probiotikum és hasonló is van a trutyiban.
“Nem valami finomat akarok előállítani, mert nagyon sok finom dolog létezik. Az egész a hatékonyságról szól, a költségekről és arról, hogy mennyire egyszerű hozzájutni” - mondta Rhinehart a Gawker munkatársainak, akiknek vitt egy üveggel a főzetéből. A Gawker írói szerint az ital tényleg eléggé ondószerű, íze nem sok van neki, talán kicsit édeskés.
Hatékonyság az étkezésben
A közösségi finanszírozásos oldalára Rhinehart készített egy videót a társával, amiben elmagyarázzák a Soylent lényegét. A céljuk nem az, hogy kiváltsák az összes étkezést, a céljuk csupán az, hogy létrehozzanak egy készítményt, ami nagyon hatékony tápanyagforrás. Ha az ember nem akar éppen főzni, vagy a barátaival vacsorázni, vagy valami hasonló, akkor elég csak meginnia néhány deci Soylentet, hogy fedezze, ráadásul a lehető legoptimálisabban fedezze a szervezete szükségleteit.
A videó sikeres kampányt indított be, több mint a háromszorosa jött be eddig közösségi támogatás formájában annak a pénznek, amire igényt tartottak.
A lötty kitalálói viszont kíésrleti jelleggel hónapok óta szinte csak a találmányukon élnek, és azt mondják, egyelőre jól vannak, sőt a legtöbb ellenérv sem jött be. Rhinehart néhány nappal ezelőtt egy hosszú posztban foglalta össze, hogy tulajdonképpen semmilyen negatív hatása nincs az új étkezési szokásának. Eleinte aggódtak azon, hogy a bélrendszer baktériumai rosszul viselik a csak folyékon táplálékot, de a Soylentben található rostok egyrészt nagyjából megoldják ezt a feladatot, másrészt Rhinehart érvelése szerint a szervezet egyébként is elég gyorsan kvázi folyékonnyá alakítja a bevitt táplálékot, így igazából mindegy is, hogy már az elejétől kezdve folyékon állapotban van-e a gyomorban valami, vagy sem.
“Végigkutattam, hogy a szervezetnek milyen tápanyagokra van szüksége a túléléshez, és néhány jótékonynak bizonyuló anyagot is kikerestem, majd amennyire tudtam, a tiszta, kémiai formájukban megvásároltam ezeket az anyagokat. Az első reggel a konyhám úgy nézett ki, mint egy labor, végül egy sűrű, szagtalan, bézs színű folyadékot kaptam. Soylentnek neveztem el” - írta egy korábbi blogbejegyzésében Rhinehart.
A Rhineharthoz hasonló figurákat biohekkereknek szokták hívni, akknek az a céljuk, hogy a tudomány segítségével optimalizálják a szervezet működését. Rhinehart elve például az, hogy az étkezés évezredeken át a túlélésről szólt. Az ételek elkészítése, előkészítése pedig arról, hogy minél hatékonyabban, minél egyszerűbben tudjuk bejuttatni a szervezetbe az ételekben található tápanyagokat.
Az ondószerű folyadékával ő csak egy nagyot lépett az évezredek óta tartó úton, és az étkezést a túlélés irányából elmozdította az ideális irányába, amikor a tudomány segítségével csak olyan anyagokat juttatunk be a szervezetbe, amire tényleg szükség van. A bejuttatást pedig a lehető legegyszerűbben oldotta meg. Az előre elkészített keverékét csak vízzel kell felönteni, és már fogyasztható is. Ennél egyszerűbben nemigen lehet tápanyagokat bevinni a szervezetbe.
Mi van benne?
Rhinehart az információszabadság híve, ezért hisz abban, hogy lehet még alakítani a receptjén, úgyhogy az egyik blogposztjában megosztotta a világgal, hogy pontosan mit tartalmaz a keveréke, így azt bárki szabadon felhasználhatja, módosíthatja.
SPOILER - Kétes elnevezés
Az ital a nevét valószínűleg a Soylent Green című, 1973-as sci-fiből kapta, amiben egy olyan disztópiát mutatnak be, ahol az ellehetetlenült mezógazdasági termelés miatt az emberek egy mesterségesen előállított folyadékot fogyasztanak, így viszik be a tápanyagokat. Az ital neve Soylent Green, a film elhíresült mondása pedig az, amikor rájönnek az emberek a nagy csavarra, hogy a csodaitalt emberek testnedveiből állítják elő. "Soylent Green is people!" - mondja elkeseredetten a főszereplő, Charlton Heston.
Már most is vannak videók Youtube-on arról, hogy a Rhineharthoz hasonló, a szervezetükkel rengeteget törődő biohekkerek milyen módosításokat végeztek el az eredeti receptúrán.
Az alaprecept összesen 32 féle tápanyagból áll, megfelelő arányokban egymáshoz képest, ezen felül 7 kiegészítőt rakott a keverékbe, hogy igazán optimális legyen a hatás. A receptben azt is leírja, hogy melyik anyagot miért rakta bele a készítménybe, azt nem írja oda, hogy miért kell az adott anyagokból pontosan annyi, amennyi, de valószínűleg ezekhez a mennyiségekhez jutott, amikor a megfelelő működéshez szükséges tápanyagokat vizsgálta.
Kell tehát: 200 g szénhidrát, 50 g fehérje, 65 g zsír, 2,4 g nátrium, 3,5 g kálium, 3,4 g klorid, 5 g rost, 1 g kálcium, 18 mg vas, 1 g nátrium-foszfát, 150 ug jód, 400 mg magnézium, 15 mg cink, 70 ug szelén, 2 mg réz, 2 mg mangán, 120 ug króm, 75 ug molibdén, 5000 NE A-vitamin, 2 mg B6-vitamin, 6 ug B12-vitamin, 60 mg C-vitamin, 400 NE D-vitamin, 30 NE E-vitamin, 80 ug K-vitamin, 1,5 mg B1-vitamin, 1,7 mg B2-vitamin, 20 mg B3-vitamin, 400 ug B9-vitamin, 300 ug H-vitamin, 10 mg B5-vitamin. A fenti összetevőkből áll az alaptrutyi, ehhez jönnek még hozzá a Rhinehart által fontosnak tarott kiegészítők.
Ezek: 500 ug Likopin, 750 mg Omega-3 zsírsav, 50 ug ginzeng, 100 ug gingko biloba, 500 ug lutein, 140 ug alfa-karotin, 100 ug vanádium.